A történet 1889-es párizsi Világkiállítás idején játszódik, a könyv főszereplője valós személy, Nellie Bly az első női újságíró, aki egyben az oknyomozó újságírás úttörője. Nellie Bly, Elizabeth Jane Cochran néven látta meg a napvilágot 1864-ben Pennsylvaniában. Karrierje 16 éves korában kezdődött, amikor a Pittsburgh Dispatch egyik rovatában a Mire teremtetett a nő? című cikket elolvasta. A rovat írója, aki egyébként férfi volt, azzal érvelt, hogy a nők csak a házimunkára és a gyermekek gondozására valók. Az író ezen kijelentésén felháborodva Nellie rögtön tollat ragadott és egy dühös válaszlevelet küldött az újság szerkesztőségébe, melyben felvilágosította az újságot az munkásnők sanyarú sorsát illetően.
 |
| Nellie Bly |
Bevallom számomra a mai napig hihetetlennek tűnik, hogy egy ilyen nő, mint Nellie Bly, valóban élő személy volt, mert ugye ki lenne oly bolond, hogy magát őrültnek tettetve bejusson egy női elmegyógyintézetbe 10 napra, mindezt azért, hogy egy leleplező cikket írhasson az ott tapasztalt botrányos körülményekről. Erről egyébként Nellie-nek később könyve is megjelent; Tíz nap az őrültekházában címmel. Hihetetlen volt ez a nő! Volt, hogy utcalánynak öltözve gyűjtött információkat a prostituáltakról, vagy épp egy női börtönben szerezett személyesen is tapasztalatokat a nőket ért bánásmódról. Mindezeket a megpróbáltatásokat egy-egy tényfeltáró beszámoló érdekében, valamint a szegények, a prostituáltak és a gyári munkások életének megváltoztatása és életkörülményeinek javítása reményében vállalta. Mindezek mellett Nellie kiállt a gyermekmunka ellen és szívén viselte az árvák sorsát is. És majd elfelejtettem! Ő volt az első nő, aki körbeutazta a Földet. Hát igen, ezért hihetetlen számomra ez a nőszemély, akinek ötleteinek tárháza végtelen volt, és szerény véleményem szerint bátorsága sem ismert határokat.
No, de visszatérve a regényhez, amelyben szintén sok őrült dologra vállalkozik Nellie, közelebbről is megismerhetjük ezt a bájos fiatal hölgyet. „Kalandjai” közül számomra a legbizzarabb, és legfélelmetesebb a női elmegyógyintézetben töltött napjai voltak. Voltak részek ahol abba kellett hagynom az olvasást, és nagy levegőt vennem, mivel a nagy izgalomban teljesen megfeledkeztem róla. Nellie a Blackwell’s Island-i elmegyógyintézetben találkozott először azzal az őrült gyilkossal, akinek a barátnőjén kívül, még több New York-i prostituált is az áldozatává vált. Bár a gyilkosnak sikerül kicsúsznia Nelli kezei közül, ő mégsem adta fel a kutatás és tovább követte a tettest Londonba, majd Párizsba.
 |
| Henri de Toulouse-Lautrec: Moulin Rouge |
Párizsban vagyunk. Az 1880-as években. El tujátok képzelni? Eiffel felépíti híres tornyát, a város tele van anarchistákkal, prostituáltakkal, egyre erősödik a polgári engedetlenség, miközben a város nyakát szorongatja a Világkiállítás. A történetben szerepet kapnak olyan híres személyiségek, mint Louis Pasteur, Oscar Wilde, Jules Verne, Toulouse-Lautrec... és még sokan mások. Kedvencem Oscar Wilde lett, akiről olvasva rögtön kedvet is kaptam néhány regényéhez. Olyan részletesen és hitelesen ír a szerző a párizsi éjszakákról, a Moulin Rouge-ról, a kánkánt táncoló fiatal lányokról és a különböző francia művészekről, hogy nem csak elvarázsolt, de ott érezhettem magam a párizsi társas élet fő színterein, különböző kávéházakban és tánchelyiségekben.
Maga a történet egy nagyon érdekes és izgalmas történelmi fikció - egy rettenthetetlen hősnővel az élén -, ugyancsak érdekes és valós történelmi személyekkel fűszerezve. Furcsa volt számomra, ahogy az író a szereplőkkel játszott, ahogy Verne-t nem csak Nellie nyomozó társává tette, de romantikus románcba is keverte vele, vagy ahogy egy mindent elpusztító járvány veszélyével fenyegette Párizst. Ugyancsak nagyon érdekesnek és izgalmasnak találtam az anarchistákat, akiknek a beszélgetéseik jóval többről szóltak, mint holmi kávéházi filozofálás.
Nellie nem csak egy előrelátó, felelősségteljes, bájos és modern nő volt ebben a történetben, hanem az 1880-as évek feminista hősnője, akit a bosszú hajtott, hogy elkapjon egy mániákus gyilkoló pszichopatát.
Egyetlen kivetnivalóm a regény hosszát illetően volt, melyet kissé terjengősnek és hosszúnak éreztem, bár jobban belegondolva ez valóban szükséges volt ahhoz, hogy az író a történelmi hátteret és Nellie személyét hitelesen és izgalmasan tudja ábrázolni.
Nagyon jól szórakoztam olvasás közben, egy olyan csodálatos utazásban volt részem, melyben az írónak sikerült a történelmet egyesítenie a tudománnyal és megspékelnie egy félelmetesen izgalmas rejtéllyel. A sorozat következő része sajnos csak jövőre fog megjelenni, A gyilkosság illúziója címmel, bízom benne, hogy ugyan olyan jó lesz, mint ez volt. Ha nem jobb!
.jpg) |
| Carol McCleary |
ui.: A könyv borítója nagyon szép, jó kézbe venni, ellenben a hangyanagyságú betűmérettel irtóra megszenvedtem.
Kiadó: K.U.K.
Eredeti cím: The Alchemy of Murder
Fordította: Boda András
Oldalszám: 352
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése