Lucinda Scala Quinn: Etetni bolondulásig

Nem tagadom, némi fenntartással viseltetem a szakácskönyvekkel szemben, és nem azért, mert a főzőtudományomat már olyan magas szintre sikerült fejlesztenem, hogy nincs szükségem tanácsokra, nem. Hanem, mert meglehetősen bizonytalan vagyok velük kapcsolatban, ugyanis tapasztalataim szerint vagy olyan alapanyagokkal találkozom bennük, amiket nálunk - de a "nálunkot" csak nevezzünk egyszerűen egy 40.000 fős falunak -, nem tudok beszerezni, vagy olyan alapvető dolgok elkészítéséről szólnak, amiket már tényleg csukott szemmel is játszva megcsinálok. Persze vannak kivételek, mint ez a könyv is, de kezdem a legelején.

Igazából ennél a könyvnél első blikkre az utóbbi aggályomat láttam beigazolódni, amikor a 33. oldalt felütve a „tökéletes tükörtojás” receptjével találtam magam szemben. Emlékszem, a férjem épp mellettem volt amikor kissé bosszúsan (mennyire igaz, hogy az emlékek egy idő után megszépülnek) adtam hangot azon nemtetszésemnek mely szerint, hogy a fenébe lehet egy ilyen egyszerű receptet betenni egy szakácskönyvbe, amikor egy tükörtojást mindenki el tud készíteni, nem igaz?  Nos, ekkor szólalt meg a drága férjem, hogy ez bizony nem így van, mert emlékezzek csak vissza, hogy milyen gyakran égetem oda a tojások alját, míg a tetejük csúnyán lágy marad… szóval nem tagadom, ez kicsit kibillentett a lelki egyensúlyomból, melynek okán hirtelen felindulásból - magamban kicsit fortyogva - azon nyomban elkészítettem azt a bizonyos tökéletest - és recept szerint, nem ám csak úgy, kútfőből, ahogy esik úgy puffan  -, ami mit ad Isten, tényleg tökéletes lett. (Apró örömök az életben...) Nem titkolom, van egy kis trükkje a dolognak, amely turpisság minden pénzt megér, főleg ha a család férfi tagjai egy-egy kiadós tojásos reggeli után nem csak teli hassal, de elégedetten is hagyják el az asztalt.

Na, de ennyi szájtépés után, amely a konyhatündéri lelkem érzékenységéről szólt, inkább rátérek erre a nagyszerű szakácskönyvre, melynek lényegét meglátásom szerint Lucinda egy teljesen új irányba vitte el. Rendhagyó módon kilépett a megszokott sémák közül és a családi evéseket és "etetéseket", mint életformát próbálja bemutatni a főzni tanuló és vágyó olvasóknak. Nemcsak egyszerű és könnyen elkészíthető recepteket találhatunk a könyvben, hanem a főzés öröméről és az egészséges és tápláló alapanyagok felhasználásáról is rengeteg szó esik. De, ami a számomra a legjobban tetszett, az a családi étkezések fontosságáról szóló részek voltak, melyek mindegyikével tökéletesen egyetértettem. 

Lucinda Scala Quinn

Egyébként Lucinda nagyon közvetlen és szórakoztató hangon meséli el a könyvben, hogy neki négy férfit kell otthon etetnie, ami számára egyáltalán nem teher, ellenkezőleg, inkább a konyhában és a vacsoraasztalnál érzi a legjobban magát velük. Arra pedig, hogy fontosnak érzi, hogy a család férfi tagjai is jól eligazodjanak a konyhában, csak bőszen bólogatni tudtam, mivel véleményem szerint is így sokkal önállóbbak, jobb élettársak, barátok és apák válhatnak belőlük.

És akkor nézzük, hogy miket is tartalmaz ez a szakácskönyv.

A bevezetőben többek között az "etetés tízparancsolatáról" a konyhai eszközökről és felszerelésekről, valamint a bevásárlás fortélyairól és a fűszerezésről olvashatunk - számomra kissé már túl részletesen és hosszasan, de úgy gondolom, hogy a kevésbé tapasztalt háziasszonyok ennek csak örülni fognak, hiszen elsősorban ezek az információk főként nekik nyújthatnak majd nagy segítséget. Ezek után persze jönnek a várva várt receptek, reggelire, ebédre, vacsorára és befejezésként a desszertek, melyekhez természetesen gyönyörű képek is tartoznak az előzetes nyálelválasztás céljából, no meg persze, hogy kedvet kapjon a kedves olvasó az elkészítésükhöz. 

Rengeteg hasznos tippel találkoztam a könyvben, melyek közül számomra talán a legfontosabb:

• mindig legyen otthon bacon (fagyasztva vagy csak a sima hűtőben), mivel rengeteg ételhez fel lehet használni és bizony csodákat művel!

És persze egyetlen szakácskönyv értékelés sem teljes előzetes tesztelés nélkül.

Én a sajtos-tejszínes rakott burgonyát teszteltem legelsőként - ami után majd jön sorban a többi is -, mivel a köretekkel mindig gondban vagyok, és mert ezt a receptet már első olvasatra is nagyon egyszerűnek és gyorsnak találtam. A végeredmény: tökéletes lett. Rántott hús mellé tálaltam és mindenkinek nagyon ízlett, úgyhogy ez rögtön ment is a bevált receptjeim közé.

• 5 ek. natúr vaj
• 1 közepes hagyma kockázva
• 1 csésze tejszín (kb. 2 dl)
• 1 csésze tej
• 5 közepes burgonya vékonyra szeletelve
• só, bors
• 1/8 teáskanál őrölt szerecsendió
• 45 dkg (2 és fél csésze) félkemény reszelt sajt, én Goudat tettem rá 

1. Egy serpenyőben megolvasszuk a vajat, majd a hagymát üvegesre pároljuk rajta, de ne hagyjuk megbarnulni. 
2. Melegítsük elő a sütőt 190 C-ra, és kenjünk ki vajjal egy kb. 3 literes tepsit vagy tűzálló tálat. Keverjük össze a tejet és a tejszínt és kenjünk el egy keveset a tepsi vagy tál alján. Terítsük a tejszínes tepsibe a krumpliszeletek harmadát, sózzuk, borsózzuk majd szórjuk meg szórjuk meg a szerecsendió felével. Jöhet rá a hagyma fele , arra a sajt harmada, majd locsoljuk meg a tejes keverék felével. Ismételjük meg a rétegzést. Végül fejezzük be a maradék harmad burgonyával, szórjuk rá a maradék sajtot, és öntsük rá a maradék folyadékot. Sózzuk borsózzuk. 
3. Morzsoljuk a tetejére a maradék vajat, majd fóliával letakarva süssük 30 percig. A fóliát levéve ismét 30 perc sütés következik, illetve míg a teteje megpirul, a tejszín bugyogni kezd, s késsel a burgonyába szúrva már puhának érezzük azt. Tálalás előtt hagyjuk 15 percet hűlni, pihenni.

És végezetül íme néhány finomság, amik biztos, hogy még az ünnepek előtt vagy alatt az asztalra kerülnek majd nálunk: spenótos - fetás tésztabatyu, fűszeres édesburgonya, sertésszelet almával és hagymával, olasz sült krumpli, banánkrémes pite, német almatorta, sütőtök flan.

Kiadó: T.Bálint Kiadó

Oldalszám: 262

Ár: 5950.-