Ti el szoktatok gondolkodni azon, hogy egy író miért pont a
feleségének, férjének, nagymamájának, nagypapájának, édesanyjának, lányának,
fiának, anyósának vagy épp a szomszéd macskájának ajánlja a könyvét?
Mert én igen.
Szeretem a könyv eleji ajánlásokat. Ha a könyvesboltban
kezembe veszek egy könyvet és belelapozok, akkor mindig ez az első, amit elolvasok. És mivel ez ugye nem
szokott egy hosszadalmas szövegfolyam lenni - ellenben a könyv végén található
gyakori köszönetnyilvánításokkal, amik gyakorta több oldalasak -, soha nem is szoktam kihagyni.
Szerintetek sokat gondolkodik egy író, hogy kinek ajánlja a könyvét?
És miért pont XY-nak szól az ajánlás? Ő ihlette volna meg az írót? Vagy csak egyszerűen köszönetet akar mondani a szeretetért, nyugalomért, biztonságért vagy a fene se tudja, hogy miért, amit tőle kapott? (Bár arra ugye ott van a könyv vége.)
Egyáltalán van az olvasó számára valami jelentősége annak, hogy kinek ajánlja az író a könyvét? Vagy kár ezen agyalni, egyszerűen csak egy kedves gesztus a részéről?
Igazából nem szoktam én ezen sokat gondolkodni, csak a most olvasott könyvemben a Pillangóbőrben olvastam a következő ajánlást, ami okán kicsit beindult a fantáziám.
"Ezt a könyvet két barátomnak akartam ajánlani. De még csak elolvasni sem voltak hajlandóak, és megkértek, hogy véletlenül se hozzam összefüggésbe a nevüket az írásommal. Ezért a regényt feleségemnek, Kátyának ajánlom: a történethez a legcsekélyebb köze sincs, a szerelme viszont segít túlélni ezt a gyönyörű világot "
Én is szoktam ilyenen gondolkodni, de jobb szeretem azokat az ajánlásokat, amit te is ide idéztél.
VálaszTörlésValahogy ez a férjemnek, anyámnak ajánlás olyan semmilyen. Nekem rögtön az ugrik be róla, hogy tuti vérig sértődne az illető, ha nem neki ajánlanák, és ezért.
Ez a béke, meg biztonság dolog persze jó, de nyilván megkapná ugyanazt a támogatást, ha más munkája lenne, nem? Akkor meg nem hálálkodik az ember könyvben.
A pereputtynak szóló ajánlásnál már csak az a rosszabb, ha egy ismeretlen nevet ír ki az író,akiről semmi fogalmunk nincs, hogy kicsoda, de őt akkor meg már nyugodtan írhatná a könyv végére is..... szóval nem értem. Hacsak nem biztos nyilvános hízelgésnek szánta a nevezett megemlítését.
VálaszTörlésEgyébként nekem On Sai ajánlása tetszett eddig a legjobban a Calderonban, mert az tényleg az olvasóknak szólt.... illetve nem is az olvasóknak, hanem csak nekem.:)
Igen, azt olvastam a beleolvasójában. :)
VálaszTörlésÉn az ismeretlen nevekkel úgy vagyok, hogyha személyes az ajánlás, nem csak XY-nak, hanem (akár sejtelmesen), hogy miért, akkor tetszik.
Én is szeretem az ajánlásokat...a jóféléket, mint ez, amit beidéztél...Azt hiszem, sokat elárul az író személyiségéről - ez esetben az írásmódjáról is. Mert elolvastam, és rögtön az járt az eszemben: ez egy hihetetlen jófej író: kicsit humoros, nagyon őszinte, természetes és gyönyörűen ír...
VálaszTörléspedig csak pár sor...
sokan nem is gondolnák, milyen sok múlik ilyen apróságon....
Nekem a Ward ajànlàsok a kedvenceim. Sokkal tôbb logikàt èrzek abban, hogy a fôszereplônek îr, ès nempedig a fèl rokonsàgnak.
VálaszTörlésEzeket én is mindig elolvasom. Kevés különleges ajánlással találkoztam eddig. Az egyiken, amin elgondolkodtam az Úgyis elfelejtem elején található. Az írónő lányainak ajánlta a könyvet, de nem ez volt, ami megragadta a figyelmemet, hanem a megjegyzés, amit hozzá fűzött: "Később, ha majd olvassátok és nem csak eszitek a könyveket, remélem, büszkék lesztek rám." Szerintem ez egyben szép is és igaz is.
VálaszTörlésA könyv végi köszönetnyilvánítások pedig szerintem néha túl hosszúra nyúlnak. Kevés eset van, amikor elolvasom őket.
Klaudia: Nem is tudom, hogy mikor olvastam utoljára Wardot... nem emlékeztem arra, hogy a főszereplőknek írta az ajánlást!? :)
VálaszTörlésSivatagirózsa: "nem csak eszitek a könyveket" Hát ez nagyon kedves :D
Ez egy nagyon klassz téma. Én is szeretem az írói ajánlásokat, kicsit közelebb hozzák hozzám az embert. Nekem a rövid, frappáns szövegek amik tetszenek, nem a több oldalasak. Egy nagy kedvencem van, A prímszámok magánya c. könyv szerzője Paolo Giordano ajánlása: "Eleonorának, mert szavak nélkül megígértem neked."
VálaszTörlésNekem is tetszenek az ajánlások sőt ha néha verseket, idézeteket raknak az elejére azok is, mert sejtelmesebbé teszik a könyv hangulatát. Szeretek elmélkedni vajon ki lehet az akit ennyire kiemel az író...? Főleg mer tán én is írok, és tudom van h. "titkos" az ajánlás csak az érthetné, "akinek szól" de ő meg nem fogja (soha) olvasni, na mindegy, izgi. A könyv végi köszönetnyiávntásokkal nem kell sokat foglalkozni az azt hiszem amerikai szokás, egyszerűen kötelező tiszteletkörök. Bárha egyszer is belegondoltok micsoda munka áll ma már egy-egy alkotás mögött és hány emberé, akkor jobban értékelitek ezeket a köszöneteket! Én pl. filmezek és tudom mennyi ember segítsége és támogatása kell ahhoz h. elkészüljön egy film...és igen van aki nem vállalná, vagy nem akar részt venni benne, te mégis sokat kaptál tőle és becstelenség lenne nem megemlíteni...mit gondoltok miért olyan hosszú a stáblista is egy-egy film végén?! :P
VálaszTörlésHa már a filmeknél tartunk, engem az szokott kiakasztani egy-egy mozifilmnél, hogy amikor felfogják a kedves nézők, hogy vége van a filmnek, akkor már állnak is fel és mennek ki. Ráadásul ezt még a mozi is szorgalmazza azzal, hogy a villanyt is felkapcsolják. Nos ezen a férjemmel mi mindig bosszankodni szoktunk, mert én egy filmet mindig végig szeretek nézni. A stáblistával együtt. Egyébként ez is csak egy rossz magyar szokás, külföldön ilyet nem tapasztaltam.
VálaszTörlés