J. R. Johansson: Álmatlanság (Éjjeljárók #1)

„Már több mint négy éve, hogy utoljára sikerült igazán elaludnom, és erős volt a gyanúm, hogy ki fog csinálni a dolog.”

Chipp Parker esténként alvás helyett annak az embernek az álmába lép be, akivel utoljára szemkontaktust teremt. Minden éjszakát azzal tölt, hogy mások félelmeit és fájdalmait vagy épp zavaró titkait éli át újra és újra. A lényeg, hogy Parkernek soha nincs saját álma, amely miatt súlyos kimerültségben szenved. Aztán egyszer csak egy új lány érkezik a suliba, akinek az álmai nyugodtak, békések és gyönyörűek. Mia álmainak könnyedsége lehetővé teszi Parker számára a hőn vágyott pihenést, így hát nem csoda, hogy már az első nyugodt éjszaka után megszállottként keresi minden nap a lány tekintetét. Mia olyanná vált számára, mint a drog. Először csak a közelében akart lenni, napjában legalább csak egyszer, aztán egy idő után ez a kényszer sűrűsödött és kezdett egyre zavaróbbá és egyre hátborzongatóvá válni. Parker megszállottsága másoknak is feltűnt, amely miatt az iskolában egyre többen úgy gondolták róla, hogy elment az esze, még a legjobb barátja is. És amikor Mia igazi, ráadásul meglehetősen durva és fanatikus fenyegető leveleket kap, a helyzet csak tovább romlik, mivel mindenki azt hiszi, hogy Parker küldte őket.

A legrosszabb az egészben, hogy maga Parker sem biztos abban, hogy nem ő az elkövető, mivelhogy létezik benne egy másik, egy sötétebb Parker, aki annyira önző és magának való, hogy még a durvaságtól sem riad vissza. És ez a sötétebbik éne valóban nagyon veszélyes lehet másokra nézve.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Maga az alapkoncepció szerintem zseniális, a megvalósítással viszont voltak problémáim. Parker ajándéka, vagy inkább átka, amelyre minden bizonnyal majd a sorozat további részei is épülni fognak, nagyszerű ötlet. Az álomképek, amiket látott annyira szürreálisak, ijesztőek és valótlanok voltak, hogy nem is nagyon találkoztam még ehhez hasonlóval, amit nem negatívumként említek, épp ellenkezőleg, ezek az álomjáró részek tetszettek a legjobban a történetben. Mia bizarrul csapongó rémálmai például tökéletesen ötvözték a félelmet, a rettegést, és a titokzatosságot, a békés nyugodt álmai pedig mesések és színesek voltak, kicsit bizarrok, de csodálatos hangulatúak.

A karakterekkel sem volt semmi problémám, Parker bonyolult és meglehetősen megbízhatatlan narrátor volt, mely utóbbi tulajdonképpen az egész történet feszültségét adta. Jellemzése és hanyatlása nagyon jól megírt és hihető részek voltak, mely miatt érzéseim igen szeszélyesek voltak vele kapcsolatban. Felváltva sajnáltam és gyűlöltem őt, kételkedtem benne és szimpatizáltam vele, a legtöbbször azonban mégis gyanakvással voltam felé, mivelhogy a kialvatlansága miatt az idegösszeroppanás szélén állva egyre több és egyre durvább hamis képzetei támadtak, amikről nem lehetett eldönteni, hogy igaziak-e vagy sem. És ebben nem csak az olvasó, hanem maga a főszereplő sem biztos, mely érzés a könyv végére sem múlik el nyomtalanul. Mindenesetre valamit nagyon eltalált az író azokkal a részekkel, amik Parker félelmeiről és a gonoszabbik éne elöl való meneküléséről szóltak, ugyanis tökéletesen sikerült megragadnia számomra azt az érzést, amit Parker az őrület és a valóság határán lavírozva érezhetett.

De, hogy ne csak a pozitívumairól beszéljek a regénynek; ami kicsit lerontotta számomra az összhatást az a hullámzó történetvezetés volt. A könyv legeleje marha izgalmasan indult, de utána egyre többször elkalandoztak a gondolataim olvasás közben, voltak felvillanások, amikre felkaptam a fejem, de az igazi izgalom a könyv végén hágott a tetőfokára, melynél nem tagadom, ezerrel dobogott a szívem és nagy valószínűséggel nem lett volna olyan erő, ami kiszakíthatta volna a kezemből a könyvet. A másik dolog, ami meglehetősen irritált az Parker halálfélelme és „haldoklása” volt, amit nem igazán értettem. Már négy éve nem alszik. Az eltelt négy évben mi történt? Nem voltak balesetei, vagy pszichológiai következményei és erős koordinációs zavarai a kialvatlanság miatt? Miért csak most kezdett el Parker haldokolni (amit nem mellesleg állandóan emlegetett), mit csinált az eltelt négy évben?

Mindenesetre, ha ezeken túl tudok lépni, márpedig túl tudok, akkor azt kell mondjam, hogy egy nagyon jó pszichothriller ez egy elsőkönyves írótól. És ha az információim nem csalnak, akkor trilógiáról lévén szó még két további részben lehetünk tanúi Parker álomjárásaink, amire én biztos vevő leszek, mert van még egy két megválaszolatlan kérdés, amire mindenképp választ szeretnék kapni. 

J. R. Johansson

A sorozat részei:

1. Insomnia

2. Paranoia 

3. Mánia

Megjelenés: 2014. április 24.
Kiadó: Főnix
Eredeti cím:  Insomnia
Sorozat: The Night Walkers 
Fordította: Dr. Sámi László
Oldalszám: 280