Ellis Weiner: A Templeton ikrek nagyszerű terve

Ahogy megláttam ezt a mesekönyvet rögtön beleszerelmesedtem, a borítója és a fülszövege olyan hívogató volt a számomra, hogy nem sokat teketóriáztam a vegyem, vagy ne vegyem kérdésen, már repült is rögtön a kosaramba. Amikor aztán megérkezett, nem győztem csak csodálni, simogatni és lapozgatni, annyira elvarázsolt a kék és narancssárga színben pompázó borító, és a könyvben található ragyogó illusztrációk, hogy teljesen odáig voltam érte meg vissza. Persze tudom tudom, hogy nem minden a külső - bár mint látjátok, engem aztán simán be lehet vele etetni -, a belbecs az, ami igazán számít, mely tekintetben ez esetben bevallom azért kicsivel jobbra számítottam.

Tegyük fel, hogy van egy tizenkét éves ikerpár, John és Abigail. Mondjuk John gyakorlatias, és szeret dobolni, Abigail pedig elméleti ember és bonyolult keresztrejtvényeket fejt. Az édesanyjuk hosszú betegeskedés után halt meg nem is olyan rég, mely  miatt az édesapjukat a mai napig folyamatosan eszi a bánat. Persze az ikreket is, de ők valahogy mégis tovább tudtak lépni és folytatni a mindennapjaikat. Ja és az mondtam már, hogy az apjuk egy briliáns feltaláló, akinek az egyik találmánya szabadalmát ugyancsak egy ikerpár akarja kisajátítani – ők játsszák a főgonoszt a történetben -, akik azért, hogy megzsarolhassák a professzort elrabolják az ikreket, akiknek a történet végére majd ki kell szabadulniuk? Nem? Pedig bizony ez így lesz, a kis zseni Templeton palántáknak nagy szükségük lesz az eszükre, hogy túljárjanak a rablók gógyiján – satöbbi, satöbbi. De a végén megoldják. Ennyi.

John és Abigél roppant szimpatikusak voltak a számomra, nagyon tetszett, hogy soha, de tényleg soha nem kaptak hajba, hanem békében elvoltak egymás mellett, és amikor elrabolta őket Vektor R. Hektor és Vektor R. Viktor (akiknek a teljes neve mindig, de tényleg mindig ki volt írva a mesében) profi csapatként működtek együtt a menekülési terv kidolgozásában. (Na az én gyerekeim ilyen "békében megvoltak" dologra tuti nem lennének képesek, ugyanis bűnösen sok energiát tudnak elpazarolni piszlicsáré dolgokon való marakodással.)

A mese egyébként meglehetősen furmányos, kalandokkal és feszültségekkel teli olvasmány volt. Az Elbeszélő - aki nem más, mint maga az író - szellemes és néha szarkasztikus megjegyzései segítettek abban, hogy részletes betekintést nyerjünk a sztoriba, ő volt az, aki végig kalauzolt bennünket a történeten, és akinek tulajdonképpen a stílusa és az egyénisége tette igazán szórakoztatóvá és humorossá a könyvet.
És ő volt az is, aki folyamatosan csak beszélt és beszélt hozzánk, kérdéseket tett fel nekünk, kioktatott, kötekedett és szüntelenül okoskodott, egyszóval állandóan csak kellemetlenkedett. Úgyhogy mi tagadás, egy idő után, nekem kicsit már sok volt belőle, bár minden kétséget kizárólag élveztem a humorát, főleg a fejezetek végén lévő ellenőrző kérdéseit, igaz közel sem annyira, mint a gyerekeim, de azért sokszor csalt mosolyt az arcomra.

Szóval a narrátor félrebeszélését és a történetről való szakadatlan figyelemelterelését bár fárasztónak éreztem, mégis azt kell mondja, hogy jó kis könyv volt ez. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az összhatás tekintetében nálam a könyv külleme többet nyomott a latban, mint a tartalma, de higgyétek el, hogy ettől függetlenül mégis megéri birtokolni e csodás kötetet, hiszen nemcsak egy izgalmas gyerekrablásos mizériának lehettünk részesei általa, hanem olyan " fontos" dolgokra is magyarázatot kaptunk belőle (az Elbeszélőnek hála), mint például hogy mi is az a kriptikus keresztrejtvény, mit jelent pontosan a prototípus, mi a különbség a foxterrier és a Jack Russel terrier között, mire nem jó egy svájci bicska, miért hívják a forgópisztolyt forgópisztolynak, hogyan lehet drótról autót indítani, és a többi és a többi…. bár ez utóbbi kettőre remélem, hogy soha a büdös életben nem lesz szükségük a gyerekeimnek.

Mint mondtam a könyv illusztrációi gyönyörűek, íme pár darab belőlük. (Katt a képre a nagyításért.)

A kötetet 9-12 éves fiataloknak ajánlja a kiadó, és van második része is, amit szintén muszáj lesz majd beszereznünk, de addig is akit érdekel az első kötet ITT bele tud lapozni. Kukkantsatok bele, megéri.

Ellis Weiner

Kiadó: Pagony

Eredeti cím: The Templeton Twins Have an Idea 

Sorozat:Templeton Twins
Illusztráció: Jeremy Holmes

Fordíatotta: Gács Anna

Oldalszám: 232