2013. febr. 24.

María Dueñas: Öltések közt az idő


"Egy írógép fordított a sorsomon. Hispano-Olivetti volt, és heteken át csupán a kirakatüveg választott el tőle. Ha ma visszanézek az eltelt évek emelte barikád mögül, nehéz elhinnem, egy egyszerű készülékben elég erő volt hozzá, hogy eltérítsen kijelölt életpályámról, és néhány nap alatt felrobbantson minden tervet, ami rajta tartott. Így történt azonban, és képtelen voltam másképp cselekedni, amivel mindezt megakadályozhattam volna."

Így kezdődött az a történet, amiben minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bő egy hétig benne éltem és lélegeztem María Dueñas mesemondó képességének köszönhetően.

Az Öltések közt az idő egy olyan magával ragadó történet, melyben egy fiatal spanyol nő kalandos életét követhetjük nyomon a spanyol polgárháború és a II. világháború éveiben, aki egy egyszerű varrónőként kezdte és a legkeresettebb divattervezővé vált, miközben az angliai titkosszolgálatnak kémkedett.

A régi vasútállomás Tetuanban. Sira itt
találkozott azzal a férfival, akinek át
kellett adnia a testére erősített
fegyvereket.
Hősnőnk Sira kezdetben egy naiv és gondtalan fiatal lány volt, aki épp a házassága előtt állt, egy jóravaló köztisztviselővel, aki annyira szerette őt, hogy akár tűzbe ment volna érte. Ám egy elsöprő viharos románcnak köszönhetően Sira nemcsak a vőlegényét, de az egyedülálló édesanyját is elhagyta és új szerelmével Ramiroval együtt (aki egy írógép eladó volt) Marokkóba utazott. Hamarosan azonban, ez az általa csodált és imádott férfi csúnyán kihasználta, majd minden lelkiismeret-furdalás nélkül cserben is hagyta, ami után Sira nagyon nehezen tudott csak talpra állni. Mivel a spanyol polgárháború kirobbanása miatt Sira nem tudott visszamenni Madridba így kénytelen volt Tetuanba maradni. Ott ismerte meg Candelariat, aki javarészt seftelésből tartotta fent magát amellett, hogy egy panziót is üzemeltetett, ahova a vérző szívű és földönfutóvá vált Sirát is befogadta. Ó, hogy én mennyire szerettem ezt a jószívű asszonyt, aki olyan ízesen beszélt, hogy az mindig mosolyt csalt az arcomra. Az ő segítségével térhetett vissza Sira a gyökereihez, a varráshoz és nyithatott egy jól menő divatszabászatot.

"Candelaria úgy tekergett be, mint egy testes giliszta. 
-Mit szólsz, lelkem? Tetszik? - kérdezte nyugtalanul.
...
Nem válaszoltam azonnal a kérdésére, hogy tetszett-e a helyiség. Előtte a szemébe néztem egy-két pillanatig, és végiggondoltam, mi mindent tett értem ez az asszony, mióta a rendőrkapitány lerakott az otthonában, hogy megszabaduljon a nemkívánatos tehertől.
Csendben néztem, és váratlanul elsuhant előtte, anyám árnya. Doloresben és a seftes Candelariában vajmi kevés közös volt. Anyám maga volt a szigorú józanság, Candelaria a színtiszta dinamit. Természetük, erkölcsi törvényeik, és ahogy a sors kihívásaival néztek szembe, alapvetően különböző volt, mégis először életemben rokonságot fedeztem fel kettejük között."

Ekkor született meg az új Sira, aki egy független nagyvilági nő álarca mögé bújva hátat fordított szánalmas múltjának, amit egyszerű varrólányként kezdett, majd nagyiparos vagyonának kedvezményezettjeként folytatott, később egy szívtelen csaló világjáró szeretőjeként, majd végül csalás és rablás nyakig adósságban üllő gyanúsítottjaként fejezett be. Ez a Sira már sokkal magabiztosabb és céltudatosabb volt az elődjénél, olyannyira, hogy miután törlesztette az adósságait és lelkileg is kicsit helyrerázódott, képesnek érezte magát arra, hogy az angol titkosszolgálatnak kémkedve visszautazzon Madridba és ott újabb divatszabászatot nyitva értékes információkat szerezzen a németekről.

Serrano Suner Berlinben Himmlerrel
és több más náci párt vezetővel
Lehet, kicsit hosszasra sikerült a cselekmény ismertetése, aminek a vége még így is nagyon messze van, de higgyétek el, hogy képtelenség röviden összefoglalni a könyv tartalmát és egyben felkelteni az érdeklődést iránta. Remélem azért sikerül a továbbiakban átadnom - ha csak kicsit is - abból a hangulatból, amit a könyv áraszt magából. A regény nem rövid, de szinte repültek a lapok, ahogy a történet beindult. Már az első oldalakon éreztem, hogy ez egy különleges hangulatú regény lesz, ami bár a cselekmény előrehaladtával folyamatosan változott, mégis valahogy az utolsó betűig sikerült fogva tartania. Sira egy nagyon erős karakter volt számomra, az összes mellékszereplőn felülkerekedett. Lenyűgözve figyeltem a jellemfejlődését, melyet a korábbi árulása (az édesanyja és a vőlegénye elhagyása), majd a túlélésért folytatott küzdelme egy idegen országban, és a férfiak iránti bizalom hiánya formált folyamatosan olyanná, amilyen lett.

Rosalinda Powell Fox. Ő volt
Sira legjobb barátnője
A történetben nincsenek mellékszálak, az író mindent a legapróbb részletekig kidolgozott, sőt, néhol számomra már túl részletesen is, gondolok itt főként a történet politikai hátterére. Érdeklődéssel olvastam Spanyolország és Marokkó bemutatásáról szóló részeket, melyekben szép számmal vonultak fel olyan valós történelmi szereplők, akik hatással voltak Sira sorsára vagy csak épp keresztezték azt. Rajtuk keresztül átérezhettem én is e jelentős történelmi időszak viharos légkörét, az emberek szegénységét és haragját vagy épp a túlzott jólétét, a korrupciót, a spanyol-angol-német nagyhatalmi játszmákat és konfliktusokat. A regénynek volt egy tökéletes történelmi váza, amely köré mesterien fonta az író Sira történeté, és mindezt úgy, hogy ez a kettő még egyensúlyban is volt egymással.

Olvasás közben minden erőfeszítés nélkül ott éreztem magam Madrid és Marokkó egzotikus helyein, azokon az utcákon és tereken, ahol Sira nap, mint nap megfordult. Gondolkodni sem volt idő, hogy akarom-e vagy sem, egyszerűen csak ott voltam. Hosszú utat járt be Sira a naiv lánytól az érett nőig, amely úton a szerző olyan művészien vezetett végig bennünket, hogy komolyan felmerült bennem a könyv végére a kérdés, hogy valóban csak egy kitalált személy volt-e Sira? 

Az írónő
 

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: A Time In Between
Fordította: Cserháti Éva
Oldalszám: 582
A képek forrása: http://www.thetimeinbetweenbook.com/gallery.php

3 megjegyzés:

  1. De örülök, hogy szeptember óta a polcomon vár - mármint nem annak, hogy vár, hanem annak, hogy már ott van :)) A történelem eme szakaszát egyébként is nagy érdeklődéssel kezelem, szóval hamarosan le is veszem a helyéről :)

    VálaszTörlés
  2. Ezzel a regénnyel én is szemezek. Jól éreztem akkor, hogy különleges :)

    VálaszTörlés
  3. Biztos vagyok benne, hogy nem fogjátok megbánni a rá fordított időt.:)

    VálaszTörlés