Szergej Kuznyecov: Pillangóbőr

Miután végeztem A szultán asszonyával, sokáig ott tébláboltam tanácstalanul a könyvespolcom előtt, nem tudván melyik könyv legyen a soron következő, melyik passzolna leginkább a hangulatomhoz... pedig nálam aztán van kínálat, nekem elhihetitek. Végül is úgy döntöttem, hogy nem hazárdírorzok, hanem biztosra megyek és egy romantikus könyv mellett kötöttem ki, de sajnos már az első negyedénél éreztem, hogy ez most nekem túl rózsaszín, túl banális és túl kiszámítható lesz. Így aztán vállalva a kockázatot és kilépve saját kis olvasói komfortzónámból, már ha egyáltalán van ilyen kifejezés, belekezdtem a Pillangóbőr című thrillerbe, gondoltam itt az ideje kicsit durvulni.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem a könyv értékelését. Ami legelőször az eszembe jut róla, hogy édes istenem, soha a büdös életbe, még csak a közelébe se kerüljek olyan embernek, aki olyan szörnyűségekre képes, mint amire ez a sorozatgyilkos volt a könyvben. Félelemmel tölt el, hogy egy ilyen történetet bárki elolvashat, gondolok itt főleg azokra, akiknek hajlamuk van a szadizmusra, mivelhogy akár gyakorlati útmutatóként is használhatják az ott olvasottakat. Ebben a tekintetben a könyvet nagyon merésznek érzem, másrészt viszont Kuznyecov bonyolult elbeszélő technikáját megismerve lenyűgözőnek.

A történetben gyakorlatilag nem sok szereplő van. Xénia egy ambiciózus és sikeres fiatal újságírónő, aki a durva szexet a BDSM-et kedveli, ami ha esetleg valaki nem tudná, különböző hajlamok gyűjtőneve: kötözés-fegyelmezés, dominancia-alávetettség és szadizmus-mazochizmus. Nos ezen hajlamait Xénia nem is titkolja barátnői Olga és Marinka elől, akik úgy fogadják el őt, ahogy van, viszont a szeretője Alekszej, aki egy kétgyermekes családapa, ezekről mit sem tud. A szeretkezéseik valahogy így zajlottak:
"Sokáig fogjuk még ezt csinálni? - gondolja Xénia. - Bár annyira igyekszik szegény, hadd csinálja. Különben ha arra vár, hogy elélvezzek, érdekes éjszaka előtt állunk."
Szóval Xénia gondol egy nagyot és készít egy internetes oldat egy moszkvai sorozatgyilkosról a róla szóló rendőrségi jelentésekkel, különböző szakértői interjúkkal, és persze az elmaradhatatlan fórummal együtt, melynek hatására egy szép napon az ICQ-n keresztül jelentkezik nála egy „idegen”, akivel hamar megtalálja a közös hangot, de persze csak később válik nyilvánvalóvá számára, hogy ő az a szörnyeteg, aki rettegésben tartja a várost, aki hetekig, sőt hónapokig kínozza áldozatait, majd brutális módon megöli őket.

A könyv erősen szexuális beállítottságú - és nem a romantikus fajtából -, tele gyilkos szenvedéllyel és izgalommal. Ha valaki esetleg arra számít, hogy pozitív érzelemmel is találkozik a történetben, akkor azt ki kell ábrándítanom, egy morzsányi sincs benne. A szexuális örömet okozó kínzások fizikai leírása és a gyilkos fejében zajló zavaros kaotikus képek elborzasztóak voltak, nem egy alkalommal aludtam nyugtalanul éjszakánként miattuk.

Szergej Kuznyecov

Az író stílus nagyon szokatlan volt számomra. Az állandóan változó narratív perspektíva, a rengeteg monológ és ismétlés min-mind nagyon idegenül hatott, de ha kezdetben kissé ódzkodtam is ettől az írásmódtól idővel gyorsan belerázódtam, sőt a végére kifejezetten megszerettem. A történet sodrása elég lassú volt, de az előbb említett írásmód miatt erre nem is figyeltem fel igazán, csak már a vége felé, ahol olyan hirtelen lendületet vett a cselekmény, hogy még megemészteni sem volt időm a korábban olvasottakat máris egy új, egy teljesen váratlan fordulat következett, ami pontot tett a történet végére.

Hogy őszinte legyek kezdetben nem ragadt magával a regény, még azon is elgondolkodtam, hogy lehet félbehagyom - főleg a sok gyomorfogató rész miatt -,de aztán valahogy mégsem tudtam letenni, kíváncsi voltam a végére. Lassan kezdtem ráérezni az ízére és rájönni arra, hogy Kuznyecov szokatlan írásmódjának, a brutalitások virágnyelven történő leírásának és a sötét karaktereknek köszönhetően van egy bizonyos „varázsa” ennek a regénynek. Mint látjátok igen ambivalens érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatba, a történet rettenetes, az írásmód viszont művészi... mindenesetre egy dolog nyilvánvalóvá vált számomra olvasás közben: soha nem ez lesz a kedvenc műfajom.

Olvassatok bele az első pár oldalba.

Kiadó: Libri Könyvkiadó

Eredeti cím: Шкурка бабочки

Fordította: Goretity József

Oldalszám: 448