Pár héttel ezelőtt már meséltem nektek Addison Holmes kalandjairól, amely ebben a nem túl előnyös küllemű könyvben - persze mindez csak nézőpont kérdése - tovább folytatódik. Már az első rész olvasása közben megrendeltem a sorozat folytatását, annyira tetszett az írónő stílusa és humora, no meg persze Addison csetlései-botlásai és az egyéni, mondhatni életveszélyes nyomozási módszere. Mi tagadás, tiszta Szingli fejvadász feeling ez a sorozat - amit nem mellékesen én anno roppant mód szerettem -, de most mégsem kívánom e kettőt összehasonlítani, és nem csak azért mert korábban részben ezt már megtettem, hanem mert úgy gondolom, hogy ez után a könyv után már tényleg baromira nem számít. A lényeg, hogy mindkét sorozat annyira vidám és szórakoztató, hogy rosszkedv ellen orvosság gyanánt kellene felírnia minden orvosnak az arra rászorulóknak.
De visszatérve a könyvre azt kell mondja, hogy ezen a részen még jobban dőltem a röhögéstől, mint korábban, szóval nem okozott csalódást sőt, jobban tetszett mint az első kötet.
Természetesen Addison ismét nyomozásba lendül, mely során még mindig több vakszerencsével, mint csodás képességgel van megáldva, és mint ember, továbbra sem tökéletes, ám pont ennek köszönhetően lesz olyan szórakoztató egyéniség a számomra, ami miatt végül is megszerettem őt. A mostani feladata néhány orosz gyémánt útjának a felkutatása, mely nyomozás során újfent csak gyűlnek a hullák és jönnek a bonyodalmak, és a szerelmi élete sem indul virágzásnak. A Nickel való kapcsolata olyan se veled, se nélküled szinten leledzik, mely helyzetet tovább bonyolítja egy bizonyos harmadik személy felbukkanása, akinek Dr. Csont FBI-os ügynökéhez hasonlóan - mert az FBI-os pasik úgy látszik, hogy már csak ilyenek - ugyancsak gyengéje a csiricsáré színes zokni.
Összességében ez a rész sokkal kiforrottabb és gördülékenyebb volt az előzőnél, mely miatt végérvényesen kijelenthetem, hogy Addison Holmes felkerült a kedvenc sorozataim listájára, úgyhogy már alig várom, hogy a folytatást is mihamarabb a kezembe vehessem, ami ha minden igaz október elejétől már ott fog virítani a könyvesboltok polcain. Éljen! Éljen! És megint csak éljen!
Értékelés: 5/5
Elizabeth Wein: Fedőneve Verity
Ezután a könnyű chick-lit után egy éles kanyar következett és a sokak által dicsért Elizabeh Wein Fedőneve Verity című könyvébe vetettem bele magam, mely meg kell mondjam, hogy teljesen letaglózott és rettentő mód szíven ütött. És bár inkább kerülöm, mintsem keresem a szomorú és sírva zokogó történeteket, erről mégis az a véleményem, hogy óriási hiba lett volna kihagyni.
Hogy én mennyit pityeregtem ezen a könyvön!
Miután az utolsó oldalt is elolvasva letettem a könyvet, még sokáig ott kavargott a fejemben Maddie és Queenie rendkívüli története. Nagyon szépen és szívbemarkolóan megírt regény volt ez, felemelő és fájdalommal teli, izgalmas és elgondolkodtató no és persze drámai.
Bevallom az elején igen nehezen hangolódtam rá a történetre, mert lassan kerültek elő a kirakós darabjai és sokáig nem láttam az összefüggéseket, mely miatt kissé alább is hagyott az olvasási kedvem. Akkor még nem is nagyon értettem, hogy mi a fenéért ez a nagy rajongás körülötte, de később minden megváltozott és kitisztul, úgyhogy higgyétek el, hogy megéri a kitartást, mert a szerző nagyon izgalmasan és szépen kerekíti a cselekményt, mely a végére tökéletesen összeállt és ezzel együtt bizony néhány papír zsebkendő is előkerült a fiókból.
Én mindenkinek szívből ajánlom ezt a második világháborúban játszódó, mind témájában és szerkezetében is különleges regényt, amely egy skót kémnő és egy brit pilótanő nem mindennapi barátságáról szól. Higgyétek el, megéri kézbe venni!
Értékelés: 4,5/5
Én is kiolvastam a Gogo 2-t! Tök jó volt, bár én most már el tudtam volna viselni, hogy kicsit több nyomozás is legyen benne. Nagyon várom a harmadik részt- engem az FBI-os amúgy annyira nem fogott meg, de még változhat a dolog. ( Ja, kölcsönadtam az első részt egy ismerősömnek- úgy nevetett az első fejezetbe beleolvasva, hogy majdnem leesett a székről :D )
VálaszTörlésTök jó, hogy te is hirdeted az igét :D
TörlésNekem teljesen jó volt a nyomozás és a romantika aránya és engem sem fogott meg (még?) az FBI-os pasi. Túl nyomulósnak, durvának és nyersnek éreztem a stílusát.... de persze ez biztos változni fog még. Szegény Addison. Nem is tudom, hogy most sajnáljam vagy inkább irigyeljem őt :P
Engem aztán jól megfertőztél a Go-go-girl sorozattal, pont tegnap olvastam el a második részt. Csatlakozom az előttem szólóhoz, Zenkához, nekem a nyomozás rész most nagyon csekély volt, amúgy olyan jól szórakoztam mint az elsőn :)
VálaszTörlésA Veritynek örülök, mármint annak, hogy tetszett. Én is így voltam vele olvasás közben. Nem értettem mit miért, de a végére minden összeállt :)
Mindig nagyon tudok örülni annak, ha más is felfedezi egy-egy kedvencemet, és ha ebben egy kicsit én is ludas vagyok az meg külön élvezet a számomra :D
TörlésA Verityt nem hagyhattam ki, azok után amilyen értékeléseket olvastam róla, egyébként nagyon kíváncsi lennék a sorozat? következő könyvére is, mert a gr-en úgy látom, hogy van folytatás, bár szerintem egy teljesen más történetet dolgoz fel most az írónő.
Megértem, én is így vagyok vele, ha valamit sikerül másoknak is "eladnom", akkor repes a szívem, természetesen csak akkor ha be is jön nekik :)
TörlésNem, nem sorozat szerintem, abból a szempontból semmiképpen, hogy teljesen mások a szereplők. Csak úgy látom a koncepció ugyanaz: a 2. világháború, női sorsok-kapcsolatok és a repülés. De én is nagyon várom. És már van egy 3. könyve is, szóval van utánpótlás :)