2014. máj. 29.

Itt a nyár, irány a kert! Grillezésre fel!

Jó pár nappal ezelőtt, még a cserépkályhánkban ropogott a tűz, ma meg már azt sem tudom, hogy hogyan vessem le magamról a meleg gönceimet, olyan jó idő van. És hogy őszinte legyek én ennek egy cseppet sem örülök, mivel téli gyerek révén határozottan utálom ezt a hirtelen beálló gatyarohasztó meleget. A nyár beköszöntének csak egyetlen pozitívuma van a számomra, és az pedig az esténként már-már kötelező programmá váló grillezések, melyeket nem csak én, hanem a család összes többi tagja is rettentő mód élvezi. Nincs is annál jobb dolog, mint amikor a szabadtéri tűzön sütött vacsoránkat a kertben tudjuk elkölteni, és utána a még megmaradt forró parázson a gyerekek egy pár szem marshmallowt is sütögethetnek.

Szóval a grillezés nálunk nagy népszerűségnek örvendő tevékenység, így nem meglepő, hogy amikor megláttam ezt a kiadványt, akkor azon nyomban be is szereztem magamnak.

A könyv rengeteg új információval szolgált számunkra, kezdve a faszén illetve a brikett használatának előnyeiről és hátrányairól, a tökéletes tűzgyújtáson át, a két- és háromzónás parazsáig - amiről nekünk eddig fogalmunk sem volt, hogy így is lehet szabályozni a sütési hőfokot, de ugye a jó pap is holtig tanul. A könyv 100 receptet kínál, amely mennyiségtől én kissé elaléltam, ugyanis én eddig mindig csak gyári fűszerekkel ellátott filézett csirkecombot, mellet, esetleg kolbászt és hamburgerhúst grilleztem, amely klasszikusok egyébként itt is megtalálhatóak, de mindezek mellett még hihetetlen sok variációt találtam mindenféle húsra. Bőven van választék marhából, bárányból, sertésből, szárnyasból és halból készült ételek receptjeiből, amik saját keverésű fűszerekkel, pácokkal és mártásokkal vannak megbolondítva, és természetesen a hozzájuk illő köretekről és desszertekről sem feledkezett meg az író. Mióta magamnak tudhatom ezt a könyvet már több receptet is kipróbáltam és mindig meglepődtem azok egyszerűségén és gyors elkészíthetőségén, tényleg alig kellett hozzájuk valami és mégis, olyan csodás vacsorát tudtam rittyenteni belőlük, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána. Persze azért azt túlzás lenne állítanom, hogy ezek után már a konyhai tűzhelyem közelébe sem fogok menni, de hogy ez a könyv teljesen új alapokra helyezte a grillezéshez való viszonyomat az egyszer már biztos, hiszen rengeteg tippel és ötlettel lettem gazdagabb.

Egyébként mindegyik ételről olyan csodás és igazi nyálcsorgató fotók készültek, hogy akinek eddig nem volt ingerenciája a grillezéshez, az ezeket látva biztos kedvet fog kapni hozzá, nem beszélve a szerző azon figyelmességéről, melyben a különböző folyamatokat: a tűzgyújtást, a füstölést, a szén rendezését, a húsok helyes darabolását és a sütésre való előkészítését lépésről lépésre mutatta be, nagyszerű képekkel alátámasztva, nehogy véletlenül bármit is elrontsunk. (Nem mintha valami nagy vasziszdasz lenne az egész, de sokkal biztosabbá teszi az embert ha képekben is láthatja ezeket a dolgokat.) Szóval, akik szeretnek vagy csak szeretnének grillezni családi vagy akár baráti társaságban, és kíváncsiak a grillezés fortélyaira és apró trükkjeire, azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet. Biztos nem fogják megbánni.

Ez volt az első recept, amit kipróbáltunk a könyvből, nekünk nagyon ízlett, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom.

Paradicsomsaláta grillezett padlizsánnal

A salátaöntethez
3 ek. olivaolaj
2 ek. firssen facsart citromlé
1/2 ek. frissen reszelt gyömbér
1/2 tk. apróra vágott fokhagyma
1/2 tk. őrölt római kömény
1/2 tk. durva sz. tengeri só
1 nagy csipet cayenne-i bors


A salátához
300 g kimagozott, 1 cm-es kockára vágott paradicsom
1/2 tk. durva sz. tengeri só
2 közepes padlizsán
4 ek. vékonyan felszeletelt újhagyma
4 ek. felvágott friss korianderzöld vagy petrezselyem

1. Kis tálba összekeverem a salátaöntet hozzávalóit és állni hagyom.

2. Egy másik tálban összefogatjuk a paradicsomkockát a sóval és 20-31 percig érleljük. Ezután leszűrjük a paradicsomot.

3. A grillrácson a több helyen villával beszurkált padlizsánt zárt grillezőben 15-20 percig grillezzük. Közben néha megforgatjuk. Akkor jó, ha a zöldség héja teljesen fekete a belseje pedig nagyon puha.

4. A padlizsánt a grillezés után hűlni hagyjuk, majd hosszába felvágjuk és a belsejét kikaparjuk. Az elszenesedett héját kidobjuk, majd a padlizsán húsát durván összevágjuk.

5. A padlizsándarabokat és az újhagymát a paradicsomhoz adjuk, és óvatosan összekeverjük. A salátát ízlés szerint elkészítjük a salátaöntettel. Tálalás előtt megszórjuk korianderzölddel, vagy petrezselyemmel.

Mártás (amivel a húst kenegettem sütés közben)
10 db csirkecombhoz

125 ml tyúkleves
3 ek. szójaszósz
2 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. barna cukor
1/4 tk. frissen őrölt fekete bors

Ezeket az összetevőket csak össze kell forralni és a nyársra szurkált, olajos sóban megforgatott húskockákat sütés közben ezzel kenegetni.

Kiadó: M-érték Kiadó
Eredeti cím: Weber's Grillen mit Holzkohle
Fordította: Haynal Katalin, Szegedi Eszter
Oldalszám: 240


2014. máj. 24.

Könyvek, amiket várok #23

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Rengeteg olyan új könyv jelenik, vagy jelent már meg mostanság, amire rögtön felkaptam a fejem és leküzdhetetlen vágyat éreztem arra vonatkozólag, hogy most azonnal, de rögtön itt tudjam őket a polcomon. Tudom, hogy ez beteges, és olyan tempómban kéne a könyveket vásárolnom, mint ahogyan fogyasztom is őket, de higgyétek el, hogy ez egy könyvfüggőnek hihetetlen nehéz feladat.

A mostani vágyaim közül talán a legelső helyen ez a gyönyörű köntösbe bújtatott francia chick lit áll, ami véleményem szerint kitűnő nyári olvasmánynak ígérkezik, úgyhogy mindenképp felkerült a beszerzési listámra.

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

„Kezdje újra Párizsban!" A háromgyerekes, megözvegyült Annie ezzel a mottóval ad fel hirdetést egy amerikai újságban,és házát kisvártatva elárasztják az új lakók: az erőszakos férjtől menekülő ex-modell két gyerekével, az anorexiás fiatal lány és a szívdöglesztő francia festőművész. Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?
Kiadó: Tericum Oldalszám: 384   Várható megjelenés: 2014.05.30.

Aztán itt van ez a parfümös könyv, ami történelmi fikció és állítólag nagyon jó, amolyan igazi női regény, szóval ez is nagyon érdekel.

Kathleen Tessaro:A parfüm titka

Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről. 
Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál...
Kiadó: Kulinária  Oldalszám: 312 

A következő könyv amire szemet vetettem, szintén egy romantikus történet... Egy szerelmi háromszög és egy kis izgalom az 1920-as évek Chicagojában? Naná, hogy kell.

Renée Rosen: Babaarc

A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.

Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.  
Kiadó: I.P.C  Oldalszám: 368  Várható megjelenés: 2014.06.16.

Az utolsó előtti regény pedig, amit feltétlenül meg szerettem volna nektek mutatni az Liane Moriarty új könyve - a korábbi az Add vissza az életem! címen jelent meg kb. két éve - aminek miután elolvastátok a fülszövegét mondjátok azt, hogy nem vagytok kíváncsiak az egész történetre. 

Liane Moriarty: A férjem valamit titkol

„Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy én már meghaltam…”

Mit szólnál ahhoz, ha a férjed írna egy levelet, ami ezzel a mondattal kezdődik? Mit szólnál ahhoz, ha a folytatás a férjed legsötétebb, legmélyebb titkáról szólna, ami tönkreteheti nemcsak a közösen felépített életeteket, hanem másokét is? És most képzeld el, hogy akkor bukkansz rá erre a levélre, amikor a férjed még él és virul.
Cecilia Fitzpatrick pontosan ebbe a helyzetbe kerül. Sikeres vállalkozóként minden vágyát megvalósította, kis közösségének tartópillére, elkötelezett feleség és anya. Az élete pont olyan makulátlan és csillogó, mint az otthona. De az a bizonyos levél mindent megváltoztat. Ráadásul nemcsak az ő sorsát, hanem sok más, látszólag laza szállal egymáshoz kötődő emberét is.
Rejtélyek, tévedések, újabb és újabb meglepetések. Pedig minden csak egy ártalmatlannak tűnő levéllel kezdődött…
Kiadó: Pioneer Books   Oldalszám: 400   Várható megjelenés: 2014.06.06.

És íme a kakukktojás, amivel remélem nem fogok úgy járni, mint a London folyóival.

Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Amikor a földönkívüli gitaik invázióra indulnak a Föld ellen, Kirija Keidzsi csupán egy a sok újonc közül, akiket harci páncélba öltöztetnek és ölni küldenek. Keidzsi meghal a csatatéren, csak hogy minden reggel feltámadjon, harcoljon és újra meg újra meghaljon. Százötvennyolcadik feltámadása alkalmával üzenetet kap egy titokzatos szövetségestől, Rita Vrataskitól. Vajon a nő Keidzsi megmenekülésének vagy végső halálának a kulcsa?
Kiadó: Gabo  Oldalszám: 224


2014. máj. 18.

Chloe Neill: Ha eljön a péntek - Chicagoland vámpírjai #2.

Mivel a sorozat első része totálisan levett a lábamról, így egyértelmű volt, hogy másodikat sem hagyhatom ki, sőt képzeljétek már a harmadik is ki van készítve, de egy szusszanásnyi időt azért hagyok közöttük (ugyanis a habzsolásnak mindig hasfájás a vége).

Az előző rész tartalmából. (Tiszta tévésorozatos feeling.) A chicagolandi vámpírok durván tíz hónapja hozták nyilvánosságra létezésüket és hát, mint ahogy az várható volt, az emberek nem voltak túlzottan elragadtatva ettől. Népszerűségükön az sem segített sokat, hogy a városban elkövetett két gyilkossági üggyel is őket - a Cadogan és a Grey-ház vámpírjait - vádolták. Ám a bűntények kitervelője a harmadik ház (vagyis a Navarre) feje volt Celina, aki nemcsak egy fondorlatos és manipulatív őrült nőszemély volt, hanem a vámpírokhoz hűen egy hulla jó bőr is. Na de félre a tréfát, ezt az őrült és hataloméhes nőszemélyt végül is sikerült főszereplőinknek az első rész végén elkapni és a vámpírok Tanácsának átadni. Celina után a Navarra-ház irányítását Morgan vette át (kettes számú jóképű vámpír), akinek bugyihúzogató mosolya minden élő és holt nőnemű lényt levett a lábáról, kivéve persze Meritet, akinek talán épp ezért kezdte el igen hevesen csapni a szelet. Merit azonban nem csak Morgan figyelmét keltette fel, hanem a Catogan-ház uráét és egyben saját teremtőjéét is Ethanét (egyes számú vámpír), akivel a kapcsolatuk igen izgalmasan alakult; erős vonzalom kölcsönös ellenszenvvel párosult.
És a folytatásban... Az élet a második részben is megy tovább, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rögtön két kellemetlen meglepetésről is hírt kapnak Meriték. Az egyik, hogy Celinát a Tanács pár napja szabadon engedte és most bosszúra szomjazva épp Chicagoba tart, a másik pedig, hogy a város egy újságírója élénk érdeklődést tanúsít a vámpírok szokásai iránt, és azok közül is elsősorban a vérszívópartik érdeklik igazán. Ez pedig azért is veszélyes rájuk nézve, mert ha minderre fény derül, akkor bizony nem csak óriási botrány, de még akár egy háború is kitörhet az emberek és a vámpírok között, aminek elkerülése végett Ethan arra kéri Meritet, hogy térjen vissza előkelő családja kebleire és ismeretségét kihasználva akadályozza meg, hogy a média fényt derítsen ezekre a, hogy is mondjam… vérszívásokra.

Most már bizton állíthatom, hogy kedvencem lett ez a sorozat. És bár az első alkalomtól eltérően most kicsit nehezebben rázódtam bele a történetbe - ne kérdezzétek, hogy miért, mert magam sem tudom pontosan - de a kezdeti nehézségeken túljutva már ismét letehetetlennek bizonyult számomra a könyv. Új információt a vámpírokról ez a rész nem igen tartalmazott, a felépítése pedig ugyanazt a formátumot követte, mint az elődje, vagyis szintén egy megoldatlan rejtélyt kellett felderítenie Meritnek, amit képességeihez mérten kiválóan meg is oldott, hogy aztán egy újabb rejtelmes szituációba csöppenjen ismét.
Meritet még mindig nagyon szerettem, aki ebben a részben is merész és kemény, ugyanakkor sérülékeny és bizonytalan is volt egyben, igazi tökös csaj, valós problémákkal és egy meglehetősen különös családdal, akik a pökhendiségük ellenére is határozottan tetszettek.


Merit nagy megkönnyebbülésemre végre lenyugodott és úgy döntött (más választás híján), hogy elfogadja új életét Chichago agyaras lakosságának tagjaként, bár még mindig nem biztos tökéletesen a dolgában, ami érthető, hiszen ha a benne lakozó vámpír elhatalmasodik rajta, akkor elveszíti emberi mivoltát, ezzel együtt a barátait is - melynek folyamata a könyv végén már el is kezdődött - és ugyanolyan hideg és lelketlen vámpírrá válik, majd mint Ethan - és ezt ugye ki a fene akarná.

Apropó Ethan. A legtöbb esetben még mindig azt a hideg és közönyös vámpírurat játssza, mint az első részben, de néha felvillan benne a szenvedély, melynek köszönhetően határozottan úgy érezem, hogy a közte és Merit közötti kötődés (a szexuális feszültségről ne is beszéljünk, mert az komolyan mondom megőrjít), egy hajszálnyit mintha erősödött volna. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a szerelmük kibontakozása több könyvön átívelő nagyobb lélegzetvétel lesz, ami egyrészt bosszantó, mert én az ennél gyorsabb tempót jobban kedvelem (és ha jól látom, akkor itt egyhamar tuti nem lesz bugyiszaggatás), másrészt viszont épp ezért a várakozásért és izgalomért tartja fent folyamatosan a könyv az érdeklődésemet, dacára annak, hogy a romantika csak másodlagos szerepet játszik a történetben... De kit érdekel, így is imádom ezt a sorozatot!

És, ha minden igaz, akkor a harmadik részben már alakváltókkal is fogunk találkozni, akik új színt visznek a történetbe, persze ők is olyanok, mintha egy férfidivatlap oldalairól léptek volna ki - na de ezt ugye elnézzük nekik, hiszen nem tehetnek róla szegények, mivel ez is csak a természetfelettiségük egyik átka - szóval mindezeket figyelemebe véve, nincs az az erő (mit nekem államvizsga, meg leadandó dolgozatok), ami visszatartana a sorozat folytatásától.


A sorozat kötetei:
1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Friday Night Bites
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 424


Szupertitkos naplóm

A minap az egyik üzletben járva ezt a könyvet vette le a kislányom a polcról és nem, nem azért mert egy kék póni van rajta - hál' istennek nem vagyunk csillámpóni rajongók -, hanem mert egy pici lakattal volt lezárva, ami felettébb felkeltette a kíváncsiságát. Miért van ezen a könyvön lakat? - kérdezte, mire én - Azért, mert ebbe a könyvbe titkokat lehet írni, és ha nem szeretnéd, hogy azokat mások is elolvassák, akkor ezzel a lakattal tudod őket ide bezárni. Nos, azt hiszem, hogy a lakat és a titok együttes említése volt az, ami beindította a kis fantáziáját és arra késztette, hogy mindenképp megszerezze magának ezt a könyvet, és hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?

Amikor legelőször belelapoztam a kiadványba, akkor az jutott az eszembe, hogy micsoda csodás kis scrapbooking-ot lehetne belőle készíteni. A scrapbooking szónak nincs pontos magyar megfelelője (tipikusan az a szó, ami lassan kúszik be változatlan formában az anyanyelvünkbe), leginkább egy olyan különleges fotóalbumnak, vagy emlékkönyvnek felel meg, amely a család vagy a gyermekek életének fontosabb eseményeit (sőt én még receptkönyvet is láttam ilyen formában) foglalja magába. Amerikában egyébként nagy divatja van ennek a kreatív hobbinak, el sem tudjátok képzelni, hogy micsoda költeményeket lehet készíteni pár fényképből, matricából, virágból, gyöngyből, csipkéből, gombból és még ki tudja milyen apróságokból.

Úgyhogy ahogy hazaértünk azonnal el is kezdtük kitölteni a könyvecske „Ez vagyok én” oldalát és egy kis fényképet is ragasztottunk a megfelelő helyre, matricákkal és szalagokkal díszítve. Aztán pár virágot is szedtünk a kertbe, amik most épp préselődnek, hogy aztán majd a későbbiekben azok is a napló díszévé válhassanak. Szerencsére vagy sem, de nem sokat kell gondolkodnunk azon, hogy mivel is írjuk tele a lapokat, mivel egy előre megszerkesztett, naptárral! is ellátott naplóval van dolgunk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy az ott feltett kérdésekre válaszoljunk; leírjuk álmainkat, érzelmeinket, a velünk történt fontosabb eseményeket, kedvenc dalunkat, állatunkat, ruhánkat, színünket, receptünket, melyek mellé fényképeket is mellékelhetünk… egyszóval csak teret kell engedni a képzeletünknek. 

Bevallom számomra is meglepő módon nagy lelkesedéssel segédkez(t)em e könyvecske díszítésében és kitöltésében, ami egyben meglehetősen szórakoztató és izgalmas módja is annak, hogy a gyermek maga is megtanulja kifejezni az érzéseit - legyen az szomorú vagy vidám - és saját magáról is egy kicsit többet tudjon meg.
Erre a kis naplóra egyébként már most úgy gondolok, mint egy értékes emlékkönyvre, amit majd, ha sok-sok év múlva a kezünkbe veszünk és végiglapozgatunk, akkor amellett, hogy nosztalgiázunk majd felette egy kicsit, rendkívül jót fogunk szórakozni Nórám akkori álmain és vágyain, annál is inkább, mivel arra a kérdésre, hogy ha lenne egy varázspálcája mit tenne vele, azt írtuk, hogy a testvérét változtatná békává.

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Il mio diairo super segreto
Fordította: Kotsis Orsolya
Oldalszám: 88

2014. máj. 11.

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

A sorozat első két része majd három évvel ezelőtt jelent meg nálunk, így az olvasásukkal kicsit le vagyok maradva, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hiszen előbb-utóbb mégiscsak sikerült egymásra találnunk.
Kellemes meglepetés volt számomra a könyv, nem is gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni. Persze az is lehet, hogy csak jó időben olvastam, ki tudja, a lényeg, hogy miután a végére értem nem tudtam tovább lépni, rögtön a kezembe kellett venni a sorozat következő kötetét is.

Röviden összefoglalva, ami kissé hosszúra sikerült... Meritet az egyetemről hazafele tartva megtámadott egy vámpír, aki csak egy kortyot ihatott a lányból, mielőtt elijesztette volna őt egy másik vérszívó, aki viszont ezzel megmentette, illetve a pontosság kedvéért élőhalottá változtatta a lányt. Meritnek nem sok beleszólása volt a dologba, melyet utólag folyamatosan hangoztat is, ugyanis véleménye szerint senki nem kérdezte meg tőle, hogy a továbbiakban vámpírként akarja-e leélni az életét, melynek köszönhetően soha többé nem láthatja majd a napot... Sajnos hajlamos volt megfeledkezni arról a tényről, hogy ellenkező esetben sem látta volna soha többé a napot.
Meritnek a vámpírként töltött első hetei igen mozgalmasan teltek, ugyanis amellett, hogy az újonnan megjelenő tépőfogai miatt természetfelettien is kicsit frusztráltan érezte magát, még egy beképzelt vámpírmesterrel is rendesen meggyűlt a baja. Ez a vámpírmester történetesen nem más volt, mint Ethan Sullivan (már a neve is milyen hangzatos), aki a Chicagóban lévő három vámpírház közül a második legrégebbik, nevezetesen a Cadogane-ház feje is volt egyben. És mivel ő volt az a vámpír, aki azon a bizonyos éjszakán átváltoztatta Meritet, így Merit az ez miatt érzett összes dühét csakis rá összpontosította.
Ellenállását csak tovább fokozta az a tény, hogy a továbbiakban a Catogan-ház vámpírjai közé kellett tartoznia, akiknek nem csak szolgálattal, de feltétlen és teljes odaadással és hűséggel is tartozott.
A Cadogan-házban azonban nem Merit megjelenése kavarta a legnagyobb port, hanem azok a gyilkosságok - melynek hajszál híján ő is majd áldozatul esett -, és melyek elkövetésével a város vámpírjait gyanúsították. Mindez pedig azért is volt igen kényes téma, mivel ennek következményeként veszélybe került az emberek és a vámpírok között épp kialakulóban lévő, egyébként is ingatag béke.

Azt hiszem elmondható, hogy majd minden vámpíros könyvben a vérszívók az idő múlásával nagyon sokat fejlődtek. Chicago vámpírjai például a fekete bársonyt és csipkét lecserélték ugyancsak fekete és testhezálló Armani cuccokra, de mindemellett másban továbbra is ódivatúak maradtak, sőt feudális szemléletűek. És mivel hősnőnk az előbbivel hadilábon állt, az utóbbit pedig meglehetősen nehezen tudta tolerálni, ezért az átalakulás számára valóban nagy szívás volt. (Óriási pech) 

De visszatérve a főcsapásra, ami igazán megfogott a könyvben az a stílusa és a humora volt. Szeretem azokat a vámpírtörténeteket, melyekben nem veszi az író halálosan komolyra a figurát és a hősnő is egy olyan tökös és belevaló csaj, mint amilyen Merit volt. Azt nem mondom, hogy tökéletes főszereplő volt, mert ugye a vámpírrá válása miatti folytonos nyavalygása egy idő után már kissé idegesítővé vált, bár ha jobban belegondolok (ami ennyi vámpíros könyvvel a hátam mögött kicsit sem esik nehezemre), hogy posztgraduális hallgatóból milyen is lenne egyik napról a másikra vámpírharcossá válni, akkor talán, mondom talán.... De nem. Mégsem tudom őt megérteni. Én örömmel lennék vámpírharcos. De annyi baj legyen, így is nagyon szerettem Meritet, vicces volt és szellemes csakúgy, mint az őt támogató összes többi szereplő, akik közül a barátnőjét bírtam a legjobban, a pasiját viszont már kevésbé.

Az én fejemben Ethan így nézne ki.... És tudom, hogy ez az
Outlanderes pasi, de nem érdekel. 
Sajnos a romantika aránya az én ízlésemnek elég karcsú volt, ugyanis Merit és Ethan közötti erős vonzalom, ami kölcsönös ellenszenvvel is párosult egyben - a legjobb kombináció a jövőjükre nézve -, csak másodlagos hangsúlyt kapott és meglepő módon a bűntények felderítése volt az, ami fontosabb szerepet játszott a könyvben. A háttértörténet érthető és jól felépített volt tökéletesen megalapozva az utat ezzel a sorozat további részeinek, nyitókötet révén pedig a gyilkosságokat körülölelő rejtéllyel sem volt különösebb problémám, azon kívül, hogy nem rágtam tövig a körmöm izgalmamban. A regényt nem csak vámpírokkal, de más természetfeletti lényekkel is színesítette az író, ami nekem nagyon tetszett, találkozhatunk benne egy szexi és pimasz nehézsúlyú varázslóval, egy mágusnő tanonccal és egy alakváltóval, nem beszélve a hiányos öltözetű vízinimfákról, akik aprócska, dús keblű, őzikeszemű és igencsak heves vérmérsékletű teremtmények voltak.

Összességében ritka jól szórakoztam a könyvön a összes hibája ellenére. A hangulata nem olyan sötét, mint egyes városi fantasyk, de nem is könnyű és habos, inkább e kettő között lavíroz valahol sok-sok humorral fűszerezve, ami az én szememben óriási plusz pont. Úgyhogy aki egy kicsit romantikus, könnyed kis szórakoztató és nem utolsósorban vámpíros könyvre vágyik, annak  nyugodt szívvel ajánlom a Chicagoland sorozat első részét, biztos vagyok benne, hogy nem fog csalódást okozni.

Chloe Neill
 

Amit egyébként a legjobban (persze csak kis túlzással a legjobban) szeretek a vámpíros, romantikus, chik-lites, tingli-tanglis szerelmetes könyvekben az az, amikor az ellenállhatatlan vonzerővel bíró férfi főhősünket legelőször megpillanthatjuk. Komolyan mondom, hi-he-tet-len, hogy milyen képi erővel bírnak ezek a leírások.

"- Remélem, Celina. Nagyra értékelem a hívásodat.
A szavakat egy férfi ejtette ki, aki mobiltelefonnal a kezében épp akkor lépett be a hosszú terem túloldalán lévő ajtón. Magas volt, legalább száznyolcvanöt centi, és úszó módra szikár - keskeny csípő, széles vállak, hosszú lábak. Arcát, mintha szobrász faragta volna ki - pengeéles arccsontok, határozott áll, hosszan ívelt szemöldök, az ajkáról akár ódákat lehetett volna zengeni. Fekete öltönyét mintha ráöntötték volna, alatta makulátlan fehér ing nyakkendő nélkül, a legfelső gomb kigombolva.
- Jobban néz ki, mint Beckham - suttogta Mallory elakadó lélegzettel. - Jézusom!"

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Some Girls Bite
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 384

     

Novellák

A sorozat kötetei:
1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt (2015. március 3.)


2014. máj. 8.

Áprilisi beszerzések

Ebben a hónapban is sikerült kellőképpen kibűnözni magamat, ugyanis annak ellenére, hogy a Könyvfesztiválra nem volt alkalmam elmenni, mégis sikerült egy rakat könyvet összevásárolnom, ami elsősorban a Főnix kiadó nagyszerű akciójának volt köszönhető, de menjünk csak szép sorjában.

Az április úgy kezdődött, hogy megérkeztek az első csomag cserekönyveim, A könyvárus rejtélye és a Gyilkos kegyelem, amikre már régóta fentem a fogam, ugyanis mindkét könyvről eddig tényleg csak jókat olvastam. Aztán hirtelen felindulásból és egy jó fogásnak köszönhetően megvásároltam imádott írónőm legújabb könyvét, a Csudajó-trilógia harmadik kötetét, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, hiszen Julia Quinnről van szó emberek! Aztán egy újabb csere következett, mellyel Joyo Moyes egyik könyve, az Akit elhagytál került hozzám, amire egyébként nagyon kíváncsi vagyok, mivel még egy könyvét sem olvastam az írónak, ellenben rengeteget hallottam már róla... De ami késik az nem múlik. Aztán ugye jött a Könyvfesztivál és vele együtt az Üvegbűbáj és a többiek...
Imádom a Főnix kiadót, ilyen baráti akciót, mint amilyen náluk volt - három új megjelenésű könyvüket: Rémségek, Karmok és Felszabadulás, csak 3500 forintért kínálták -, egyik kiadónál sem tapasztaltam, pedig milyen jó lenne, ha így elkényeztetnének bennünket. Úgyhogy ez a lehetőség valóban kihagyhatatlan volt a számomra, remélem azért a kiadónak is megérte.

Szóval én így zártam a szeszélyes áprilist, jöhet a következő hónap, melyben nem terveztem vásárlást, de már most tudom, hogy ez füstbe ment terv lesz.


Mark Pryor: A könyvárus rejtélye 
Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem
Julia Quinn: Lent délen, édes… 
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj
Kieran Larwood: Rémségek
Mike Grinti – Rachel Grinti: Karmok
Victoria Schwab: Felszabadulás


2014. máj. 4.

Otfried Preussler: Torzonborz újabb gaztettei

Atyavilág! El sem tudjátok képzelni, hogy hányszor hallottam mostanában itthon, hogy „Anyaaaa! Mikor olvashatjuk már Torzonborz legújabb kalandjait?” Mert amióta bő két és fél hónapja befejeztük az első kötetet, azóta tűkön ülve várjuk, hogy újra találkozhassunk azzal a bizonyos héttőrössel és az őt üldözőkkel. És bár féltem attól, hogy ez a legújabb rész majd sehogy sem tud az elődje nyomába érni, kár volt az aggodalomért, mert ez a történet is majd ugyanolyan vicces és pezsgő volt, mint a legelső.

A történet épp tizennégy nappal azután folytatódik, hogy Jancsinak és Lackónak köszönhetően sikerült kézre keríteni és a dutyiba dugni Torzonborzot. Ám Torzonborznak – aki hazug és nagyravágyósága mellett meglehetősen együgyű és ostoba is volt egyszerre - mégis sikerült túljárnia a rend őrének az eszén (gondolhatjátok, hogy akkor ő micsoda briliáns elme lehetett) és megszökni a börtönből. A rabló első útja Jancsi Nagymamájához vezetett, aki épp frissen sült kolbásszal és káposztával várta haza a fiúkat. Nagymama kezdetben persze nem ismerte fel az álruhás rablót, csak miután már feltette a pápaszemét tudatosodott benne, hogy kivel is áll szemben, de addigra már Torzonborz be is falta az összes kolbászt, az utolsó szál káposztáig, amivel aztán rögtön az ájulásba is kergette szegény Nagymamát. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a pimaszság mennyire felbőszítette Jancsit és Lackó, úgyhogy - részben ez miatt, és mert egy szökött rablónak egyébként is a dutyiban a helye - ismét a rettegett, bitang rabló nyomába eredtek Üstöllési főtörzsőrmesterrel együtt, aki megfogadta, hogy ha kell, akkor akár a föld alól is, de előkeríti ezt a haszontalan gazfickót.

Hát így kezdődik Torzonborz újabb gaztettei és mivel a történet igen kacifántos, így meg sem próbálom elmesélni azt, csupán annyit mondanék kedvcsináló gyanánt, hogy a mesében találkozhatunk az álruhába bújtatott rablón kívül még többször fejbe kólintott és tűzoltó tömlőbe tekert rendőrrel, emberrablás bűntettéve, valamint egy új szereplővel, Háy asszonysággal, akin nevéhez hűen minden rettentő kövér, hájas és kerek volt. Bevallom, Petróniuszt és az ő varázskerítését kicsit hiányoltuk, de itt volt nekünk a városka túlsúlyos jósnője a varázsgömbjével és a hogy is mondjam… kutyához hasonló kis házikedvencével, akik mind-mind Torzonborz felkutatásában játszottak fontos szerepet. Na és persze nem feledkezhetek meg a rendkívül elszánt Üstöllési őrmesterről sem, aki ebben a részben igen aktív volt és valóban mindent megtett azért, hogy a rács mögött tudja Torzonborzot. Szóval röviden és tömören; ez a rész is elnyerte a család tetszését melynek minden sorát roppantul élveztük. A történetvezetés még mindig nagyon élvezetes és humoros volt, és a két fiú, Jancsi és Lackó is még mindig ugyanazok a szerethető gyerekhősök maradtak, mint amilyeneknek az első részben megismerhettük őket; kicsit butácskák, kicsit ügyetlenek, de épp ez miatt tudtunk igazán izgulni értük.

A könyv majd minden oldala fantasztikus képekkel van tarkítva, amik felett nem lehet szó nélkül elmenni. És nem csak azért, mert megbonthatatlan egységet alkotnak a szöveggel, hanem mert önmagukban is rendkívül csodálatosak és humorosak voltak. És bár lehet, hogy az első rész egy kicsit jobban tetszett, ez a könyv is ugyanolyan letehetetlennek és kihagyhatatlannak bizonyult, mint az elődje volt.

A Torzonborz -trilógia egyébként majd csak az ősszel megjelenő Torzonborz megjavul kötettel lesz teljes, amit ugyancsak türelmetlenül várunk, csakúgy, mint az író további meseregényeit, amik ha minden igaz, a Kolibri Klasszikusokban fognak megjelenni hamarosan.


Kiadó: Kolibri
Eredeti cím: Neues vom Räuber Hotzenplotz
Fordította: Nádori Lídia
Oldalszám: 128


Torzonborz, a rabló - felolvasószínház a Katonában!

Örömmel láttam a napokban a kiadó közösségi oldalán, hogy a két könyv (Torzonborz, a rabló és Torzonborz újabb gaztettei) történetével és szereplőivel a Katona József Színház Előcsarnokában, Kiss Eszter színművész, valamint Dékány Barnabás, Dóra Béla és Böröndi Bence, a SZFE hallgatóinak köszönhetően élőben is találkozhatunk, úgyhogy nekünk mindenképp ott a helyünk.
Időpont: 2014. május 17., 11:00 óra és a belépés ingyenes!