2015. máj. 10.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Köztudott, hogy nem nagyon rajongok a thrillerekért, de időről időre megtalálnak maguknak és van, hogy egy-kettő annyira felkelti az érdeklődésemet, hogy nem sokat tökölök azon, hogy megvegyem-e vagy sem, már repül is a kosaramba. Így volt ez Paula Hawkins könyvével is, aminek a fülszövege egyébként meg kell hagyni, rendkívül jóra sikerült, tényleg nem árul el túl sokat a történetből, ennek ellenére mégis, mire a végére értem annyira felcsigázott, hogy rögtön horogra is akadtam.

A könyv történetét három nő szemszögéből ismerhetjük meg, akik meglehetősen különbözőek egymástól, csak egyvalami közös bennük, de ha azt elárulnám, akkor én lennék a világ legnagyobb spoilre-gyilkosa. A három nő közül Rachelé a főszerep, úgyhogy csak róla fogok részletesebben írni, a többiek megismerésében nem kívánok segédkezni, az élvezet kedvéért e felfedezés örömét inkább meghagyom nektek.

Rachel ingázó, aki minden nap felszáll ugyanarra a vonatra, amiről már kívülről tudja, hogy hol és mennyi ideig vesztegel. Részletesen ismeri a vonatablak előtt elsuhanó tájakat és házak hátsó udvarát, melyek közül az egyik különösen kedves a számára. Ennek a háznak már-már úgy érzi, hogy ismeri a lakóit, akiknek az élete abból a pár másodpercből ítélve, amit a vonatablakból szokott látni, határozottan boldognak tűnik. De egy nap Rachel lát valami megdöbbentőt - csak egyetlen pillanatra, de az is elég ahhoz, hogy minden megváltozzon.
Emlékszem, hogy anno, amikor még én is sokat ingáztam milyen kíváncsian lestem mindig a vonat ablakából a mellettem elsuhanó házakat, de be kell valljam, hogy Rachellel ellentétben én soha nem láttam semmi érdekeset, mindig ugyanolyan unalmas volt mindegyik utam.

"Naponta egyszer-kétszer alkalmam nyílik betekinteni az életükbe, csak egy pillanatra. Van valami megnyugtató az otthon biztonságát élvező emberek látványában."

Rachel karaktere sajnos nem nőtt közel a szívemhez - tulajdonképpen egyik szereplőé sem -, melynek oka, hogy már 4 éve gondjai voltak az alkohollal, ami olyan súlyos méreteket öltött nála, hogy arra már ráment a házassága, az állása és amilyen gyors ütemben haladt előre nyilvánvalóan az egészsége is. A hozzá való viszonyom az alkoholizmusa miatt elég különös, mondhatni meglehetősen távolságtartó volt, mivelhogy utálom a részeg emberek. Utálom, ha valaki az alkohol hatására kifordul önmagából, és másnap arra sem emlékszik, hogy miket mondott vagy tett bódult pillanataiban, és ez sajnos Rachellel is gyakran előfordult. Volt, hogy olyan sokat ivott, hogy arra sem emlékezett utána, hogy hol volt és hogy mit csinált. Fájdalmas volt olvasnom ennek a nőnek a kicsapongásairól és az ebből adódó emlékezetkieséseiről. Eleinte undorodtam tőle és határozottan taszítónak éreztem a személyét, aztán ahogy jobban megismertem és beleláttam a fejébe elkezdtem szánni, és a könyv végére - a fene se gondolta volna - de már együtt is éreztem vele, amit az első oldalak olvasása közben kizárt dolognak tartottam. Rachel emlékezetkiesései a történet szempontjából igen nagy jelentőséggel bírtak, úgyhogy szerintem a feszültség fokozása érdekében igen jó húzás volt az író részéről az, hogy a történet egyik narrátorát egy ilyen labilis, megbízhatatlan és irányvesztett női karakternek ábrázolta.


Nagyon nehéz erről a könyvről spoiler nélkül bármit is mondanom, úgyhogy nem is nagyon feszítem tovább a húrt a lényeg, hogy a regény tele van titkokkal, Rachel memóriája pedig sötét foltokkal, melynek eredményeképp egy igen izgalmas és hátborzongató történetet kaptunk. Bevallom a bűnös kilétét illetően kicsit becsapva érzem magam, ugyanis több gyanúsítottam is volt, de ezt a kérdést az írónő egy olyan csavarral oldotta meg a végén, aminek szerintem semmi háttere vagy alapja addig nem volt, mintha csak egy varázskalapból húzta volna elő a megoldást, de igazából nincs okom panaszra, mert a könyvet két nap alatt kiolvastam, szóval jól szórakoztam rajta. És bár a szereplőket nem sikerült megszeretnem, ettől függetlenül ők is, és maga a történet is heves érzelmeket váltott ki belőlem, ami miatt tulajdonképpen emlékezetes olvasmány marad a számomra.
Paula Hawkins


Kiadó: XXI. Század
Eredeti cím: The Girl on the Train
Fordította: Tomori Gábor
Oldalszám: 320

9 megjegyzés:

  1. Huha, most nem is tudom, hogy el szeretném-e ezek után olvasni, az alkoholistákat én sem kedvelem és lehet, hogy nem tudna lekötni a történet pont emiatt. Eddig listás volt, de lehet, hogy mást fogok helyette választani, az értékelésed viszont tetszett! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem nyugodtan megpróbálkozhatsz vele, kíváncsi lennék a te véleményedre is. És Rachelen kívül van még két másik női narrátor is a könyvben, akik nem alkoholisták, de tény, hogy Rachel alkoholizálása, de főként az utána való siralmai és lelkiismeret-furdalása rettentő bosszantóak voltak a számomra.
      Egyébként miközben írtam a posztot épp azon gondolkodtam, hogy vajon olvastam-e már olyan thrillert, ahol a szereplők szerethetőek voltak a számomra és a válaszom: nem :) Ez nem az a műfaj.

      Törlés
    2. Megtörtént! Idáig húztam május óta, de elolvastam és nagyon tetszett! Gyorsan megírtam az értékelést is róla. )Nyaralás alatt kellemes olvasmány volt a 40 C-ban. :) )

      Törlés
    3. Örülök, hogy tetszett, látod csak jó volt az első megérzésed a könyvvel kapcsolatban ;)

      Ó, nekem ebben a nagy hőségben -, ami pár hete volt, és ami minden jel szerint újra lesz -, nem sok kedvem volt olvasni, vagy ha igen, akkor is csak valami könnyed, kis szórakoztató limonádéra vágytam.

      És most olvastam, hogy lett új cicótok, juj, de jó :) Biztos sok örömötök lesz benne, nekünk új kutyus érkezett a családhoz.:)))

      Törlés
    4. Most hétvégén én is a thriller után ismét a könnyedebb olvasmányok felé vettem az irányt, mint Marni Bates és Shanon Hale, de vár még pár nehezebb is befejezésre, mint Steve Berry egyik regényem vagy a Madarak a dobozban, mert abba is belekezdtem. :)
      Milyen kutyusotok lett?

      Törlés
    5. Ó az Austenldandot én nagyon szerettem, a Madrak a dobozban pedig elég para könyv :) Kíváncsi leszek majd a véleméynedre.:)
      És egy kis tacskónk lett, nagyon imádjuk. :)

      Törlés
  2. Ha még nem találtál olyan thrillert, amelynek meg tudtad volna kedvelni a szereplőit, akkor Sophie Hannah Idegen arcocska című könyvét csak ajánlani tudom Neked. Alice, a történet főszereplője egy végtelenül bájos és szerethető karakter (egészen a történet végéig, ekkor ugyanis az írónő csavar egy hatalmasat a történeten). A regény olvasása során azonban túlnyomórészt pozitív véleménnyel voltam a szereplőkkel kapcsolatban. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon köszi a tippet, rögtön utána is néztem, jónak tűnik, el fogom olvasni. :)

      Törlés
  3. ...néha tényleg bosszantó volt Rachel viselkedése,mégis arra késztetett hogy még olvassak,beszippantott a történet,mivel ez az első kötete az írónőnek,így meglepetést is okozott számomra...

    VálaszTörlés