2014. szept. 3.

Ram Oren: Gertruda esküje

Nem igazán szoktam érdeklődni a holokauszttal foglalkozó könyvek iránt, aki egy kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy kerülöm a végtelenül felkavaró és szomorú történeteket, de mindennek ellenére a Gertruda esküjére valahogy mégis nagyon kíváncsi voltam. Ebben elsősorban a könyv fülszövege volt a ludas, ami alapján meglehetősen érdekesnek és izgalmasnak találtam az írást ahhoz, hogy az előbb említett aggályaimat félre téve és bizakodva – hogy a történet nem fog teljesen a padlóra küldeni - mégiscsak belevágjak, amit persze egyáltalán nem bántam meg.

Vannak olyan könyvek, melyek hatása alól nem tudja kivonni egyhamar magát az ember és ez a könyv számomra ilyen volt. Hosszú napokig gondolkodtam rajta és nemcsak azért, mert az a sok szörnyűség és kegyetlenség, ami a II. világháborúban történt a mai napig felfoghatatlan a számomra, hanem azért is, mert azt a fájó reménytelenséget és kilátástalanságot, amit a könyvben szereplő áldozatok érezhettek, ha csak egy kicsit is, de én is átéreztem és higgyétek el, hogy ilyen kis adagban is piszok nyomasztó érzés tudott lenni. Nem sok idő kellett ahhoz, hogy a könyv hatása alá kerüljek, amely nem hagyott nyugodni, olvasnom kellett, mert alattomos módon beférkőzött a mindennapi gondolataiba, pedig az író egyáltalán nem foglalkozott részletesen a haláltáborokban zajló szörnyűségekkel és a németek brutális fellépésével a zsidók ellen, és lehet, hogy paradox módon épp ez miatt lett a Gertruda esküje olyan erős és lenyűgöző könyv, melyet akár - vagy pont ez miatt - az iskolás korú  gyermekek figyelmébe is bátran ajánlanám.

A Gertruda esküje egy igaz történet, melyben Ram Oren a holokauszt két különböző történetét szövi lebilincselő módon össze, meghagyva az olvasónak azt a lehetőséget, hogy elmerengjen a szituációk véletlenszerűségén. A könyv életrajzi ihletésű, amely főként visszaemlékezésekből és korabeli dokumentumok és történelmi események részleteinek feltárását célzó kutatások alapján készült.

Michael Stolowitzky egy varsói zsidó család egyetlen gyermeke volt. Amikor kitört a háború az apja Párizsban tartózkodott egy üzleti úton, ahonnan már nem tudott visszamenni Lengyelországba, így a fiú édesanyja úgy döntött, hogy nélküle próbál meg elszökni a városból. Sajnos a családot ért egymást követő balszerencsés események sorozata után Michael egyedül marad a szerető és végletekig elkötelezett katolikus dajkájával Gertruda Babilinskával, aki a fiú édesanyjának a halálos ágyán esküt tett arra, hogy az élete hátralevő részében saját fiaként fogja felnevelni a gyermeket. Gertruda kitartásának és önfeláldozásának hála, rengeteg viszontagság és borzalom után végül sikerült a fiúval túlélniük a háborút és eljutniuk Izraelbe, annak ellenére, hogy számos embert próbáló kihívással kellett szembenézniük.


A másik történet Karl Rinkről szól, egy német férfiról, aki egy zsidó nőt vett feleségül. Amikor Karl elvesztette a munkáját lehetősége adódott, hogy csatlakozzon az SS-hez, amelynek kezdetben nagyon örült, hiszen így biztos keresete volt, amiből eltarthatta a családját. Karl bosszantóan naiv volt számomra ugyanis, soha nem gondolta volta, hogy a feleségét és a lányát bármi veszély is  fenyegetné Németországban ebben a viharos időben, úgyhogy mindig csak elhessegette Mira félelmeit a zsidók üldözésével kapcsolatban, és azzal győzködte, hogy biztos, hogy semmi bántódásuk nem esik, és hogy nyugodjon meg, mert a párt zsidóellenes ideológiája az ő agyába nem hatolhat be. Sajnos az előbbi állításában tévedett az utóbbihoz viszont tartotta magát és a háború ideje alatt végig segítette a zsidókat, annak ellenére, hogy a hadsereg ranglétráján egyre fentebb lépett.

A könyvben leírt valós események a szerző tényszerű írásának hála úgy peregtek a szemeim előtt, mintha egy dokumentumfilmet néztem volna, sok párbeszéddel és eredeti fényképekkel tarkítva, mely utóbbiak Stolowitzky saját gyűjteményéből származtak. Ennek köszönhetően a könyv könnyen olvasható volt, és aminek pedig kifejezetten örültem, hogy az író nem akart hatásvadász lenni, és ezzel sárba tiporni a háború kegyetlenségeit elszenvedő áldozatok emlékét. Ram Oren nem tesz mást, csak elmeséli ennek a pár embernek az igaz történetét, tényszerűen, minimális érzelem és mindenféle sallang nélkül és azt hiszem, hogy épp ez tette számomra oly különlegessé ezt a könyvet.

Ram Oren

Kiadó: Atlantic Press
Eredeti cím: Gertruda's Oath: A Child, a Promise, and a Heroic Escape During World War II
Fordította: Szántó András
Oldalszám: 352 


2 megjegyzés: