Isaac Marion: Eleven testek

"Rongyos ajkai közül fekete lé szivárog. Az ujjával a távolba bök, és azt hörgi:
-Város!
Bólintok és indulok utána. Megyünk ennivalót keresni. Ahogy a város felé csoszogunk, egész kis vadászcsapat gyűlik körénk. Nem nehéz vállalkozókat találni az ilyen kirándulásokra, akkor sem, ha épp senki sem éhes. Ritkaságszámba megy, hogy valakinek tiszta gondolatai támadjanak, ezért ha valakire rátör egy, követjük. Különben csak álldogálnánk egy helyben és hörögnénk egész nap. Egyébként is elég sokat álldogálunk és hörgünk. Évek telnek el így. A csontjainkról leszárad a hús, mi meg csak állunk, és várjuk, hogy leessen." 

Bevallom, nekem ez volt az első zombis könyvem, nem rajongok a műfajért, sőt a róluk készült filmekért sem, de az egyetlen ok, amiért bele mertem vágni ebbe a regénybe, hogy láttam a film trailerét és az előítéleteimet félretéve úgy gondoltam mégiscsak megér egy próbát.

A könyv egy olyan új világot mutat be nekünk, ami tele van zombikkal és Csontikkal (a zombik egy még durvább változata) és persze emberekkel, akik nemcsak, mint zombi táplálék vannak jelen a könyvben, hanem mint egy megrokkan, félelemmel és fájdalommal teli, pusztulásra ítélt társadalom. Narrátorunk R, egy olyan fiatalember, aki nem emlékszik a korára, arra, hogy ki volt és hogy honnan jött, igazából semmire sem emlékszik a zombivá válása előtti életéből. Ennek ellenére, még ha nehezen is, de mindig emlékezni próbál és olyan támpontokat keresni maga körül, amik segítségével talán össze tudná rakni a múltja darabkáit. Ez azonban sajnos nem igazán jön össze neki, pedig R más mint a többiek. 

A zombi kolónia, ahova R is tartozott egy repülőtéren élte mindennapjait. Sétálgattak, hörögtek, gyereket neveltek, szexeltek és vadásztak. Majdnem teljesen úgy éltek, mintha normális emberek lennének, azonban mivel mindezt totál érzelemmentesen, kissé döcögősen és folyamatosan rohadva tették, így csak maradtak azok amik; oszlásnak indult halottak. Az egyetlen olyan alkalom, amikor egy csipet emberi érzelemben lehetett részük, az az emberi agy elfogyasztásánál volt. És ahogy ez a nagykönyvben meg vagyon írva, valóban csoszogva és „agyat, agyat” kántálással indultak vadászni e fincsi csemegére, ha annak szükségét érezték. Főhősünk R épp egy ilyen közös vadászat alkalmával találkozik Julieval, akit  minden zombi szabályt felrúgva a védelmébe vesz. Ezzel a találkozással, no és persze a lány barátjának, Perry agyának az elfogyasztásával minden megváltozik. R álmodni kezd és furcsa gondolatai támadnak.

A kép a filmből való

A könyv szórakoztató volt, és igazából a történet elején alig lehetett levakarni a mosolyt az arcomról, ami aztán később a brutális részeknek hála, magától is lehervadt -tudjátok, elég vizuális típus vagyok. Éreztem én, hogy ez a történet mondani akar nekem valamit, de hogy mit, arra csak a végén jöttem rá. És bevallom többre számítottam, illetve ha pontos akarok lenni, akkor inkább valami másra. Egy nagy durranásra, olyanra, amitől leesik az állam.
Igazából minden adott volt ahhoz, hogy én ezt a történetet szeressem. Egy zombi fiú és egy lány, egy tiltott kapcsolat, sok izgalom és humor.... Az egyetlen bökkenő a szereplőkkel volt, ugyanis egyiket sem sikerült megkedvelnem. Julie mocskos szája a könyv végére kifejezetten zavaróvá vált, R pedig.. nos ő egy ZOMBI volt. Egy húsevő zombi, aki hiába vágyott egy melegebb és színesebb élet után, mégis csak büdös, koszos és gusztustalan volt. Dicséretesnek tartom ahogyan az író arra törekedett, hogy R-t megkedveltesse az olvasóval; fogékonnyá tette őt a környezetére a zenére és a színek világára, sőt még egy kis humorral is megfűszerezte mindezt, de hát mit szépítsem a dolgokat, mégiscsak egy hulláról volt szó.

Szerencsére volt jó pár olyan rész a történetben, amiken jókat mosolyogtam. Kedvenceim közé tartozott a zombik között zajló rém egyszerű kommunikáció, amiben két szótagú szavaknál több, szinte soha nem fordult elő. És hát igen, R sem nagyon remekelt verbális téren, azonban a fejében megfogalmazódó gondolatok figyelemre méltóak voltak. Ezek a gondolatok azonban nem mind tőle származtak, hanem főként Julie fiújától - tudjátok, akinek az agyát felzabálta mielőtt megpillantotta volna a lányt - melynek köszönhetően bizony volt néhány rész, ahol nem volt teljesen tiszta, hogy melyik gondolat kié is volt valójában. Ezek, és az R fejében megjelenő "lopott" emlékképek kezdetben irtóra zavartak és kissé untattak is, de később rájöttem, hogy mindez szerves része a történetnek és tulajdonképpen ezzel együtt egy harmadik szereplőt is kaptunk Perry személyében.

Kíváncsian vártam Julie és R kapcsolatának fejlődését - a holt és az élő világ románcát -, melyet sajnálatos módon egyáltalán nem éreztem romantikusnak, ami tulajdonképpen nem is meglepő, hiszen szenvedély nélkül nehezen lehet szerelembe esni. Kettőjük között csak egy amolyan édes és tétova, mély érzelmekkel átszőtt barátság alakult ki, melyben Julie inkább katalizátorként funkcionált - mintsem hős szerelmesként -, és vitte előre az események alakulását.. 

Minden fanyalgásom ellenére jó kis könyv volt ez, amolyan egyszer olvasós kategória, érdekes szereplőkkel és tartalommal, amely tele volt az emberiséget érintő cinikus megfigyelésekkel, a zombik viselkedését és gondolatait tekintve pedig rengeteg humorral. Egy próbát mindenképp megér, de ne várjatok tőle túl sokat.

Isaac Marion

Egyébként már most biztosan tudom, hogy a belőle készült filmet is meg fogom nézni, fordított esetben azonban nem biztos, hogy a könyvet is elolvasnám.

Update:

Teljesen helytálló volt az a mondatom, hogy ha előbb láttam volna a filmet, akkor nem biztos, hogy a könyvet is elolvastam volna. Utólag már bizton állíthatom, hogy ez tuti így is lett volna, mivel a film sem nyerte el a tetszésemet.

Kiadó: Libri
Eredeti cím: Warm Bodies
Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 312