Monika Peetz: Keddi nők

A történet öt barátnőről szól, akik tizenöt évvel ezelőtt ismerkedtek meg egymással és azóta is tartják a kapcsolatot. Minden hónap első keddjén egy francia étteremben ülnek össze és osztják meg egymással az örömüket és bánatukat. Már hagyománnyá vált náluk, hogy nyaranta egyszer közös kirándulásra mennek, mely üdülések eddig mindig nagyon jól sikerültek, rengeteg élménnyel és tapasztalattal tértek haza, amiket aztán a közös találkákon jól ki is beszéltek. Miután azonban az egyikük, Judith, megözvegyül és a férje, Arne temetése után rábukkan a zarándoknaplójára, minden megváltozik. Judith úgy dönt, hogy az idén nem tart a lányokkal, hanem befejezi a férje által elkezdett Szent Jakab-utat, amit Arne a betegsége miatt már nem tehetett meg. Caroline, Eva, Kiki és Estella pedig semmiképp nem hagyják magára a barátnőjüket, inkább ők is vele tartanak a zarándokútra. Az utazáson azonban hamar rá kell jönniük, hogy Arne naplójával valami nagyon nem stimmel. Elárulom nektek, hogy a naplója egy időzített bomba, ami úgy a könyv kétharmadánál fog robbanni, és részben ennek köszönhetően a zarándoklatból hazaérve az öt nőből négy élete teljesen meg fog változni.

De még mielőtt bármi továbbit mesélnék a történetről, néhány szóban bemutatom nektek az ötös tagjait, akik annyira különbözőek voltak, hogy ennél jobban már nem is lehetnének. Elsőnek ott van a biztos fellépésű Caroline, aki az ügyvéd szakmában nagyon sikeres, és a magánéletével sincs komolyabb probléma, ha azt, hogy a férjével úgy élnek egymás mellett, mintha barátok lennének, nem számítjuk. Aztán itt van Eva, aki orvosnak tanult, de soha nem praktizált, mert jöttek a gyerekek, és utána már teljesen megfeledkezett a karrierjéről. Eva egyszerre volt anya, feleség és háziasszony, vagyis tulajdonképpen egész napos munkaidőben mindig a családja rendelkezésére állt. Én egyébként őt éreztem magamhoz a legközelebb, vele tudtam a legjobban azonosulni és sok tettében - mint például amikor a családjától távol egyszerűen képtelen volt kikapcsolódni és állandóan a telefonjával szemezgetett - totál magamra ismertem.

De visszatérve a történethez, a következő a sorban Kiki, aki a legfiatalabb a csapatban, ő egy nálánál jóval fiatalabb férfiba szerelmes, aki ráadásul a főnöke fia… Nos Kikit ez a kényes helyzet kicsit frusztrálja ugyan, de ettől eltekintve egy jó kedélyű és energikus nő. Igaz kissé elvarázsolt szegénykém, de ez egy cseppet sem baj, mert szerencséjére jól áll neki. Estelle az ötös negyedik tagja egy vérbeli nagyvilági dáma, akinek egyébként imádtam a humorát és az éles nyelvét, ő volt az, aki a legkomolyabb helyzetekből is gúnyt tudott űzni, és saját magán is képes volt nevetni, egyszóval nagyon bírtam a csajt. És utoljára hagytam a kissé önbizalomhiányos titkárnőt, Judith-ot, a csapat fekete bárányát, akiben a könyv végére én rettentőmód csalódtam.

A keddi nők: Eva, Kiki, Estelle, Judith és Caroline

Amikor még nem ismertem a sztori végét, bevallom kicsit irigykedtem ezekre a nőkre - még úgy is, hogy a barátságukba nem igazán nyerhettünk mélyebb betekintést. Irigykedtem, mert szerencsésnek tartottam őket, hogy így egymásra találtak és arra az időre, amíg kedd esténként együtt voltak fittyet hányva a világra csak egymásra figyeltek. De a könyv végére rá kellett jönnöm – mint ahogy az életben is már oly sokszor -, hogy ami túl szép, az nem is igaz. Nekem a barátság a segítőkészséget, az összetartozást, az őszinteséget, a bizalmat és a szeretetet jelenti és a keddi nőknél ezek közül az egyik hiányzott, ami miatt borult az egész hóbelevanc. 

A másik dolog, amit ki szeretnék emelni a könyvből az maga a zarándokút. Rettentően tetszett, ahogy szemtanúja lehettem a keddi nők gyaloglása során szerzett tapasztalatainak, a testükben és a fejükben végbemenő változásoknak, ami Eva esetében volt a legszembetűnőbb, hiszen neki nem csak a gondolkodását, de az életét is gyökeresen megváltoztatta. Ez a zarándoklat afféle gyújtólencsének bizonyult az öt nő számára, amely segítségével felszínre kerültek olyan konfliktusok és problémák az életükből, amik máskor elvesztek a hétköznapok intéznivalójában. És azt hiszem, hogy pont e miatt, hogy az írónő minderre rávilágított élveztem annyira ezt a könyvet, és bevallom kedvet kaptam én is egy ilyen zarándokútra. (Az már más kérdés, hogy a férjem mindehhez mit szólna.)

Ha pár szóval kellene jellemeznem a könyvet, akkor azt mondanám, hogy egy kellemesen könnyed, és humoros olvasmányban volt részem, amely komolyságtól sem volt mentes, egyszóval egy igazi jó kis csajos könyv volt. 

Ui: A könyvnek még további két része jelent meg külföldön, mely hazai megjelenésében én nagyon bízom, mindenesetre én biztos vevő lennék rájuk. Egyébként a könyvből 2011-ben film is készült, a képmozaikban látható alsó kép onnan származik.

A sorozat kötetei:

1. Keddi nők
2. Léböjt Hotel
3. Zöldségevők

Kiadó: Park
Eredeti cím: Die Dienstagsfrauen
Fordította: Lendvay Katalin
Oldalszám: 352