Victoria Schwab: Az archívum

Mindig öröm olyan könyvről véleményt írni, ami pillanatok alatt be tudta magát lopni a szívembe. Így jártam Victoria Schwab regényével is, amiről minden túlzás nélkül mondhatom, hogy egy szuper jó történet. Schwab a csodás meséjével olyan hirtelen és tartósan ki tudott szakítani a valóságból, hogy még a külön bejáratú mókuskerekem tekerése közben sem tudtam másra gondolni, csakis arra, hogy mikor folytathatom már végre tovább ezt az izgalmas történetet. És a legtermészetellenesebb mindebben tudjátok, hogy mi? Hogy mindezt az élményt nem is egy történelmi romantikustól, chick-littől vagy kifejezetten a női olvasók számára íródott regénytől kaptam, hanem egy egyszerűnek látszó, 272 oldalas ifjúsági regénytől!? Atya világ! Úgy látszik, hogy valami hiba csúszott a rendszerbembe!

"Képzelj el egy helyet, ahol a holtak polcokon nyugszanak, mint a könyvek."

Hátborzongató és egyben érdekes egy elképzelés ez a túlvilágra vonatkozólag, nemde?  

Szóval, ebben a történetben a halottak – akiket ezentúl nevezzünk Történeteknek – egy könyvtárban helyezkednek el - amit nevezzünk Archívumnak -, akikre a Könyvtárosok ügyelnek. Ők egyébként ezekben a könyvekben olvasni is tudnak és ha kell, akkor törölni is képesek belőlük bármilyen emléket. Hébe-hóba azonban előfordul, hogy ezekből a Történetekből egy-egy nyughatatlannak sikerül megszöknie a Sikátorba - ami az Archívum és a mi világunk között húzódik -, ahol aztán egyre kétségbeesetten bolyongva keresik a kiutat. És ekkor van szükség az Őrzőkre, akiknek az a feladatuk, hogy ezeket az egyre erőszakosabbá váló szökevényeket visszavigyék az Archívumba. Főszereplőnk Mac is egy ilyen Őrző, akire még a nagyapja testálta rá pár évvel ezelőtt ezt a tisztséget, és ami bizony örökre megváltoztatta a lány életét. Egy dolgot jó ha tudunk. A halottakat soha nem szabad megzavarni. Ezt a szabályt azonban valaki mégis megszegi, mert a dolgok határozottan kezdenek furcsa irányt venni.

A történetet Mac szemszögéből és az ő visszaemlékezéseiből ismerhetjük meg. Az egyik dolog a sok közül, ami nagyon tetszett a könyvben az Mac kapcsolata volt a családjával. Igaz, hogy ez a kapcsolat feszültségekkel volt tele - az öccse elvesztése miatt - és nem kevés hazugsággal, amire Macket a túlvilági feladatai elvégzésére lopott idők kényszerítettek, de valahogy mégis annyira reálisnak éreztem ezt a nem épp idilli családi kapcsolatot. Szerettem Macet és sajnáltam amiért küzdenie kellett, hogy távol tartsa magától a valódi és őszinte emberi kapcsolatokat a titkai megőrzése érdekében. Szerettem és sajnáltam, amikor a visszaemlékezéseit és a testvéréről szóló részeket olvastam, amelyben szinte tapintható volt a hangjában megbújó fájdalom és a veszteség érzése. És nem utolsó sorban szerettem, hogy nem csak fizikailag, de mentálisan is egy nagyon erős és talpraesett karakter volt.

Szerettem a romantikát a történetben, ami kicsit meglepett, mert az "egy lány két fiú felállás" szerint azt hittem, hogy egy tipikus szerelmi háromszöget fogok majd kapni, rengeteg nyűglődéssel és féltékenykedéssel, de ebben a háromszögben ezekről szó sem volt. Nagyon szimpatikus volt számomra Wesley, aki egy festett szemű, feketében járó, mégis vidám és különc rocker srác volt, Owen mellet azonban én csak amolyan "cuki" fiúnak könyveltem el magamban, ellenben Owen… nos ő egészen más tészta volt.

Szerettem Wesleyt és örültem, hogy belopta magát Mac szívébe és könnyedséget vitt az életébe. Végre akadt egy olyan ember, aki igazi társa és igazi barátja lett a lánynak. Aki ha csak részben is, de le tudott némi terhet venni abból a mázsás súlyként ránehezedő felelősségből, amit a nagyapja hagyott rá. És szerettem Owent, akinek a közelében Mac, ha rövid időre is, de békét és nyugalmat lelt, de legfőképp azért szerettem nagyon, mert az én szívemet is megdobogtatta.

Szerettem a helyszíneket, amiket olyan szemléletesen tudott ábrázolni az írónő, hogy az összeset magam előtt láttam, minden gond nélkül. Imádtam a régi hotelből átépített lakásokat - ahova Mac a szüleivel együtt költözött – félelmetesen kísértetiesnek, emlékekkel és titkokkal telinek éreztem. A padló résein megbúvó furcsa gyilkosságokról árulkodó emlékektől pedig szabályosan felállta a szőr a hátamon.  Imádtam a sötét és a távoli suttogásokkal teli Sikátort, ahol Mac a Történetekre vadászott és ahol Owennel is találkozott. És hát természetesen imádtam a hatalmas, boltívekkel és színes üvegekkel teli Archívumot, ahova belépve soha nem felejtette el a szerző felhívni a figyelmet arra, hogy itt kérem senkinek sem szabad hangoskodnia, mivel ez ugye egy könyvtár volna.

Imádtam a könyv hangulatát és hogy Schwab írása erősen vizuális volt számomra. Olyan ügyes kézzel fonta ezt a valószínűtlen világot, hogy azzal teljesen levett a lábamról.  Az archívum egy gyönyörűen megírt kissé mogorva, izgalmasan félelmetes könyv, egy rendkívüli alapötlettel csodás kivitelezésben, tele szomorúsággal, reménnyel, szeretettel és küzdelemmel.

Mit mondhatnék még…. részemről szerelem ez a javából!

Ő pedig az írónő

Olvassatok bele a könyvbe, megéri!

Kiadó: Főnix Könyvműhely

Eredeti cím: The Archived

Fordította: Hudácskó Brigitta

Oldalszám: 272