2013. jún. 5.

David Walliams: Gengszter nagyi

Most, hogy a kisfiam már első osztályos és megtanult olvasni, az én figyelmem is jobban az ő korosztályának szóló könyvek felé orientálódik, pontosabban azok felé a könyvek felé, amik érdekelhetik és amiket már ő is el tud egyedül olvasni. Na jó, azért azt erős túlzás lenne állítanom, hogy ezentúl majd a gyerekirodalom ütőerén fogom tartani az ujjam, de azért minden tőlem telhetőt meg fogok tenni, hogy képben legyek az újdonságok terén, de azt hiszem, hogy ezzel eddig sem volt gond. Ennek eredményeképpen figyeltem fel erre a könyvre is, amiről így utólag úgy gondolom, hogy vétek lett volna kihagyni.

Főszereplőnk Ben egy 11 éves kisfiú, akinek a szülei annyira rajongnak a társas táncért, hogy semmi pénzért nem hagynák ki a Táncos lábú sztárok élő show-jának bemutatóit. Ennek köszönhetően minden pénteken tehermentesítik magukat, azaz egyetlen fiukat Bent a nagyinál helyezik el, egészen másnap délelőttig. Ben rettentően utál a nagyinál lenni, amely érzést még a szülei is erősítik benne mindazzal, hogy ők sem szívesen találkoznak az öreg hölggyel. Ben rettentő unalmasnak és a sok káposztalevestől és káposztás pitétől pedig irtózatosan büdösnek találja őt. De aztán egy szép napon a kisfiú rájön, hogy az ő nagyija nem is olyan hétköznapi és unalmas, mint ahogyan azt ő gondolta. Ellenkezőleg! Az ő nagyija egy igazi gengszter nagyi, egy nemzetközi ékszer tolvaj, akinek élete nagy álma - miszerint lapulevelet kössön a koronázási ékszerek képletes talpára -, úgy tűnik, hogy most megvalósulni látszik. Mégpedig nem is akárhogy! Ben lesz az, aki mindebben a segítségére lesz.
Elkezdődnek hát a tervezgetések és szervezkedések, úgyhogy innentől kezdve végre bay-bayt mondhat Ben az unalmas péntekeknek, és hellot az izgalmas és történésekkel teli nagyis hétvégéknek.

Olvasás közben végig az járt a fejemben, hogy ez az író pontosan tudja, hogy mit kell írnia egy 8 éves gyereknek ahhoz, hogy az hangos kacagásba törjön ki olvasás közben. Bevallom én is sokat nevettem a sok kakis és pukis részen, már csak azért is, mivel nálunk is most éli ez a téma, (meg a hónaljszőr) a virágkorát. Lássuk csak, mik is azok, amiket Ben nem szívlelt a nagyijában:
  1. "A nagyi állandóan beleköpdösött a zsepijébe, aztán a kardigánja ujjába gyűrte, néha előkapta, hogy megtörölhesse vele Ben arcát.
  2. A tévéje 1992-nem bedöglött. Azóta olyan vastag por lepte be, mintha bundája nőt volna.
  3. Borzasztó sok könyve volt, és mindenáron rá akarta venni Bent, hogy olvassa el őket, pedig tudta, hogy az unokája utál olvasni.
  4. A nagyi ragaszkodott hozzá, hogy Ben egész évben vastag télikabátot hordjon, még a legnagyobb kánikulában is.
  5. Káposztaszagot árasztott. (Olyannyira, hogy húsz kilométeres körzetben a kápsztaallergiások súlyos rohamot kaptak volna tőle.)
  6. A nagyinak elég fura elképzelései voltak arról, hogy mitől izgalmas egy séta vagy egy kirándulás, mert amikor lementek otthonról, a legtöbbször egy tavacskánál kötöttek ki, ahol penészes kenyérdarabokat dobáltak a kacsáknak.
  7. A nagyi folyton pukizott, ráadásul mindig letagadta, hogy ő volt.
  8. A pukijánka nem sima káposztaszaga volt, hanem rothadtkáposzta-szaga.
  9. A nagyi olyan korán ágyba parancsolta Bent, hogy igazából nem is volt érdemes reggel felkelni.
  10. A nagyi minden karácsonyra kiskutyás vagy kiscicás pulcsit kötött az unokájának, amelyet aztán egész szünidő alatt hordania kellett, mert a szülei nem akarták megbántani." 
A történet jól felépített, teljesen egyben van, érthető és szórakoztató és időként egészen megható. Elgondolkodtató lehet a kisiskolások számára, hogy milyen különleges kötelék is alakulhat ki egy nagymama és az unokája között, a felnőtteknek pedig, hogy vajon van-e értelme ráerőltetni álmainkat a gyermekeinkre, ha az ő érdeklődése homlok egyenest más, mint amit mi szeretnénk. 

A könyv tele van humorra és érdekes fordulatokkal, ami még az idősebb korosztályt is képes a fotelhez szegezni. De mint tudjuk az élet nem csak móka és kacagás, amire az író sem felejti el felhívni a figyelmünket. De ha mindezt olyan formában és stílusban teszi, mint ahogyan azt itt is olvashattuk, akkor semmi kifogásom ez ellen! Sőt, véleményem szerint a könyvben olvasható „kényes és érzékeny” témák feszegetésével még a szülők segítségére is lehet, hiszen tálcán kínálja az alkalmat, hogy ezekről nyíltan és őszintén elbeszélgethessünk a gyermekeinkkel. Egyszóval a Gengszter nagyi egy nagyon szép és megható történet, amely elsősorban a generációk közötti szakadékról, az előítéletekről és az elfogadásról szól. 

És még pár szót a regény külleméről, ami az embert már az első ránézésre elvarázsolja és vásárlásra készteti, még akkor is, ha már rég kinőtt a célközönség csoportjából. (Én már csak tudom, velem is ez történt.) A könyvben látható illusztrációk mellett – amik a Rosszcsont Petiből ismert Tony Ross bűnei -, pedig nem lehet szó nélkül elmenni, annyira ötletesen és viccesen támasztják alá a történetet.

David Walliams
Az írónak egyébként egy másik könyve is megjelent a kiadónál Milliárdos fiú címmel, amire ezek után nagyon kíváncsi lettem. 

 

Kiadó: Kolibri kiadó
Eredeti cím: Gangsta Granny
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 283


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése