Emylia Hall: Nyarak könyve

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, akkor egy cseppet sem féltem attól, hogy esetleg ez nekem nem fog tetszeni, ugyanis az idei könyvfesztiválon volt szerencsém részt venni a könyv bemutatóján, és az ott felolvasott részletekből, az írónő kisugárzásából és a vele készített interjúból, arra a következtetésre jutottam, hogy biz’ kizárt dolog, hogy ez a könyv nekem csalódást okozzon, hiszen olyan, mintha csak nekem íródott volna.

No, nem csak azért, mert teljes vállszélességgel testesítem meg a könyv célközönségét, hanem azért is, mivel engem is rengeteg élmény és emlék köt a Balatonhoz (bár a történetnek csak egy része játszódik ott), ahonnan gyermekkorom legtöbb nyári emléke származik. Ha valaki a kezébe veszi a Nyarak könyvét, akkor az számíthat arra, hogy előbb utóbb olyan erős nosztalgikus érzés fogja majd a hatalmába keríteni, amely segítségével majd visszarepülhet saját gyerekkorába, ahol újra élheti a Balatonnál vagy a falun élő nagymamánál vagy épp más természet közeli helyen töltött gyönyörű és feledhetetlen nyarak emlékeit. Rám legalábbis így hatott ez a könyv.

A történet egy angol-magyar lányról, Bethről szól, akivel először 37 évesen találkozunk. Beth húsz évvel ezelőtt költözött Londonba a fájó emlékei elől menekülve, elhagyva az édesapját az egyetlen családtagját, akitől gyakorlatilag már teljesen elhidegült.

Történetünk elején Beth nyugodtan éli semmitmondó napjait a városban, amikor egy szép napon meglátogatja őt az édesapja, aki egy Magyarországról érkezett, neki szóló csomagot hoz magával. Beth az emlékektől félve csak nagy sokára meri kibontani a csomagot, melyben egy fényképalbumot a Nyarak könyvét találja és egy levelet, melyben az a szomorú hír áll, hogy az édesanyja Marika meghalt. Beth-et nagyon megrázza a hír. Utoljára 16 évesen találkozott az édesanyjával, amikor az utolsó együtt töltött nyár alkalmával valami történt közöttük. Valami olyan dolog, ami miatt Beth minden kapcsolatot megszakított Marikával. Mérhetetlen mélységű szakadék tátongott közöttük, melynek okát az író nem tárja fel  előttünk azonnal, hanem csak szépen lassan csepegteti számunkra az információt a Beth számára küldött albumban lévő fényképek segítségével, melyek nézegetésével ez a fiatal nő újraéli gyermekkorának azon részeit, amit soha nem tudott elfelejteni. Az album lapozgatásával Beth visszarepül az időben, egészen 9 éves koráig, amikor a családja szétszakadt……. és miközben egyre magasabb hullámokban borítják el őt a régmúlt emlékei, benne is megváltozik valami.

Vajon mi lehetett Beth édesanyjától való elhidegülésének az oka? Vajon az eltitkolt igazságok hazugságnak számítanak? Vajon megéri őszintének lenni?

A könyv központi karaktere Beth. Az ő tinédzser szemén keresztül láthatjuk a szülei házasságának a felbomlását, az anyjával és az apjával való különös kapcsolatát, s azt a hét Magyarországon töltött felejthetetlen nyarat, ami alatt elcsattan élete első csókja, ami alatt megkóstolhatta az első pohár borát és ami alatt a saját bőrén is tapasztalhatta, hogy milyen is az a bizonyos rekkenő hőség. A könyvben rengeteg szó esik Magyarországról, a Balatonról, a magyar ételekről és italokról, a magyar zenéről, a csípős szúnyogokról, a magas füvekről, a természetről és a művészetről valamint a barátságról. A rengeteg leíró jelenetnek olyan erős nosztalgikus hatása volt számomra, hogy ha akartam volna sem tudtam volna megakadályozni, hogy ez az érzés beigya magát a bőröm alá. Igazából egy érzelmi bomba volt számomra ez a könyv, nem is tudtam egyszerre sokat olvasni belőle. Néhol kissé lassúnak éreztem a történetvezetést, amit nem igazán tudok felróni hibának, mivel e nélkül biztos, hogy nem árasztotta volna magából a történet azt a kellemes és finom nyugalmat, amit ennél a tempónál éreztem. Ez a nyugalom azonban a könyv végére tovaszállt, ugyanis akkor már tudni lehetett, hogy a hetedik nyáron történni fog valami, ami miatt Beth soha többet nem tér vissza oda. 

A könyv olasz borítója

Emilya Hall rendkívül hangulatos írói nyelvvel tudta ábrázolni a romantikus Magyarország és a sivár Anglia, valamint az érzelmileg visszafogott apa és a bohém és mindig vidám anya közötti kontrasztot. Csodálatosak voltak az írónő karakterei, az egzotikus és érzelmekkel teli Marika, aki mindig az ösztöneire hallgatott, Tamás, aki Beth számára az első nyári szerelem megtestesítője volt, és nem feledkezhetek meg Zoltánról sem, aki a mindig szerető és mindent megértő kissé bohókás festő, Marika társa volt.

A karakterek annyira hihetőek voltak számomra, hogy végig úgy éreztem, hogy egy önéletrajzi ihletésű könyvet olvasok, holott Emilya Hall a könyv bemutatóján elmondta, hogy a főhősnő és közte ugyan van némi hasonlóság (mivel mindketten Devonban éltek és vegyes családba születtek és mindketten 1990-ben jártak először Magyarországon), de ezektől az egybeesésektől eltekintve maga a történet csak fikció.

Értékelésem:

A könyvvel kapcsolatban még rengeteg plusz információm van a számotokra. Először is itt van rögtön egy részletes beszámoló a könyvbemutatóról, amiről egyébként az Ekultúra is készített felvételt és amiről az írónő is beszámolt a saját blogján. És időközben készült Emyliával egy szuper interjú is, amit vétek lenne kihagyni. A könyvnek van trailere is, ami szerintem egyáltalán nem adja vissza azt a hangulatot, amit olvasás közben éreztem, igazából csak érdekességképpen tettem ki ide, szerintem ne ez alapján döntsetek, hogy kell-e nektek ez a regény vagy sem.

Kiadó: Park

Eredeti cím: The Book of Summers

Fordította: Mesterházi Mónika

Oldalszám: 344