Kerrelyn Sparks: How to Marry a Millionaire Vampire - Love at Stake #1

Mivel olyan rég olvastam már vámpíros történetet, így úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy felfrissítsem kicsit az emlékezetemet velük kapcsolatban. Úgyhogy hosszas töprengés után ennél a könyvnél maradtam és bíztam bennem, hogy nem fog csalódást okozni az én csöpögős romantikára - na jó, némi túlfűtött erotikára is - és egy kis humorra éhező érzékeny lelkemnek.

Roman Draganesti a tökéletes vámpír! Nyálcsorgatóan szexi, intelligens, gazdag és szerzetesi előéletének köszönhetően a szíve mélyén még vámpírként is túlontúl emberi. Az emberekhez fűződő "baráti" viszonyát, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hosszas kutatás után feltalálta a szintetikus vért, ami nem csak az emberiség számára, de a vámpírok táplálkozási szokásaira nézve is meglehetősen nagy jelentőséggel bírt. Gondoljatok csak bele - milyen egyszerűen, és ami a legfontosabb, erőszak és gyilkolás nélkül juthattak a vámpírok ezentúl vérhez. Persze mint mindig, most is voltak ellenlábasok, akik azt mondták, hogy ők bizony semmiképp nem fognak pohárból vért inni, inkább maradnak a régi jól megszokott és sokkal élvezetesebb módszernél. Sőt, még küzdenek is azért, hogy a Roman által gyártott ízesített vér végleg eltűnjön a piacról.

De térjünk vissza történetünk elejére, amikor is szexi vámpírunknak épp egy új találmányt készülnek bemutatni hű asszisztensei. Ez a találmány nem volt más, mint egy életnagyságú és hű guminő. Vanna, mert így nevezték el őt, többfunkciós volt, kielégítette, mind a táplálkozási és mind a szexuális igényeket, ám ki gondolta volna, hogy Romannak ez a nő akkora falat lesz, hogy szó szerint beletörik majd a foga. Úgyhogy miután egy sikertelen harapással Roman szemfoga kiesett, sürgősen fogorvosra volt szüksége. Így talált rá Shannara, egy fogászati rendelő ügyeletes fogorvosára. Shanna egy kissé, hogy is mondjam… zűrös körülményű nő volt, mert amellett, hogy egy tanúvédelmi programban vett részt, ami az orosz maffiától volt hívatott megvédeni őt, még a vértől is iszonyodott, ami az orvosi szakmában hááát valljuk be, nem épp előnyös tulajdonság. Nos, amikor Roman rátalált a lányra, annak nem állt épp fényesen a szénája, ugyanis az oroszok is épp akkor bukkantak a nyomára, de szerencsére Roman úgy döntött, hogy a védelme alá veszi őt és magával is vitte a kis "kastélyába", amit nem mellékesen kiltben rohangáló jóképű felföldiek védtek a betolakodóktól, mint később kiderült nem sok sikerrel.

Mint a tartalomból is látszik, ez egy igen humoros és szórakoztató kis olvasmány volt, amit egy percig sem szabad komolyan venni. (Nem mintha a többi vámpíros könyvet igen, be ne dőljetek egyiknek sem.) A szereplők szimpatikusak voltak, Roman háznépe pedig nagyon-nagyon különleges. A műfajból adódóan ugye nem ért váratlanul a történet kiszámíthatósága, csakúgy, mint a karakterek és azok tipikus reakciói sem. Hogy őszinte legyek számítottam erre, hiszen nem intellektuális gazdagodásra vágytam, amikor ezt a könyvet a kezembe vettem, hanem egy igazi vámpíros és csajos történetre, amely kritériumnak tökéletesen megfelelt. Jó pár vámpíros könyvvel a hátam mögött én úgy gondolom, hogy ebben a műfajban nehéz újat alkotni, de Kerrelynek mindez mégis sikerült. Nem tudok még egy olyan vérszívós romantikus könyvet mondani, amin annyit nevettem volna, mint ezen. Úgyhogy minden kétséget kizárólag a humor volt a könyv legfőbb erénye, ami végül is meglehetősen érdekessé és igazán szórakoztatóvá tette a számomra.

Kerrelyn Sparks egyébként „hagyományos” vámpírokkal dolgozott, csak néhány apró trükkel turbózta fel őket (mint például, hogy telefonon keresztül tudtak teleportálni és minden fizikai kapcsolat nélkül - ezt figyeljétek! - mentálisan szexelni, ami nekem nem igazán jött be… lehet régimódi vagyok ezen a téren). A könyv végén lévő végső összecsapást sajnos elég kidolgozatlannak, Shanna apjának fenyegetőzését pedig meglehetősen súlytalannak, már már nevetségesnek éreztem, amely hiányosságokon tulajdonképpen még túl is tudtam tenni magam - hiszen egy sorozat nyitó kötetéről van szó, amiből még bármi lehet - de, hogy az írónő az 500 éves főhősünket még ennyi idő után is szűz vámpírként tüntette fel (persze csak fizikailag volt az, mert mentálisan azért ott volt a szeren) szóval ez számomra elég nehezen volt hihető, sőt mi több, erős túlzásnak éreztem.

Úgyhogy, mint látjátok egy csöppet sem nevezném tökéletesnek ezt a könyvet, de a másodlagos szereplők és az írónő humora számomra megéri, hogy adjak még egy esélyt a sorozatnak, úgyhogy részemről jöhet a folytatás.
(A sorozat egyébként  cakkumpakk 17 részes)

Kiadó: Avon 
Sorozat: Love at Stake
Oldalszám: 384