Nyrae Dawn: A játszma

Mivel a sok YA könyvtől már kezdett kissé csömöröm lenni és valami kevésbé ártatlan történetre vágytam - na nem kell ám rögtön amolyan pajkosan kecses és játékosan erotikus történetre gondolni, csak épp annyi fülledt erotikával megbolondított történetre, ami bőven belefér még mondjuk egy főiskolásokról szóló regénybe - kezembe került ez a könyv, amely, mint utóbb kiderült meglehetősen jó választásnak bizonyult.

Cheyenne egy tizenkilenc éves lelkileg sérült lány, akit folyamatosan kísért a múltja. Pontosan emlékszik arra a napra, amikor az édesanyja gyermekkorában egy nap kisétált az életéből, és soha többet nem tért vissza hozzá. Ez az emlék nemcsak mély nyomot hagyott a lányban, hanem a mai napig nem tudta feldolgozni magában, hogy az egyetlen ember, akit szeretett, szó nélkül magára hagyta.

Colt huszonegy éves és semmi mást nem szeretne jobban, minthogy a beteg édesanyja életben maradjon. Soha nem akart tovább tanulni, de a haldokló anyja kívánságának eleget téve mégis jelentkezett a főiskolára, és hogy ne okozzon neki csalódást, végig úgy tett, mintha ő is nagyon szeretné mindezt, holott legbelül végig úgy gondolta, hogy az apjához hasonlóan ő sem fogja sokra vinni az életben.
Amikor Cheyenne a barátját, akiben hosszú együtt járás után hülye módon már kezdett megbízni, egy másik lánnyal találja az ágyban, a szíve majd megszakad.  Hogy e fájdalmát leplezze és világossá tegye a fiúja számára, hogy tovább tud lépni a kapcsolatukon, megkéri az első útjába eső srácot - aki nem más, mint Colt -, hogy játssza el az új barátja szerepét. Colt kezdetben ódzkodik a feladattól, de amikor Cheyenne pénzt kínál a szolgáltatásaiért, akkor mégis igent mond erre a színjátékra, hiszen az anyja kezeléséhez rengeteg pénzre van szüksége. Cheyenne és Colt észre sem veszik, de egyre jobban kezdnek belemerülni a kis játékukba, és az idő múlásával már annyira egymásba gabalyodnak, hogy a kapcsolatuk már nem színjáték, hanem egyre inkább a valóság.

A könyv első szám első személyben íródott, és imádtam, hogy a történetet és vele együtt a fiatalok érzéseit váltott nézőpontú fejezetekből ismerhettem meg, ami egyáltalán nem volt zavaró, hiszen rögtön lehetett tudni, hogy kiét olvassuk éppen. Az intelligens jó kislány és a zűrös tetovált srác párosítás mindig is a kedvenceim közé tartozott, ugyanis ezekből a helyzetekből mindig kész érzelmi hullámvasút szokott kikerekedni és nem utolsósorban mindig érdekesebb két egymástól teljesen különböző ember közötti szerelmi kapcsolat kibontakozásának a szemtanúi lenni, mint egy konfliktus nélküli, egyszerű romantikus történetnek, nem igaz? Ráadásul ebben a regényben nemcsak külsőleg különböztek a főszereplők egymástól, hanem mély lelki problémáik is voltak, ami csak még bonyolultabbá tette a kapcsolatukat. Colt egy igazi rosszfiú volt, mocskos szájú, aki gyakran ivott, bulizott, csajozott, és az anyja ápolásához szükséges pénzt sem tisztességes úton szerezte meg. De, hogy őszinte legyek engem ez egy cseppet sem zavart, hiszen épp ezek a dühös, és brutálisan őszinte, alapvetően „gengszter” típusú vonások tették a számomra oly vonzóvá az ő karakterét… és hát, mi tagadás, a rosszfiúk mindig is a gyengéim voltak. Cheyenne-t sajnos nem sikerült annyira megkedvelnem, mint ahogyan azt szerettem volna,  de kétség kívül nagyra becsültem a bátorságát és az elszántságát.

A kettőjük közötti kapcsolat lassan kezdett kibontakozni és elmélyülni, ami igazán szívmelengető volt a számomra. Nem volt instant szerelem, és nem volt semmiféle szerelmi háromszög sem, ami miatt aggódnom kellett volna, szóval a romantika átkozottul jól volt megírva a történetben és a kémia, amit a közös jeleneteknél az olvasó a gyomrában érez tökéletesen működött közöttük.

A könyv a feléig számomra szinte tökéletesnek bizonyult, nagyon élveztem és jól szórakoztam a szereplők párbeszédjein és a kínos szituációikon. Élveztem a kettőjük közötti kapcsolatot, hogy mindig ott voltak egymásnak, amikor valamelyiküknek szüksége volt a másikra. Aztán ugye, ahogy az már lenni szokott, egyre komolyabbá kezdett válni a kapcsolatuk, és egy idő után már nemcsak szexuálisan, hanem érzelmileg is kezdtek egymáshoz kötődni, mely érzés természetesen mindkettőjüket megijesztette, de szerencsére mindezt hihetetlen jól kezelték, nem volt kettőjük között semmi félreértés és mellébeszélés.
Ami nem igazán tetszett a kötetben, hogy a tragédiát, tragédia követett, melyet érzésem szerint kissé túlzásba vitt a írónő, hiszen nem volt elég, hogy Colt fájdalmának végig a szemtanúi lehettünk - ami épphogy csak nem lépte át a realitás érzete és a hatásvadászat között húzódó vékony határvonalat -, még megfejelte mindezt egy másik szerencsétlenséggel is a könyv végén, amire véleményem szerint már tényleg semmi szükség nem volt, hacsak nem az oldalszámok gyarapítása végett, mely célra valóban tökéletesen megfelelt.

Mindezektől eltekintve kellemes meglepetésként ért a könyv, nem számítottam rá, hogy ez nekem ennyire fog tetszeni, és hogy a romantikus énemet így elkényezteti majd. A könyv lendületes volt és olvasmányos, síros és nevetős, egy olyan szerelmi történet, amely olyan komoly témákat is felkarolt, mint a halál és az elhagyás, a szerelem és a család, a megbocsátás és az elfogadás. Úgyhogy aki az NA műfajban egy igazán olvasmányos, és meglehetősen érzelgős olvasmányra vágyik, annak bátran ajánlom Nyrae Dawn regényét, ami biztos nem fog csalódást okozni.

A könyv egyébként egy trilógia első része, de nem kell megijedni, mert önálló köteteként is tökéletesen megállja a helyét. A következő rész Colt barátjának, Adriannak a kötete lesz, amit már tűkön ülve várok, mivel biztos vevő leszek.
A sorozat része:

1. Charade - A játszma ~ Cheyenne & Colton története

2. Facade ~ Adrian & Delaney története

                                      3. Masquerade ~ Maddox Cross & Bee Malone története

Kiadó: Ulpius
Eredeti cím: Charade
Sorozat: Games
Fordította: Császár Tímea
Oldalszám: 334