Amikor a tini popsztár Eden a színpadon holtan esik össze,
meglepő módon Kaylee nem érez késztetést arra, hogy "énekeljen" a lány lelkéért. Mint
később kiderült, Kaylee dobhártyaszaggató sikoltása azért maradt el, mert nem volt
miért „énekelnie”. Ugyanis Edennek nem volt lelke, mivel azt már rég eladta az Alvilágnak hírnévért és
pénzért cserébe. Csakúgy, mint egy másik, szintén híres és fiatal
lány Addy, aki korábban Tod ex-barátnője volt, és aki iránt a fiú még mindig gyengéd
érzelmekkel viseltetik. Tod, hogy megmentse a lány lelkét meggyőzi Kayleet és a
testvérét Nasht, hogy menjenek el az Alvilágba és szerezzék vissza azt, mert ha Addy lélek nélkül halna meg, akkor örök szenvedésre lenne kárhoztatva.
Hogy őszinte legyek igen nehezen rázódtam bele az
olvasmányba, komolytalannak és kicsit nevetségesnek éreztem az elejét, (bár az is lehet,
hogy csak én vagyok már túl öreg ehhez a műfajhoz) azonban a végére sikerült az írónőnek
gatyába ráznia a történetet és az Alvilág csábítóan torz ábrázolásával - ahol a
kisördögök elvonási tünetekkel küzdenek és a búza üvegszilánkosra törik -, sikerült
felkelteni az érdeklődésemet. Hogy őszinte legyek a szereplőkkel bajban vagyok, mert nem igazán tudtam a szívembe zárni őket, hiába volt Kaylee bátor és önfeláldozó, Nash pedig erős és óvó,
valahogy mégsem sikerült közel engednem magamhoz őket. Olvasás közben mindvégig külső szemlélőként
éreztem magam, mintha egy olyan jó kis sorozatot néznék a tévében, aminél biztosra tudom, hogy a vége úgyis pozitív kimenetelű lesz a főszereplőkre nézve, ezért teljesen felesleges is izgulnom. Ellenkező esetben ugye hol maradna a folytatás? (Itt jegyzem meg,
hogy a sorozat 8 részes plusz még az ilyen olyan köztes kötetek!)
A történet szereplői közül Kaylee mellett, aki
önfeláldozásával és bátorságával úgy vélem, hogy könnyen kivívja majd magának az olvasók elismerését, Tod karakterét érzem még említésre méltónak, akinek az emberi oldaláról most
sokkal többet volt szerencsém megtudni, mint korábban, és aki pont ezért
vált számomra igazán szilárd részévé a sorozatnak. Ő az egyetlen olyan
szórakoztató személyiség a könyvben, még az önzősége ellenére is, akinek a
felbukkanását mindig tűkön ülve vártam. Igazán kíváncsi vagyok, hogy hogyan
fejlődik majd tovább a személyisége a következő részekben.
A szerelmi szál tekintetében örömmel konstatáltam, hogy Tod érdeklődése, az előző résszel ellentétben, nem Kaylee felé irányult, hanem a volt barátnője Addy felé, gyengítve ezzel a (Kaylee-Nash-Tod) szerelmi háromszög elmélyülését, aminek erősödésében az előzmények ismeretében szinte teljesen biztos voltam. Ami Kayleet és Nasht illeti, az első részben megélt románcuk, ami akkor annyira friss és izgalmas volt, most kicsit háttérbe szorult, amit egyáltalán nem éreztem zavarónak, ellenkezőleg, inkább örültem, hogy kaptak még egy kis időt az írónőtől arra, hogy nyugodtan dolgozhassanak a kapcsolatuk megszilárdulásán. A cselekmény központjában így nem ők álltak, hanem Addy illetve az ő lelkének a megmentése, amiért Kaylee és Tod elszántan harcolt. Nash pedig… nos ő tigrisként vigyázta Kaylee majd minden lépését. Tetszett és jó érzés volt olvasni, hogy a történet végére ők hárman egy olyan jó kis ütős csapatot alkottak, amiben egymás képességeit kihasználva és előnyükre fordítva majd minden akadályt képesek voltak leküzdeni.
A szerelmi szál tekintetében örömmel konstatáltam, hogy Tod érdeklődése, az előző résszel ellentétben, nem Kaylee felé irányult, hanem a volt barátnője Addy felé, gyengítve ezzel a (Kaylee-Nash-Tod) szerelmi háromszög elmélyülését, aminek erősödésében az előzmények ismeretében szinte teljesen biztos voltam. Ami Kayleet és Nasht illeti, az első részben megélt románcuk, ami akkor annyira friss és izgalmas volt, most kicsit háttérbe szorult, amit egyáltalán nem éreztem zavarónak, ellenkezőleg, inkább örültem, hogy kaptak még egy kis időt az írónőtől arra, hogy nyugodtan dolgozhassanak a kapcsolatuk megszilárdulásán. A cselekmény központjában így nem ők álltak, hanem Addy illetve az ő lelkének a megmentése, amiért Kaylee és Tod elszántan harcolt. Nash pedig… nos ő tigrisként vigyázta Kaylee majd minden lépését. Tetszett és jó érzés volt olvasni, hogy a történet végére ők hárman egy olyan jó kis ütős csapatot alkottak, amiben egymás képességeit kihasználva és előnyükre fordítva majd minden akadályt képesek voltak leküzdeni.
Összességében úgy érzem, hogy a cselekmény maga nem valami
nagy durranás, nem mondom, voltak a végén váratlan csavarok, de olyan hihetetlen
nagy történésekre ne számítson senki. Ami viszont igazán nagyot dobott a történeten
az az Alvilág ábrázolása volt, a hátborzongató lényekkel és a különösen veszélyes
tájjal, amiről szívesen olvastam volna még többet is. Sokkal többet. Igazából
ennek a világnak a tüzetesebb megismerése utáni vágy sarkallhat arra, hogy a
következő részeket is elolvassam… no meg az is sokat nyom a latba, hogy menthetetlenül sorozatfüggő
vagyok. Hát majd meglátjuk.
Sorozat részei:
1. My Soul to Take (2009) - Lélektolvajok (2012)
2. My Soul to Save (2009) - Lélekmentők (2013)
3. My Soul to Keep (2010) - Lélekőrzők (2014)
4. My Soul to Steal (2011)
5. If I Die (2011)
6. Before I Wake (2012)
7. With All My Soul (2013)
Kiadó: Jaffa
Eredeti cím: My Soul To Save (Soul Screamers Series #2.)
Fordította: Farkas Veronika
Oldalszám: 264
Nekem piszokul tetszett, mert együtt olvastam az első két részt. Ez a banshee = lúdvérc, ír (pontosabban skót)-magyar mitológiai párhuzam elragadó volt számomra. És izgalmas is, meg kicsit földöntúli amitől szívesen olvasnám tovább a sorozatot...
VálaszTörlésÉn már kicsit öregnek érzem magam ehhez a könyvhöz, talán azért is éreztem néhol viccesnek....... de a fene vigye mégis kíváncsi vagyok a folytatásra.:)
VálaszTörlés