Lauren DeStefano: Hervadás - (Vegyészkert-trilógia #1)

A Hervadás az első könyve a Vegyészkert-trilógiának, amely egyben az írónő debütáló regénye is. A történet egy riasztó jövőt tár elénk, amely bemutatja, hogy mi lenne az emberiséggel, ha a tudomány bezavarna az élet természetes menetébe. Egy elrontott genetikai kísérletnek köszönhetően, melyben a tudósok a betegségektől és a haláltól akarták megszabadítani az emberiséget, ki tudja hogy hogy, s miként, de elszabadult egy vírus, melynek köszönhetően a következő generáció férfijai 25, míg a női csak 20 éves korukig élnek. Ennek köszönhetően, no és persze hogy a vérvonal is fent maradjon a gazdagabb családok fiai fiatal nőket vesznek feleségül vagy ha nem találnak megfelelőt, akkor Gyűjtőktől vásárolnak, akik minden lelkiismeret-furdalás nélkül rabolják és gyűjtik be a fiatal lányokat, hogy aztán áruba bocsájtsák őket.
 

Történetünk hősnőjével a tizenhat éves Rhine-nal is pont ez történt vagyis kényszerből egy 20 éves fiúhoz, Lindenhez kellett feleségül mennie, még másik két lánnyal egyetemben. Linden nem tud arról, hogy a feleségei nem önszántukból járultak az oltár elé, mivel erről a kis apróságról az apja - aki egyébként az egész házat, közte a fiát is az irányítása alatt tartotta - elfelejtette tájékoztatni. Vaughn, Linden apja egy első generációs különc tudós volt, aki eltökélten keresi a gyógymódot a fia számára. A házuk alagsorában végezi a titokzatos kísérleteit, de hogy miket pontosan, azt nem lehet tudni, de apró jelekből és utalásokból határozottan érezhető, hogy ő egy nagyon veszélyes és félelmetes ember.
Rhine szabadulni akar ebből a börtönből és úgy gondolja, hogy ha a bizalmába sikerül férkőznie a férjének, akkor nagyobb esélye lesz a menekülésre. Szökési tervéhez szövetségesre is talál egy szolgáló fiú Gabriel személyében, aki egy idő után nem csak a bizalmasa, de a szerelme is lesz.

Kezdem azzal, ami tetszett a könyvben. A borító. Igazán szépre és nagyon találóra sikeredett, valóban a történet lényegét fogta meg a tervező azzal, hogy kiemelte a kalitkába zárt madarat, a lány ujján lévő jegygyűrűt és a homokórát.

És most jöjjön, ami nem tetszett, ami tulajdonképpen maga a történet volt, vagyis az alapkoncepció. Pontosabban a semmitmondó információk, illetve azok teljes hiánya a génmanipulációról és a 3. világháború utáni eseményekről, hogy miért csak Észak-Amerika maradt talpon és hogy miért és hogyan került a többi kontinens víz alá. Az pedig egyszerűen sehogy nem fért a fejembe, hogy egy olyan társadalomban, amiben az első generáció néhány tagja még mindig boldog házasságban él, hogyan veheti ilyen hamar természetesnek a többnejűséget. Miért nem lázadt ellene senki, hiszen ezek a fiatalok nem ezt látták otthon, nem ilyen családban nőttek fel. Számomra ezek a dolgok teljességgel hihetetlen voltak, sőt, ha túlzásba akarnék esni, akkor azt mondanám, hogy mindez egy nagy baromság butaság volt. Igaz olvastam én már ehhez hasonló "csacskaságokat", amiknél az író szintén tojt a hitelességre vagy épp a háttértörténet részletes kidolgozására - melyek pontos megléte, valljuk be, hogy nem feltétlen alapkövetelménye e műfajnak -, de ezeknél a regényeknél ellenpontként mindig ott voltak a szereplők, a humor vagy a romantika, akik vagy amik elvitték a hátukon a cselekményt. De itt semmi nem volt. Se humor, se romantika (ami volt az egyszerűen szánalmas volt), a szereplőkről meg jobb nem is beszélni, mivel egyik sem nőtt közel a szívemhez, sőt, határozottan idegesítőnek éreztem őket. Linden volt a legrosszabb mind közül, annyira naiv és annyira unalmas volt, csak evett, aludt és szexelt miközben persze biztonságban érezte magát a kis birodalmában. Nem érzem magam prűdnek, de nem tudok elfogadni egy olyan kapcsolatot, amiben egy 20 éves srác többek között egy 13 éves lánnyal szexel…. és teherbe is ejti. A másik dolog, ami kiverte nálam a biztosítékot, hogy a regényben állítólag és a fülszöveg alapján is Rhine-t a férje őszintén szereti... Nos, elsőre nem tudtam, hogy ezen most sírjak vagy nevessek. Nem tudom, hogy kinek mit jelent a szerelem, de nekem a testi és lelki összhangot, az egy egyénért való rajongást, amit egy igazi monogám ösztön hajt és ez ugye a többnejűséggel szemben áll. Így, amíg Linden esténként minden feleségét meglátogatja egy kis entyempentyemre, senki ne próbálja nekem bemesélni, hogy ő szerelmes. De ezek a dolgok még mindig csak egy kis részét tették ki az elégedetlenségemnek. Van ebben a könyvben pedofília, poligámia és egy rettenetes ál-tudomány háttértörténet, amit meglehetősen nevetségesnek és kissé erőltetettnek éreztem.

A legérdekesebb a könyvben a történet sötét hangulata volt, amit a fiatalok jövőjének kilátástalansága miatt éreztem, illetve a feleségek egymáshoz való viszonya, ami miatt tulajdonképpen a bő két pontot kapta tőlem a regény. Meg voltam győződve arról, hogy ez a három nő majd foggal körömmel fog harcolni Lindenért, de meglepetésemre ők inkább összefogtak, persze voltak apró féltékenykedések, de a hármójuk kapcsolata túlnyomó részt nem a rivalizálásról szólt, hanem egy nagyon dinamikus, különleges és megható viszonyról.

Egyszóval, mint látjátok ez nem az én könyvem volt, pedig higgyétek el annyira szerettem volna és oly szép reményeket is fűztem hozzá, de sajnos árnyékra vetődtem vele. Ettől függetlenül senki kedvét nem akarom szegni, bátran olvassátok, lehet nektek nem okoz majd akkora csalódást, mint nekem.

Lauren DeStefano

A sorozat részei:

Katt a képre

1. Wither (The Chemical Garden #1) - Hervadás
2. The Seeds of Wither (The Chemical Garden #1.5) - Az első feleség (kiegészítő novella)
3. Fever (The Chemical Garden #2)
4. Sever (The Chemical Garden #3)

Kiadó: Cartaphilus

Eredeti cím: Wither

Fordította: Farkas Nóra

Oldalszám: 408