2016. júl. 3.

Chuck Wendig: Vészmadarak (Miriam Black 1.)

"– De… – Elhallgat. Ki akarja mondani. A szája korábban formálja a szavakat, minthogy megszólalna, de végül: – Nem vagy meztelen. 
– Remek megfigyelés – mondja a nő hüvelykujját feltartva és kacsintva. – Rossz hírem van, Del. Valójában nem kamionpihenős prosti vagyok, ezért nem fogjuk baszással tölteni ezt a szép estét. Vagy reggelt. Azt hiszem, már reggel van, nem? Akárhogy is, baszás az nem lesz. Nincs pénz, nincs móka. 
A férfi állkapcsa összeszorul. 
– De felkínálkoztál. Tartozol nekem. 
–Tekintve, hogy még nem fizettél nekem, tekintve továbbá, hogy a prostitúció nem egészen legális ebben az államban, na nem mintha a moralitás törvényi szabályozása mellett állnék, mert ami engem illet, mindenki azt csinál, amit akar, de a lényeg, hogy szerintem lószarral sem tartozom neked, Del. 
– A picsába. Te aztán szereted hallani a saját hangodat, mi? 
– Igen. – Miriam tényleg szereti."

Úgy gondolom, hogy meglehetősen nyitott vagyok a különböző műfajok iránt, mely miatt egy kicsit büszke is vagyok magamra. Előszeretettel próbálok ki komfortzónán kívüli könyveket, mely próbálkozások általában mindig pozitívan sülnek el. Így történt a Vészmadarak esetében is, mely élményt kár lett volna kihagyni, hiszen igen nagy meglepetést okozott számomra ez a könyv abból a szempontból, hogy a könyörtelensége és brutalitása ellenére is nagyon bejött nekem.

A történet egy fiatal lányról, Miriam Blackről szól, akinek elég csak megérintenie valakit és máris tudja róla, hogy az illető mikor, hol és hogyan fog meghalni. Ez így első hallásra elég borzasztónak tűnik, és higgyétek el, hogy valójában is az, de Miriam már megtanult ezzel a képességével - de nevezzük inkább átoknak - együtt élni, az már más kérdés, hogy mindezt a sok szörnyűséget, hogyan tudja feldolgozni magában. Amikor Miriam találkozik Louis Darlinggal (egy szerencsétlen kamionossal, aki épp rossz időben volt rossz helyen) olyan rémisztő kalandok sorába keveredik, melyek a legrosszabb álmaiban sem fordultak elő vele még soha. Ugyanis amikor felveszi őt a férfi a kamionjában és megrázza a kezét, Miriam előre látja, hogy harminc nap múlva brutális módon meggyilkolják szegényt, miközben épp az ő nevét ejti ki a száján.

Vitathatatlan, hogy már a tartalom alapján sem egy kellemes érzéssel eltöltő harmatos lányregényről van szó, melyet már a legelső oldalak elolvasása után beigazolódni láttam, ugyanis ahogy nekikezdtem a könyvnek, egy rendkívül eszelős és baromi erőszakos történet bontakozott ki előttem, ami a maga könyörtelenségével rémálmokat ugyan nem keltett benne, de mégis hatással volt rám, érdekes mód totál magával ragadt, noha be kell valljam, hogy volt benne egy két olyan rész, ami bizony megkeringette kicsit a bendőmet.

Ez a könyv az egyik legsötétebb hangulatú regény, amihez mostanában szerencsém volt. Miriam látomásai hátborzongatóak voltak és gyötrelmesen részletesek, de ami a legrosszabb volt az egészben, hogy azok a halálesetek, amiket Miriam felvillanni látott valóban megváltoztathatatlanok voltak, és ez elég lehangoló tudott lenni. Ráadásul a lány depressziója, bűntudata és erkölcstelensége, valamint a véres jelenetek is csak tovább fokozták mindezt az érzést az olvasóban. Ám nem lehet szó nélkül hagyni belevaló hősnőnk (akit egyébként én nagyon bírtam) mocskos száját sem, melyet olyan kreatív trágárkodások hagytak el, amit ugyan a mindennapi kommunikációmba nem építenék be, de ennek ellenére a maga nemében szinte már-már gyönyörűnek nevezném őket.

Ami érdekes és egyben kissé zavaró is volt számomra az a könyv darabos, forgatókönyv szerű szerkezete volt, melynél a történet menetét egyrészt azok a rövid interjúrészletek szakították félbe, amit egy egyetemista srác készített Miriammal, másrészt pedig azok a rövid epizódok, melyekben a Miriam nyomában lévő bérgyilkosok sztorijait és ténykedéseit követhettük nyomon. Az interjús részek abból a szempontból voltak jók és érdekesek, hogy legalább megismerhettük belőlük azon régmúlt eseményeit, amik hatással voltak a lányra nézve, a bérgyilkosos részekről pedig csak annyit, hogy totál pszichopata őrültekről volt bennük szó, akiknek azon szadista és gyomorforgató munkamódszereikből kaphattunk ízelítőt, melyek szó se róla elég brutálisak és látványosak voltak, de ennek ellenére én mégsem éreztem hatásvadásznak vagy túlzónak őket, simán elhittem, hogy tényleg ilyen elborult elméjű emberekkel van dolgunk.

Ami Miriam erős karaktere és nyers humora mellett még nagyon tetszett a könyvben az a kicsi mágikus és természetfeletti szál volt, amit ugyan csak egy rövid ideig láthattunk, de bízom benne, hogy a folytatásban majd többet is kapunk belőle.

Szóval szerintem ez egy nagyon ütős és kemény történet, melynek az olvasása mindenképp megfelelő hangulatot és lelkiállapot igényel. Ami biztosan mellette szól, hogy a sok tucatkönyvtől eltérően tényleg egy egyedi hangulatú és stílusú, ötletes és kellő alapokra épített történetről van szó, melynek a folytatására én tuti vevő leszek.

"Azt hiszed, ha veszel egy kávét, ha megcsókolod a barátnődet, ha belevezetsz egy apácákkal teli buszt egy tűzijátékgyárba, az a te döntésed. Te akartad így. Te hoztad ezt a döntést, és a döntésednek megfelelően cselekedtél, ugye? Bzzt! Té-hé-ves. Mindannyiunk élete csak egy sor esemény, amelyet gondosan kikalkuláltak, hogy az előre eltervezett halálunkhoz vezessen. Minden pillanatunk. Minden cselekedetünk. Minden szeretetteljes suttogásunk és gyűlölet hajtotta gesztusunk… mind csak egy apró csavar egy óraműben, amely várja, hogy azon a végső órán megszólaltathassa a riasztót."
Chuck Wendig

Ui: A könyvből tévésorozat is készül, melyre, hogy kíváncsi vagyok-e, azt még nem tudom, mert egész más olvasni és látni a könyvbéli szörnyűségeket, ráadásul  az írás vizualitása számomra pont megfelelő volt, de ha arra gondolok, hogy mindezt képernyőn kéne végignéznem nos, arra már nem biztos, hogy feltétlen beneveznék.

                                                                                                        
A sorozat kötetei:

1. Blackbirds
2. Mockingbird 
3. The Cormorant
4. Thunderbird


Kiadó: Fumax
Eredeti cím: Blackbirds
Sorozat: Miriam Black
Fordította: Rusznyák Csaba
Oldalszám: 288

Beszerzés: vásárlás, saját példány



4 megjegyzés:

  1. Nebaaa...! Elég keménynek tűnik, meg egy ilyen idézet, hát nem semmi! De engem meggyőztél, el fogom olvasni, csak remélem, hogy a sorozat többi részét is kiadják, lehet, hogy inkább megvárom és majd egyben. Szeretem az erős női karaktereket :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg elolvasod? De jó, nagyon kíváncsi leszek mit szólsz majd hozzá :))
      És úgy tudom, hogy hozza a kiadó a folytatást, de önálló kötetként is olvasható, mert nem függővéggel zárul, úgyhogy hajrá, mert behajtom rajtad. :D

      Törlés
  2. Válaszok
    1. Na ennek örülök.:) Bízom benne, hogy neked is fog tetszeni, majd figyelem, ha olvasod. :)

      Törlés