Könyvek, amiket várok.... újratöltve #25

A tegnapi nap legeslegjobb híre volt - amiről jellemző módon persze csak azután értesülök, miután már kiposztoltam a várós könyveimet -, hogy két olyan kötet is megjelenik majd hamarosan a Gabo Kiadó gondozásában, amikre már nagyon nagyon régóta várok. Mindkettőnek olvastam már az első részét és teljesen odavoltam értük, úgyhogy igazából nem is baj, hogy nem csaptam hozzá az előző posztomhoz őket, mert ezek külön bejegyzést érdemelnek annyira jók, annyira várósak! Azt nem mondom, hogy ez a borító...

Tovább olvasom...

Könyvek, amiket várok #24

Nagyon úgy tűnik, hogy ősszel sem maradok olvasnivaló nélkül. No nem mintha attól féltem volna, hogy az életem során ez bármikor is bekövetkezhetne, annál is inkább mivel annyi olvasatlan kötetet sikerült már felhalmoznom az évek során, hogy mire azoknak a végére érek még a hamut is mamunak mondom, de sajnos impulzusvásárló révén (hogy ez milyen egy ronda szó, ellenben nagyon kifejező) nehezen tudok ellenállni az újdonságoknak... Mindenkinek vannak gyengéi. Itt van például rögtön ez a gyönyörűség,...

Tovább olvasom...

Otfried Preussler: Torzonborz megjavul

Végre, végre Otfried  Preussler legeslegutolsó paprikajancsis és vitézlászlós története Torzonborz megjavul címmel nemrég hozzánk is eljutott és így teljes lett a Torzonborz-trilógia, melynek köszönhetően bizony az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet. Sír, mert ezzel véget értek számunkra Torzonborz kalandjai és nevet, mert már ezt a részt is tűkön ülve vártuk és az előző részekhez hasonlóan ebben sem csalódtunk, rendkívül jól szórakoztunk és rengeteget nevettünk. És bár még messze az...

Tovább olvasom...

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

„Igen, szerettem az életemet, és az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ez a pénz mindent tönkre fog tenni. Mit adhatott volna nekem?” Biztos vagyok benne, hogy mindenki hallotta már azt a régi bölcsességet, miszerint a pénz nem boldogít, ami elég közhelyesen hangzik, de véleményem szerint mégis igaz. Ettől függetlenül hazudnék, ha azt mondanám, hogy soha nem gondoltam arra, hogy milyen jó is lenne több milliót nyerni  a lottón. Mondjuk pont annyit amiből nevetve vehetnék magunknak...

Tovább olvasom...

Graeme Simsion: A Rosie-projekt

Annyi sok szépet és jót olvastam már erről a könyvről a megjelenése előtt, hogy ennek köszönhetően természetesen már tűkön ülve vártam, hogy végre én is megkaparinthassam, úgyhogy amikor végre a kezembe került, akkor naná, hogy nagy kíváncsisággal, no és persze elvárásokkal vetettem bele magam az olvasásba. És a könyv jó volt, valóban jó, egy cseppet sem okozott csalódást. Don Tillman egy negyven év körüli kitűnő referenciákkal rendelkező genetikusprofesszor volt, akinek az emberekhez és...

Tovább olvasom...

Kérdezz-felelek

A Nem harap a... blog írójától kaptam a felkérést az alábbi kérdőív kitöltésére, amit ezúton is nagyon köszönök. Akinek pedig mindenképp tovább szeretném küldeni az Nikkincs, mert az ő válaszait még nem olvastam, és természetesen minden olyan könyvmolynak, aki erős ingerenciát érez e kérdéssor megválaszolására. Szoktál nassolni olvasás közben? Soha. Vagy eszem, vagy olvasok, a kettő egyszerre nálam nem működik. Mit szeretsz iszogatni olvasás közben? Ebben a kérdésben már sokkal...

Tovább olvasom...

Tiina Nopola: Sári gólt lő

A Sári és a három Ottó után megérkezett hozzánk is a sorozat következő kötete, melyben Sári gólt lő. Nagyon vártuk már ezt a részt, mert az elsőt már rongyosra lapozgattuk, és bár a lányom soha nem akart focira járni, még csak a fociért sem rajong igazán - mégis azt mondta, hogy ez mind nem számít, mert ami Sáriról szól, az csakis izgi lehet és mindenképp érdekli. Sári, mint azt már az előző részből is megtudhattuk egy óvodás korú kislány, akinek természetesen a korára jellemző problémákkal...

Tovább olvasom...

Ram Oren: Gertruda esküje

Nem igazán szoktam érdeklődni a holokauszttal foglalkozó könyvek iránt, aki egy kicsit is ismer, az tudja rólam, hogy kerülöm a végtelenül felkavaró és szomorú történeteket, de mindennek ellenére a Gertruda esküjére valahogy mégis nagyon kíváncsi voltam. Ebben elsősorban a könyv fülszövege volt a ludas, ami alapján meglehetősen érdekesnek és izgalmasnak találtam az írást ahhoz, hogy az előbb említett aggályaimat félre téve és bizakodva – hogy a történet nem fog teljesen a padlóra küldeni - mégiscsak...

Tovább olvasom...