Daniel Glattauer: Örökké tiéd

Daniel Glattauer nevével először a Gyógyír északi szélre című regénye - illetve ennek folytatása, a Hetedik hullám - kapcsán találkoztam. Ekkor könyveltem el őt magamban úgy, hogy erre az íróra érdemes lesz odafigyelni, mert ez a pasi jó könyveket ír. Nem hétköznapiakat és nem is unalmasakat, hanem amolyan egyszuszraolvasósakat, amikben a különös élethelyzetek és az érzelmek mellett a humor is szerepet kap.

Az Örökké tiéd című könyvének története csak abban hasonlít az előbb említett regényeihez, hogy szintén egy férfi és egy nő szerelmi kapcsolatáról szól, de ebben az esetben ez a kapcsolat egyáltalán nem egészséges. Ez a kapcsolat beteges, félelmetes és veszélyes. 

Judith egy 37 éves és még mindig független, részben sikeres üzletasszony, aki egy bécsi lámpaüzletet vezet, amit még a családjától örökölt. Egy szupermarketben történő vásárlás közben találkozott először Hannesal, aki később a lámpaboltba is beugrott hozzá, majd virágokkal halmozta el őt és Judithnak még csak kettőt sem volt ideje pislogni, máris egy párként könyvelte el őket mindenki. Kezdetben nem is volt ezzel semmi gond, sőt, úgy tűnt, hogy Hannessal bizony megfogta az isten lábát, de aztán kiderült, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz is legyen.

És hogy milyen volt Hannes? Ó, hát ő egy nagyon jóképű építőmérnök volt, minden lányos anya igazi álma. Magas, tagbaszakadt, kicsit esetlen, nőtlen, szeme körül napsugárráncok. „Amikor pedig nevetett, egyik fülétől a másikig ívelt a nagymama fogsora, mint valami hófehér függőágy.„

A könyv egy teljesen klasszikus szerelmi történetként kezdődik; két ember találkozik és szerelembe esik … azonban a végkifejlet ennél a sztorinál egészen más. Judith a kapcsolatuk kezdetén próbálja kiélvezi az új szerelemmel járó udvarlást és a kitüntető figyelmet, de mindez csak addig tart, amíg ez a kezdetben sokat ígérő kapcsolat szegyszer csak át nem fordul egy borzalmas rémálomba. Hannes kétségkívül egy lehengerlő egyéniség volt, amit senki nem is vont kétségbe. Hogy is tehették volna, amikor a legelső perctől kezdve mindenkit levett a lábáról - Judith családjától kezdve a barátain át a szomszédokkal bezárólag - megnyerő modorával, kedvességével, de legfőképp Judith iránt érzett mérhetetlen szerelmével. Judithnak viszont egy idő után ez a sok figyelem és szeretet már kezdett terhessé válni.
Olyan jól írta le az író a szereplők kapcsolatfejlődését, hogy tökéletesen együtt tudtam érezni Judithtal és ez a mindent elsöprő szerelem már nekem is kezdett kissé terhessé válni, később pedig határozottan fojtogatóvá. Félelmetes volt, ahogy Hannes manipulálni tudta Judithot, a kifinomult zsarolási módszereitől pedig nem egyszer kezdett erőteljesen lüktetni a halántékom. Hannes különleges érzékkel tudta kézben tartani a dolgokat. Mindig minden úgy alakult, ahogyan azt ő eltervezte... és ez rettentő bosszantó tudott lenni. No, de minden pohár betelik egyszer, így történet ez Judithnál is mikor ugyanis egy velencei utazásuk alkalmával végleges döntést hoz; nem akarja tovább folytatni Hannessel a kapcsolatot és hazaérve szakít vele.

Innentől kezdve Judith állapota folyamatosan romlik, hogy mitől vagy kitől, és hogy van-e alapja a hallucinációinak és a rémálmainak, azt gyakran már én sem tudtam pontosan megmondani. Amiben viszont biztos voltam, hogy mélységes empátiát éreztem iránta. Borzalmas volt látni, ahogy folyamatosan veszítette el a kapcsolatot a valósággal. Fájt a szívem az átvirrasztott éjszakái és a démonjaival vívott csatái miatt. Judith eljutott arra a szintre, hogy szakmai segítség nélkül már nem tudott egyedül boldogulni.

De szerencsére Hannes, mindig ott volt mellette!

A történet nagyon izgalmas, kiszámíthatatlan és szórakoztató, de közel sincs vége ott, ahol én abbahagytam a mesélést. Meglátásom szerint a regény erőssége nem épp a szereplők és az őket körülvevő helyszínek részletes és színes leírásában rejlik, hanem a hangok és fények leírásában a fanyar humorú párbeszédekben (amik szinte az egész történetet uralják) és a rövid, de velős monológokban. Élmény volt olvasni a könyvet és bevallom nem bírtam úgy végigolvasni, pedig csak 214 oldal, hogy közben a végére ne lapozzak.

A könyv keménytáblás és védő borítós. Olyan igényes és gyönyörű kiadás, amit öröm kézbe venni és gyönyörködni benne.... egyszerűen imádom!

Daniel Glattauer

Olvassatok bele a könyvbe!

Az író további művei:

Gyógyír északi szélre

A hetedik hullám

Kiadó: Park Kiadó

Eredeti cím: Ewig Dein

Fordította: Szitás Erzsébet

Oldalszám: 214