2016. júl. 12.

Clara Bensen: Poggyász nélkül

Clara nemrég épült fel a szorongásokkal és depresszióval teli betegségéből, amikor új élete első lépéseként egy társkereső oldalon regisztrálva megismerkedik egy különös és különc egyetemi tanárral, Jeffel, akivel végül is néhány hét ismeretség után egy nyolc országot érintő, háromhetes, kísérleti utazásra indul, ahol a játékszabályok a következők: nincs előre szállásfoglalás, nincs előre meghatározott úti terv, nincsenek poggyászok csak azok a ruhák, amik rajtuk vannak indulás előtt, és ami a legfontosabb: a Tedd azt, amit igazán szeretnél világlátás új felfedezése.

Őszintén szólva a fülszöveg alapján én teljesen másra számítottam, egy könnyed, humoros és kalandos kis romantikus történetre, mely helyett egy unalmas, leginkább Clara önismeretéből és önmegvalósításából álló, inkább egy különleges belső, mint külső utazást kaptam, ami szó se róla okosan és intelligensen volt megírva, de sajnos én mégsem találtam benne semmi élvezeteset.

Claraval semmi problémám nem volt - bár a mentális állapotáról szóló fejezetek tömkelegét egy idő után már irtó unalmasnak és erőltetettnek éreztem - inkább Jeff volt az, akitől viszkettem kicsit. Az a hihetetlen nagy mozgás- és szabadságigénye, amire szüksége volt ahhoz, hogy optimálisan működni tudjon számomra kissé fura és túlzó volt. Találkoztam már ilyen emberrel, szóval ismerem ezt a típust, de én ezzel a túl szabad, ahogy esik úgy puffan életszemlélettel soha nem tudtam azonosulni, mindig csak külső szemlélőként figyeltem az ilyen csodabogarakat. Az a párkapcsolati nyitottság pedig, amiben Jeff és Clara a megismerkedésük elején megállapodtak szintén nem az én műfajom, csakúgy, mint az sem, hogy a problémákat úgy oldhatjuk meg a legkönnyebben, ha a szőnyeg alá söpörjük őket. Mindenesetre Jeff nyughatatlanságától és kiszámíthatatlanságától Clara helyében én már rég besokalltam volna, de nem vagyunk egyformák, így hát nem is ítélkezem felettük – cipelje mindenki a saját keresztjét, meg minden.

Ami egyébként igazán érdekelt (volna) a könyvben azok az útleírások voltak, melyeken keresztül a Claráék által bejárt helyek varázsát és hangulatát szerettem volna intenzív(ebb)en átélni, de ez sajnos nem jött össze, csakúgy mint a vendéglátók tüzetesebb megismerése, vagy akár rajtuk keresztül a nemzetük kultúrájának, érdekes szokásainak, hagyományainak és ételeinek a részletesebb bemutatása sem.

Őszintén becsülöm az írónőt az akaratereje és a bátorsága miatt, meg, hogy az életének eme nem kevés intim részletét meg merte osztani az olvasókkal, de hiába is próbálom szépíteni a dolgokat azzal a kifogással, hogy lehet, hogy rossz időben került a kezembe a könyv és talán azért nem találtunk egymásra, mert úgy gondolom, hogy tényleg nem nekem íródott ez a történet, nem én vagyok a célközönsége, amivel szerintem semmi baj nincs, hiszen különbözőek vagyunk, virágozzék minden virág, meg ilyenek, de azért a jövőben mégiscsak jó lenne elkerülni az ilyen fiaskókat.  :)

Aztán amit még muszáj szóvá tennem a könyv kapcsán az a kötet silány minősége, ami miatt szó szerint először kétfelé: borító+könyv, majd lapjaira hullott a kezemben olvasás közben, pedig tényleg nem volt kitéve semmilyen külső hatásnak, rendeltetésszerűen olvastam, de már a 100. oldal után megadta magát, ami bizony-bizony rendkívül bosszantó tud ám lenni.


A képeket egyébként nagyon jó ötletnek tarom a könyv mellé, szívesen nézegetettem őket olvasás közeben.


Kiadó: Gabo
Eredeti cím: No Baggage
Fordította: Komló Zoltán
Oldalszám: 342



2 megjegyzés:

  1. Úgy örülök, hogy Te is így látod. Én a budapesti résznél mondtam azt, hogy ebből elég és letettem a könyvet. Folyton úgy érzetem, hogy igazából ez egy öngyógyító könyv, utazásba csomagolva, ezért kellenek a kötelező városbemutató részek, de ezek leginkább arra hasonlítottak, mintha egy rosszul megírt utazási füzetből másolta volna ki őket. Engem is a kapcsolatuk érdekelt volna, illetve a különböző kultúrák ütközése az utazás során. Ahhoz képest, ahogy beharangozták, én is jóval többet vártam tőle. (Amúgy mindig olvaslak, de most először éreztem azt, hogy mindenképpen hozzá kell szólnom... :) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy írtál, tökéletesen egyetértek veled, és jó tudni, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel :). Egyébként nekem is többször megfordult a fejemben, hogy végig sem olvasom, Clara részeinél volt, hogy csak átlapoztam az oldalakat, de kíváncsi voltam a végére, reménykedtem, hogy hátha jobb lesz, de sajnos nem lett az.

      Törlés