Julia Quinn: Micsoda éjszaka! (Smythe-Smith Kvartett 2.)

Én még mindig amondó vagyok, hogy aki egy jó kis szórakoztató történelmi romantikusra vágyik, az feltétlen vegye kezébe Julia Quinn bármelyik, mondom bármelyik regényét és kucorogjon be vele egy kényelmes, mondom kényelmes fotelbe, mert ha egyszer elkezdi olvasni valamelyiket, onnan biztos, hogy egyhamar nem fog tudni kikászálódni.

A Micsoda éjszaka a Smythe-Smith Kvartett sorozat második része. Míg az előző részben a Smythe-Smith család utolsó férjezetlen lányáról Honoriáról volt szó, addig ebben a könyvben a család egy férfi tagja került sorra, nevezetesen Honoria bátyja, Daniel.

Daniel Smithe-Smith háromévnyi európai száműzetés után tért vissza Londonba, épp a család szokásos évi zeneestjére, amely "hangzavar" egyébként számára – és ez úgy igaz, ahogy írom - az otthont testesítette meg. (Másokkal ellentétben, akiknek ezek a zeneestek fület bántó rettenetek voltak.) Ezen az estén a zongoránál Daniel számára egy ismeretlen, fiatal és gyönyörű hölgy foglalt helyett, aki első látásra megdobogtatta a férfi szívét. Ebből kifolyólag muszáj volt hát sürgősen megtudnia e bájos hölgy kilétét, hogy honnan jött és hogy hogy került az unokahúgai kis zenés csapatába. Így amikor vége lett az előadásnak, Daniel fogta magát és a lány nyomába eredt.

Anne Wynter nevelőnő volt és a Pleinsworth család – mely a Smythe-Smith családal közeli rokoni kapcsolatot ápolt - kisebbik lányaira felügyelt. A zeneest napján Sarah "gyengélkedése" miatt - aki helyett nem akadt másik Smythe-Smith lány, aki beugorhatott volna -, őt ültették a zongora elé, annak ellenére, hogy ő sem tudott túl jól játszani rajta. A sors úgy hozta, hogy az előadás után találkozott Daniellel, akibe rögtön szerelmes is lett. De hát, mint tudjuk az 1800-as években egy nemesi származású férfi és egy nevelőnő szerelme nem épp életképes kapcsolat, amivel Anne is tisztában volt (mert ugye a nők mindig józanabbul tudnak gondolkodni, mint a férfiak) és ezért bőszen igyekezett is tartani a távolságot kettőjük között.... megjegyzem, nem sok sikerrel. Ez persze Danielnek volt köszönhető, aki egy cseppet sem könnyítette meg a lány dolgát. Eltökélt szándéka volt ugyanis, hogy annyi időt tölt majd Anne-nel, amennyire csak lehetősége adódik.

Az írónő történeteihez híven ebben a részben is a főszereplők között rengeteg volt a móka, a kacérkodás és a szenvedély. Daniel nem tudott ellenállni Anne bájának, annak ellenére, hogy a lány egyáltalán nem ösztönözte őt, sőt, ahol tudta kerülte. Nagyon szimpatikus volt, hogy Daniel mindig hölgyként kezelte Anne-t, még akkor is ha csak egy nevelőnő volt, aki az akkori társadalmi ranglétrán ugyan magasabban állt, mint egy szolgáló, de semmiképp sem volt a társadalom megbecsült tagja. Daniel egyébként egy tipikus Julia Quinn által teremtett férfi karakter volt; okos, kedves, jóképű, előzékeny és figyelmes. Egy rossz szavam nem volt rá. Nem hiába, Quinn kisasszony mestere azon karakterek megteremtésének, akik rögtön meg tudják szerettetni magukat az olvasókkal.

Ebből kifolyólag Anne-t is nagyon szerettem, akinek a kedvessége, a lányok iránt tanúsított szeretete és a nevelésük kapcsán nyújtott hozzáértése tette őt igazán értékessé a család számára. Semmi kétségem nem volt afelől, hogy Anne mindre képes lett volna a lányokért és viszont.

A könyv azonban nemcsak a szereplők édes enyelgéséről és az egymásra találásukról szólt, hanem az őket ért halálos fenyegetésekről, veszélyekről, rég eltemetett titkokról és merényletekről, melyekért kezdetben Danel azt a férfit okolta, aki miatt kénytelen volt három évre elhagyni Londont, Anne pedig azt a férfit okolta, aki miatt kénytelen volt örökre elhagyni az otthonát és egy elhagyatott szigeten, mint nevelőnő folytatni tovább az életét magányosan és kitaszítva.

Aki jól ismeri Julia Quinn könyveit, annak nem mondok újat azzal, hogy ez a könyve sem szűkölködött a már jól megszokott vicces és romantikus pillanatokból, az izgalomból, a barátság- és a család szeretetének és összetartozásának meghitt érzéséből. Ismét egy mesés és romantikus történettel volt dolgom, ami talán kevésbé tetszett, mint az írónő korábbi művei - a Bridgerton családot szerintem semmi sem tudja felülmúlni -, de ettől függetlenül a jól megszokott és elvárt kellemes kikapcsolódást nyújtotta a számomra.

Ha jól tudom, akkor a következő rész Hugh Prentissről -, aki egy esztelen párbaj miatt, épp Daniel keze által lett egyik lábára sánta - és Sarahról -, aki az előző két részben is kapott már röpke szerepeket - lesz szó. Ide vele!

Az írónő egy RITA díjjal a kezecskéjében
(2007)

A sorozat első része:

Mint a mennyben

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: A Night Like This

Fordította: Bozai Ágota

Oldalszám: 340