2014. nov. 18.

Amália és az esők

forrás
Egy ideje Amáliának csak akkor van jókedve, ha esik az eső. Az esőt tudni, hallani lehet előre, megérezni az erdő szagából, tudni a szelek irányából, felismerni az állatok nyugtalanságából, és meghallani a madarak hangjából.
Amália sokféle esőt ismer. A keleti szél mindig csöndes esőt hoz, a déli meleget, a nyugati nagy cseppeset, az északi metszőt. Tavasszal a jégesők gyakoriak, októberben haragos eső esik, novemberben pedig ónos eső. Nyári hajnalokon rövid, zizzenős esők esnek, de mire fölkel a Nap, nyomát sem látni a víznek. Télen ritkán esik az eső, és ha esik is, lucskossá változtatja a havat. Szereti Amália ezeket az esőket, mindet, de legeslegjobban mégis a nyári viharokat szereti...
...Eső után az erdő is boldog. Zöldebbek a zöldek, kékebbek a kékek, sárgábbak a sárgák és pirosabb a piros. Tisztábbak a növények, nyugodtabbak az állatok, mélyebbeket lélegzik, s gyönyörű feketébe öltözik a föld. Egy kicsit, mintha a sziklák és a hegyek is nőttek volna, de lehet, hogy csak jobban kihúzzák magukat.

Részlet Boldizsár Ildikó Boszorkányos meséiből


2 megjegyzés:

  1. De jó ez a poszt mára, erre a "csodás" esős napra! :) És a csizmás képet is imádom :)

    VálaszTörlés
  2. Nemrég olvastam a gyerekekkel ezt a könyvet és nekem ez volt belőle az egyik kedvenc mesém, és ma annyira aktuális volt :D

    VálaszTörlés