Jill Mansell: Szerepcsere

Mivel ez volt az első könyvem az írónőtől, így nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok tőle, illetve a könyv fülszövege alapján volt némi elképzelésem, de ahhoz képest teljesen mást kaptam. Nem mondom, hogy nem tetszett a könyv, de bizony számomra kicsit csalódás volt, és ez miatt csakis a félrevezető fülszöveget hibáztatom.

Bár a történetben valóban szó esik egy Dexter nevezetű igazi nőfaló pasiról, aki a nővére váratlan halála után egy nyolc hónapos kislány gyámjává válik, és valóban szó esik egy Molly nevezetű fiatal és csinos grafikus nőről is, akinek az aktuális kapcsolata épp akkor fulladt kudarcba, amikor Dexter Londonból Molly vidéki kisvárosába, Cotswoldsba, és ott is épp a lány szomszédságába költözik... Szóval a kettőjük találkozása, Dexter nőcsábászból igazi apuka szerepbe való átalakulása és Mollynak a férfi iránt érzett kezdeti érzelmi bizonytalanságának illetve annak fokozatos szétmorzsolódásának valóban a szemtanúi lehetünk, de ezek az események csak úgy nagyjából az egész könyv felét tették ki. A történet másik felében a kisváros lakóinak zavaros, félreértésekkel és hazugságokkal, romantikával és komédiával teli életébe nyerhettünk betekintést, ami mi tagadás, érdekes volt, sőt néhol még izgalmas is, de én nem ezt vártam, na.

A történet többszereplős és ezeknek a szereplőknek az életét az írónő olyan rövid fejezetekben meséli el nekünk, melyek rövidsége számomra tökéletesen megfelelt. Mire unni kezdtem volna a kisváros kávézóját vezető házaspár családi életének széthullását, vagy épp az ő kávézójuk népszerűségének okáról szóló részeket, már jött is a másik fejezet Dexter barátjáról vagy a kisváros egy másik, szintén valamilyen személyes problémákkal küzdő lakójáról. Egyébként a könyv hangulata nyugodt volt, tempója pedig kiegyensúlyozott, melynek köszönhetően simán el tudtam volna magamat is képzelni ebben a barátságos kis helyi kávézóban ahogy forró csokoládét szürcsölgetve épp a helyi pletykákat hallgatom....

De visszatérve a könyvre, amit hiányoltam a történetből az a romantikus pezsgés volt, mert bár Molly és Dexter végigjárták a romantikus fejlődés legjellemzőbb állomásait; a kezdeti szimpátiától kezdve a visszautasítástól való félelmen és ennek köszönhetően a kettőjük közötti kínos táncon át a boldog egymásra találásig, de azt a bizonyos szikrát és visszafojtott szenvedélyt egymás iránt - a mindent elsöprőről meg már ne is beszéljünk - sehol sem éreztem.

A könyv szereplői hétköznapiak voltak, amely egyébként az egyetlen közös vonás volt bennük, ettől eltekintve mind jellemben, megjelenésben, korban és temperamentumban teljesen különböztek egymástól. Minden kétséget kizárólag Mansell úgy válogatta ki a szereplőit, hogy minden olvasó biztosan találjon közülük magának valót, olyat, akivel ne csak szimpatizálni, de ne adj’ isten még azonosulni is tudjon.

Összességében azt kell mondjam, hogy egy olyan könnyed hangvételű, mégis komoly és életszerű problémákat feszegető történethez, pontosabban történetekhez volt szerencsém, amely a boldogságról, a barátokról és szomszédokról, azok románcairól, problémáiról, és az életük összefonódásáról szólt. Azt nem mondom, hogy letehetetlen volt a könyv, de a hangulata az nagyon tetszett és mindig kíváncsisággal vettem a kezembe, hogy vajon mi lesz a szereplők további sorsa.

Az írónőnek összesen öt könyve jelent meg nálunk, és bár a Szerepcsere nem azt nyújtotta, amit vártam, ettől függetlenül a többi könyvére is kíváncsi vagyok.

Jill Mansell

Az írónő nálunk megjelent könyvei:
Vegyespáros (2008)
Miranda nagy tévedése (2008)
Újrakezdés (2008)
Szólóban (2009)
Szerepcsere (2014)

Kíváncsiságból rákerestem arra a kisvárosra, ahol a történet játszódott és hát mit is mondhatnék… gyönyörű.