2012. aug. 19.

Vág Bernadett: Kibeszélem az uram

Nem tudom, ki hogy van vele, de én soha nem szoktam a férjemet az uramnak szólítani. Ez után már csak egy lépés a parancsolom, és hát neeeem, a házasságot, mi nem ebben formában gyakoroljuk. Egyébként a férjem elnevezést sem szeretem használni igazán – régebben irtóztam tőle, manapság már egyre jobban kezdem megszokni. Egy pszichomókus biztosan tudná erre a magyarázatot. Általában csak a postás jelenlétében hangzik el, - de csak ha kérdezi egy-egy ajánlott levélnél - az "igen, ő a férjem" mondat, de mivel már egy jó ideje ugyanaz a postásunk, és ismerjük is egymást, így nem tesz fel nekem ilyen buta kérdéseket és nem kínoz azzal, hogy mindezt újra és újra elismételjem. Nálunk egyébként a párom elnevezés dívik, ez áll mindkettőnkhöz a legközelebb.

Persze sorolhatnám tovább az életünk párjára vonatkozó további, néha nagyon is találó elnevezéseket (apjuk, emberem, élettársam….) és az érzéseket, amik ezek a szavak hallatán formálódik meg bennünk, de azt hiszem, hogy ezt Vág Bernadett nagyon jól megfogalmazta, még akkor is ha nem mindegyikkel értettem egyet.

A könyv Bernadett, azaz Bari és az ő ura mindennapjait mutatja be rendkívül humoros és valljuk be, gyakran kissé túlzó módon. Húsz darab, csupán csak 3-4 oldalas történetet olvashatunk róluk, olyan történeteket, amelyekből  sugárzik, hogy ez egy jó házasság, és hogy ezek az emberek szeretik egymást és tolerálják egymás viselkedését. Főként Bari, akinek az ingerküszöbe talán az átlagosnál kissé alacsonyabban van. 

Rögtön az első történetnél, ahol a férj ébresztgeti a párját, könnyesre nevettem magam, mondom ezt nektek minden túlzás nélkül. Annyira tetszett, hogy miután jó kinevettem magam, azonnal a párom kezébe is nyomtam könyvet, hogy nagyon gyorsan olvassa el ő is, és miközben olvasta úgy izgultam mintha csak én írtam volna. Megdöbbenésemre neki egyáltalán nem tetszett, de aztán rájöttem, hogy miért. Mert hozzám hasonlóan ő is hihetetlen sok hasonlóság vélt felfedezni Bari férje és saját maga között, amit egyértelműen nem volt hajlandó tudomásul venni.

A könyvben olvasható valamennyi történeten kitűnően lehet szórakozni, de különösen a férj reggeli készülődéséről, az egeres kalandjáról a fürdőszobában, a főzéstudományáról és a betegeskedéséről szóló fejezetek tetszettek a legjobban. Hihetetlen, hogy a férfiak mennyire el tudják hagyni magukat, ha megtámadja azt a nem is mindig ellenállhatatlan testüket egy vírus.  

Vág Bernadett nagyon jól ír, tényleg csak ajánlani tudom ezt a nagyon rövidke, de annál stílusosabb és viccesebb könyvét, és hogy télen vagy nyáron olvassa az ember(?) az teljesen mindegy, mivel biztos, hogy mindenki talál benne a saját oldalbordájára jellemző történetet, ami higgyétek el, garantáltan könnyfakasztó lesz.

"Az uram öt óra harminckor kel.

(...)

Nekem elég lenne hat óra negyvenkor felébredni, amikor csörög az ébresztőóra, vagyis egy órával és tíz perccel később, mint amikor ő kel fel.

Mégis öt óra harminckor ébredek mindig, pont akkor, amikor az uram.
Régebben azt hittem, a szerelem teszi ezt. Hogy azért ébredek pontban vele együtt, mert azonos hullámhosszon rezdülünk, és ha neki kinyílik a szeme, akkor nekem is.
De ahogy múlnak az évek és egyre jobban kinyílik a szemem, lassan rájövök, hogy más oka van annak, hogy pontban öt óra harminckor ébredek, vagyis épp akkor, amikor ő kitrappol a fürdőszobába, hogy a nyitva felejtett ajtónál megcsobogtassa a csapot, és közben eldudorásszon egy-két áriát. Közben vérmesen szidja egy titokzatos nagynéni felmenőit (nyilván ilyenkor borotválkozik), leejti a kávéfőzőt, felkapcsolja a hálószobában (ahol aludnék) a villany, hogy megtalálja a fiókban az alsógatyáját, kicsoszog, csak úgy surrog a papucsa, a villanyt égve felejti, majd visszacsoszog, hogy mégis lekapcsolja, ám ekkor eszébe jut, hogy zoknit még nem vett elő a fiókból, ezért újra felkapcsolja, a fiókot kirángatja, aztán rádöbben, hogy ezzel esetleg megzavart engem az alvásban, úgyhogy engesztelésül rám mászik, beletérdel a hátamba, persze csak véletlenül, és belecuppog a fülembe egy olyan igazi csattanósat, és belebúgja, hogy bocs, Bari, nem akartalak felébreszteni."

Vág Bernadett


Kiadó: K.U.K. 
Oldalszám: 130
Ár: 1700.-

11 megjegyzés:

  1. Nekem is nagyon tetszett, néha előveszem és újra olvasom. :) Ajánlom én is mindenkinek. :)

    VálaszTörlés
  2. Szerintem is nagyon jó. :) A férjem elnevezès számomra is idegen, de néha azért használni kell :)

    VálaszTörlés
  3. Még nem vagyok férjnél (remélem, hogy ez a kijelentés hamarosan megváltozik (:), de 5 éve vagyunk együtt a párommal, és ez a kis idézet a könyvből nekem nagyon ismerős! :D
    Köszi az ajánlót, én is be fogom szerezni! :)

    VálaszTörlés
  4. Ez a részlet tényleg könnyfakasztó volt, jót derültem rajta :)

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy mindenkinek így tetszett, Kristina neked pedig a legjobbakat:).... biztos lesz még a könyvben olyan, ami kapcsán a párodra ismersz még :)

    VálaszTörlés
  6. Én meg a párom kifejezéstől vagyok rosszul. Szinte látom, ahogy nagyi falujában a kétfogú, nylonotthonkás asszony közli, hogy a pááárom. Brr:-(
    30 körül már hülyén hangzik a barátom, pasim kifejezés, a párom-at rühellem, se nem férj, se nem vőlegény, a kedves-em meg nyálas. Ötlet?

    VálaszTörlés
  7. Az urams se jó, hiszen azt is a férjre használják. Szóval továbbra sincs neve neki:-) Mindig gondban vagyok, ha be kell mutatni vagy említem beszélgetésben, szóval mindig csak a keresztnevén hívom egyszerűen, viszonyrenszermeghatározás nélkül. Jelenleg nincs jobb ötletem.

    VálaszTörlés
  8. És ha férjhez mennél? Akkor lehetne az uram :D

    VálaszTörlés
  9. Még nem vagyok biztos abban, hogy képes vagyok belefogni egy új életbe...szerettem ezt a régit:-) És persze még a kezemet se kérte meg:-)))

    VálaszTörlés
  10. En csak egyet tudok erteni Zsuzsaval,mert annak ellenere,hogy egy ferfit nem vettem ferjul :),innentol kezdve mar a ferj megnevezes kiesett,egyszeruen gondban voltam ,ha be kellett mutatnom,netan emlitest tettem rola,szoval gyakran megfordult a fejemben a ,hogy nevezzelek kerdo mondat.. :)Egyenlore a paromnal nincs jobb otletem..:)

    VálaszTörlés