Rachel Vincent: Lélektolvajok (Sikoltók sorozat 1.)

Olyan rég olvastam már egy jó fantasy könyvet, hogy komoly elvonási tüneteim kezdtek lenni, így épp kapóra jött ez a regény, aminek a főszereplője egy lélektolvaj - elég érdekesen hangzik -, azaz egy Bean Sidhe.

A könyv főszereplőjének, Kaylee-nak különleges képessége van, érzékeli ha valaki a közelében meg fog halni. Ilyenkor ellenállhatatlan késztetést érez arra, hogy torkaszakadtából sikoltozni kezdjen. Ez miatt a képessége miatt már a pszichiátriai osztályra is került egyszer - a kedves családja jóvoltából -, ezért Kaylee mindet megtesz, hogy ez többé ne forduljon elő. Normális tinédzser szeretne lenni, buliba járni, fiúkkal randizni, barátnőjével lógni. De sajnos az ő élete nem ilyen egyszerű, sőt. Amikor hozzá hasonló fiatal lányok kezdenek körülötte egyik napról a másikra titokzatos körülmények között meghalni, akkor minden csak egyre rosszabbá válik.

Természetesen az iskola legjobb sráca is szerepet kap a történetben, aki érdeklődést mutat Kaylee iránt. Kayleet ezt nyugtalansággal tölti el, mivel szégyelli különleges képességét, de úgy tűnik, hogy Nash sokkal többet tud róla és az ő titkáról, mint azt a lány gondolta volna.

Alapvetően én egy nagyon hálás olvasónak tartom magam. Nem szoktam könyveket szétcincálni a bejegyzéseimben, igazából górcső alá sem szoktam venni őket, én tényleg csak a kikapcsolódás és a szórakozás jegyében olvasok. Ebből kifolyólag hajlamos vagyok szemet hunyni az apró hibák felett, ha egyáltalán észreveszem őket. Sajnos ennél a könyvnél, ha akartam volna sem tudtam volna figyelmen kívül hagyni azt a bődületesen sok logikai hibát, amit a szerző vétet és amiért a könyv utolsó 10 oldala előtt szinte már könyörögtem neki, hogy sikerüljön mindent kimagyaráznia....... azonban ez nem sikerült. Így miután becsuktam a könyvet, pingponglabda módjára pattogtak fejemben a kérdés; miért? és hogyan? és egyáltalán, mikor? Hihetetlen, de a könyv végére több kérdésem marad, mint amennyi választ kaptam. 
   

No, de hogy akkor mégis miért is tetszett nekem ez a könyv?

Kaylee egy elég tipikus YA hősnő volt számomra. Igaz, hogy a kettő meg a kettő az nála néha öt és önértékelési problémákkal is küzdött, mégis a fiatalsága, a higgadtsága és a különleges képessége miatt nagyon szimpatikusnak éreztem őt. Kapcsolata Nash-al gyorsan fejlődött, de mindezt mégsem éreztem kényszeresnek vagy elkapkodottnak. Nash tipikus jó fiú volt, nem csak szívdöglesztő, de meglepően gondoskodó és óvó szeretettel közelített Kaylee felé. Természetesen a szerelmi háromszög itt sem maradhat el.…. Tod-dal kapcsolatban az elfogultságom még csak kialakulóban van, gondolom, hogy a sorozat többi részében ez majd csak erősödni fog.

Nagyon izgalmasnak és különlegesnek éreztem a történet mitológiai hátterét, aminek a világa, be kell valljam, hogy már az első oldalaktól kezdve magával ragadt. Felüdülés volt a vámpírok, vérfarkasok és a különböző alakváltók után Kaylee különleges képességéről és az ő zűrös családjáról olvasni. Az író könnyed stílusa pedig csak tovább fokozta ezt a pozitív olvasási élményt. Melyik ifjúsági fantasy regényben olvastatok mostanában ehhez hasonlót?

„Ez nem a te hibád… – Úgy meredt a kávéjára, mintha lett volna még mondanivalója, csak a szavai a kávéba pottyantak volna, és már túlságosan átáztak volna ahhoz, hogy használni lehessen őket.”

Egyszóval - figyelmen kívül hagyva a józan ész szavát - nekem nagyon tetszett ez a könyv és biztos, hogy folytatni fogom a sorozatot. Szerintem nagyon izgalmas és fordulatokban gazdag további részeknek  nézhetünk elébe.

Ui.: A lehelet finoman kiemelkedő piros betűkkel a könyv borítója gyönyörű.

Sorozat részei:

1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)

2. My Soul to Save (2009) - Lélekmentők (2013)

3. My Soul to Keep (2010) - Lélekőrzők (2014)

4. My Soul to Steal (2011)

5. If I Die (2011)

6. Before I Wake (2012)

7. With All My Soul (2013)

Kiadó: Jaffa

Eredeti cím: My Soul to Take (Soul Screamers Series #1.)

Fordította: Farkas Veronika

Oldalszám: 300