2013. ápr. 19.

Rachel Vincent: Lélekmentők (Sikoltók sorozat 2.)

Tisztám emlékszem, hogy amikor a Lélektolvajokat befejeztem - még tavaly júliusban - úgy gondoltam, hogy biz én vevő leszek a folytatásra, de hát ki gondolta volna, hogy erre ilyen sokat kell majd várnom. Ennek köszönhetően bizony jócskán megfakultak az emlékeim a könyv cselekményét és hangulatát illetően, ami miatt bevallom kicsit féltem is kezdetben, de az írónőnek hála fokozatosan elevenedtek fel előttem Kaylee váratlan sikoltozásának okai és körülményei, és a Hudson fivérek szerepe a lány életében és az ő képességeik… egyszóval kár volt aggódnom.

Amikor a tini popsztár Eden a színpadon holtan esik össze, meglepő módon Kaylee nem érez késztetést arra, hogy "énekeljen" a lány lelkéért. Mint később kiderült, Kaylee dobhártyaszaggató sikoltása azért maradt el, mert nem volt miért „énekelnie”. Ugyanis Edennek nem volt lelke, mivel azt már rég eladta az Alvilágnak hírnévért és pénzért cserébe. Csakúgy, mint egy másik, szintén híres és fiatal lány Addy, aki korábban Tod ex-barátnője volt, és aki iránt a fiú még mindig gyengéd érzelmekkel viseltetik. Tod, hogy megmentse a lány lelkét meggyőzi Kayleet és a testvérét Nasht, hogy menjenek el az Alvilágba és szerezzék vissza azt, mert ha Addy lélek nélkül halna meg, akkor örök szenvedésre lenne kárhoztatva. 

Hogy őszinte legyek igen nehezen rázódtam bele az olvasmányba, komolytalannak és kicsit nevetségesnek éreztem az elejét, (bár az is lehet, hogy csak én vagyok már túl öreg ehhez a műfajhoz) azonban a végére sikerült az írónőnek gatyába ráznia a történetet és az Alvilág csábítóan torz ábrázolásával - ahol a kisördögök elvonási tünetekkel küzdenek és a búza üvegszilánkosra törik -, sikerült felkelteni az érdeklődésemet. Hogy őszinte legyek a szereplőkkel bajban vagyok, mert nem igazán tudtam a szívembe zárni őket, hiába volt Kaylee bátor és önfeláldozó, Nash pedig erős és óvó, valahogy mégsem sikerült közel engednem magamhoz őket. Olvasás közben mindvégig külső szemlélőként éreztem magam, mintha egy olyan jó kis sorozatot néznék a tévében, aminél biztosra tudom, hogy a vége úgyis pozitív kimenetelű lesz a főszereplőkre nézve, ezért teljesen felesleges is izgulnom. Ellenkező esetben ugye hol maradna a folytatás? (Itt jegyzem meg, hogy a sorozat 8 részes plusz még az ilyen olyan köztes kötetek!)

A történet szereplői közül Kaylee mellett, aki önfeláldozásával és bátorságával úgy vélem, hogy könnyen kivívja majd magának az olvasók elismerését, Tod karakterét érzem még említésre méltónak, akinek az emberi oldaláról most sokkal többet volt szerencsém megtudni, mint korábban, és aki pont ezért vált számomra igazán szilárd részévé a sorozatnak. Ő az egyetlen olyan szórakoztató személyiség a könyvben, még az önzősége ellenére is, akinek a felbukkanását mindig tűkön ülve vártam. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan fejlődik majd tovább a személyisége a következő részekben.
A szerelmi szál tekintetében örömmel konstatáltam, hogy Tod érdeklődése, az előző résszel ellentétben, nem Kaylee felé irányult, hanem a volt barátnője Addy felé, gyengítve ezzel a (Kaylee-Nash-Tod) szerelmi háromszög elmélyülését, aminek erősödésében az előzmények ismeretében szinte teljesen biztos voltam. Ami Kayleet és Nasht illeti, az első részben megélt románcuk, ami akkor annyira friss és izgalmas volt, most kicsit háttérbe szorult, amit egyáltalán nem éreztem zavarónak, ellenkezőleg, inkább örültem, hogy kaptak még egy kis időt az írónőtől arra, hogy nyugodtan dolgozhassanak a kapcsolatuk megszilárdulásán. A cselekmény központjában így nem ők álltak, hanem Addy illetve az ő lelkének a megmentése, amiért Kaylee és Tod elszántan harcolt. Nash pedig… nos ő tigrisként vigyázta Kaylee majd minden lépését. Tetszett és jó érzés volt olvasni, hogy a történet végére ők hárman egy olyan jó kis ütős csapatot alkottak, amiben egymás képességeit kihasználva és előnyükre fordítva majd minden akadályt képesek voltak leküzdeni.

Összességében úgy érzem, hogy a cselekmény maga nem valami nagy durranás, nem mondom, voltak a végén váratlan csavarok, de olyan hihetetlen nagy történésekre ne számítson senki. Ami viszont igazán nagyot dobott a történeten az az Alvilág ábrázolása volt, a hátborzongató lényekkel és a különösen veszélyes tájjal, amiről szívesen olvastam volna még többet is. Sokkal többet. Igazából ennek a világnak a tüzetesebb megismerése utáni vágy sarkallhat arra, hogy a következő részeket is elolvassam… no meg az is sokat nyom a latba, hogy menthetetlenül sorozatfüggő vagyok. Hát majd meglátjuk.

Az írónő

Sorozat részei:
1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)
2. My Soul to Save (2009) - Lélekmentők (2013)
3. My Soul to Keep (2010) - Lélekőrzők (2014)
4. My Soul to Steal (2011)
5. If I Die (2011)
6. Before I Wake (2012)
7. With All My Soul (2013)



Kiadó: Jaffa
Eredeti cím: My Soul To Save (Soul Screamers Series #2.)
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám: 264

2 megjegyzés:

  1. Nekem piszokul tetszett, mert együtt olvastam az első két részt. Ez a banshee = lúdvérc, ír (pontosabban skót)-magyar mitológiai párhuzam elragadó volt számomra. És izgalmas is, meg kicsit földöntúli amitől szívesen olvasnám tovább a sorozatot...

    VálaszTörlés
  2. Én már kicsit öregnek érzem magam ehhez a könyvhöz, talán azért is éreztem néhol viccesnek....... de a fene vigye mégis kíváncsi vagyok a folytatásra.:)

    VálaszTörlés