Vannak könyvek, amik már az első pár oldal után el tudnak
varázsolni, amikről azonnal tudom, hogy nekem valók lesznek és hogy végig
szeretni fogom őket. És vannak olyan könyvek, amik lassan fognak meg maguknak, olyanok, melyeket az elolvasásuk után több nap múlva is csak nehezen tudok elfelejteni, annyira megérintenek, annyira belém ivódnak. Persze az is igaz, hogy ez utóbbi könyvek igen ritkák, de ha egyszer egy ilyen a kezembe kerül, akkor az fantasztikus érzés tud lenni. És Az
asszonyok városa pont ilyen könyv volt a számomra. Amikor elkezdtem olvasni, akkor még nem is sejtettem, hogy ilyen nagy hatással lesz majd rám. Lassú szerelem volt, de mire a végére értem már biztosan tudtam, hogy az idei év egyik legjobb olvasmányában volt részem.
A történet főszereplője a gyorsíróként dolgozó szőke szépség Sigrid, aki a kibírhatatlan anyósával él együtt egy berlini bérházban, miközben a férje Kaspar a keleti
fronton teljesít szolgálatot. 1943-ban, amikor a történet kezdődik Berlint
lassan megfojtja a háború és a pusztulás enyészete. Az emberek éheznek, a
várost éjszakánként légitámadások érik, Berlin tele van félelemmel, besúgókkal,
akik nem sokat teketóriáznak, ha valakit a hazafiatlan viselkedése miatt a Gestapónak
kell átadni.
Sigrid kívülről egy kötelességtudó, sorsába belenyugvó és
megbízható német katona feleségének látszik, de a felszín alatt igazából ő egy szenvedélyes,
bátor és önzetlen nő. Egy olyan nő, aki a szeretőjéről ábrándozik, arról a
férfiról, akit a háborús káoszban szem elöl tévesztett, s aki zsidó volt. És nemcsak ez az egyetlen titka Sigridnek. Egy nap, amikor a moziban ül egy fiatal lány ragadja meg a karját és a segítségéért könyörög, Sigrid pedig segít neki és ezzel meghozza az első olyan veszélyes döntését - majd később a többit is -, ami kiszakítja őt az addig élt egyhangú és zsibbasztó életéből és egy egészen más világba sodorja őt. Nem telik el kis idő és már a Gestapó elől kell menekülnie miközben egy olyan föld alatti mozgalom tevékenységébe csöppen,
akik nemcsak menedéket adnak a zsidóknak, de segítenek is nekik elmenekülni az
országból. És míg Sigrid férje az orosz fronton harcol, addig ő egyre mélyebbre
süllyed egy olyan világba, ahol a bizalom nehezen megszerezhető árucikk és
ahol a jó és a rossz között nagyon vékony határ húzódik.
Igazából nem rajongok a világháborús könyvekért, nem szoktam
kifejezetten keresni őket. Hogy miért nem? Mert – bevallom férfiasan - félek tőlük. Félek,
hogy túlságosan elszomorítanak és fejbe kólintanak, és mert tapasztalatból tudom, hogy mindig biztos
kézzel tudnak kibillenteni a nyugodt lelkiállapotomból. Mindezek ellenére mégis szükségét érzem annak,
hogy ilyen könyveket is olvassak, mert ezek azok a történetek, amelyek ténylegesen fel
tudnak rázni és arcul tudnak csapni és pont ez teszi őket értékessé a számomra. David R. Gillham
regényét lenyűgözőnek éreztem, a történet valamennyi szereplőjét megszerettem,
akik mindegyikét valódi hús-vér embernek képzeltem. Mind közül persze Sigrid
alakja lett felejthetetlen a számomra, mivel az ő szemén keresztül láthattam azt, hogy milyen is volt a nőknek a háború idején Berlinbe élniük, hogy mik
voltak azok az erkölcsi kihívások és mindennapi problémák, amiken keresztül kellett menniük azért, hogy enni adjanak a gyerekeiknek, hogy megtarthassák a tetőt a fejük fölött
egyszóval azért, hogy túléljenek.
A könyv lassan, de biztosan varázsolt el és szippantott magába. Gillham írásának hála az események szinte filmként peregtek előttem olvasás közben és teljesen úgy
éreztem, mintha magam is ott lettem volna a szereplőkkel a történet kellős közepén. Tisztán hallottam a szirénák éles hangját és az alacsonyan repülő bombázók zaját. A lelkemben éreztem a mindennapok nehézségeit, de legfőképp azt a félelmet, amit az emberek
akkor éltek át, amikor meghallották a Gestapó nevét. Őszintén izgultam és
féltettem Sigridet, persze volt, hogy elítéltem egy-két döntése miatt, de ennek
ellenére mégiscsak csodálni tudtam őt a bátorsága és az önzetlensége miatt. Természetesen
a könyv végén én is feltettem magamnak az egész történeten átívelő kérdést,
hogy vajon mit tettem volna én Sigrid helyébe. Segítettem volna annak a szerencsétlen lánynak vagy elutasítottam volna őt?
Őszintén?
Fogalmam sincs. Fotelból könyvvel a kezemben könnyű okosnak lennem. Abban a helyzetben és környezetben viszont, amiben Sigrid élt, bele sem tudok gondolni.
Őszintén?
Fogalmam sincs. Fotelból könyvvel a kezemben könnyű okosnak lennem. Abban a helyzetben és környezetben viszont, amiben Sigrid élt, bele sem tudok gondolni.
Az Asszonyok városa egy olyan sötét hangulatú romantikus történet, amely tele van izgalommal, rejtélyekkel és rengeteg váratlan fordulattal, úgyhogy én biztos vagyok benne, hogy senkinek sem fog ez a könyv csalódást okozni. Nálam egyértelműen kedvenc lett, így mindenkinek csak ajánlani tudom.
A magyar borítóval meg vagyok elégedve, nagyon tetszik, de ez a két külföldi sem kutya. Nem is tudom, ha választanom kéne e három közül, melyik mellett döntenék.
![]() |
David R. Gillham |
Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: City of Women
Fordította: Barta Judit
Oldalszám:424
Hú, köszi, már meg is rendeltem. Az alexandra.hu-n holnapig 50% kedvezmény van rá!!!!
VálaszTörlésÓ, ez nagyon jó hír így karácsony előtt. Szerintem nagyon jó vétel ennyiért!
VálaszTörlésÉn is szemezgetek vele. Bevallom, kicsit féltem, hogy a Tolvajok tele farvizét szeretné meglovagolni - még a külföldi cím is kicsit arra hajaz - de megnyugtattál, hogy neki merjek állni. :)
VálaszTörlésTeljesen más, mint a Tolvajok tele, ebben van romantika és meglehetősen sok testiség, humor viszont egy csepp se, viszont a hangulata lehet az, ami miatt talán párhuzamot lehetne vonni a két könyv között; mindkettő sötét, kissé nyomasztó, és izgalmas. :)
VálaszTörlésRemélem Neked is tetszeni fog, szerintem nagyon jó könyv. :)