2016. aug. 2.

Lisa Kleypas: Nem múló varázs ~ Wallflowers 0.5

Időben 1832-ben járunk Anglia déli részén, Hampshirben. Egy gróf legidősebb lánya, Lady Aline Marsden, aki ekkor még csak 18 éves, és egy ugyancsak 18 éves lovászfiú, John McKenna szerelmet fogadnak egymásnak. Ők ketten már gyerekkoruk óta ismerik egymást, ám a családias vonzalom helyett őszinte szerelem és erős testi vágy alakult ki közöttük. Amikor azonban mindez Aline apjának a tudomására jut mérhetetlen haragra gerjed és figyelmezteti a lányát, hogy ha nem vet véget azonnal ennek a kapcsolatnak, akkor örökre tönkre fogja tenni a fiú életét. Aline, hogy védje szerelmét kénytelen hazug szavakkal eltaszítani őt magától, Jonhnak pedig nincs más választása mint megsebzett szívvel elhagyni a birtokot, hogy egy másik helyen új életet kezdhessen.

Tizenkét évvel később azonban immár tehetős üzletemberként egy üzlettársával együtt Gideon Shawal tér vissza Hampshirbe, hogy Aline bátyjával befektetési lehetőségekről tárgyaljon, ám visszatérésének igazi oka nem az üzlet, hanem, hogy bosszút álljon Aline-en, aki anno összezúzta a szerelemről szőtt álmait.
Szeretem Kleypas könyveit, régebben sokat olvastam tőle, de a legfőbb bajom mindig is az volt velük, hogy olyan sok és erőteljes bennük a testiség, hogy az az én ízlésemnek már túl sok. Őszintén szólva engem a romantikus regényekben soha nem a hálószoba ajtók mögött zajló forró jelenetek izgattak a legjobban - és izgatnak továbbra is ennél a műfajnál -, hanem az odáig vezető kalandokban, élvezetes pillanatokban, párbeszédekben és parázs vitákban gazdag hosszú rögös út, melynek a végén gyakran még önmagukat is meglepve jönnek rá hőseink, hogy mire és kire is vágynak igazán. De ennél a könyvnél már a legelején készen kaptuk a szerelmeseket, pedig ó, hogy szeretem nyomon követni a megismerkedés apró lépéseinek édes folyamatát és az első találkozás bizsergető izgalmát, de sajnos erről a folyamatról itt lecsúsztam, merthogy Aline és John már régóta teljesen egymásba voltak habarodva. Ám, hogy mégse maradjunk izgalom nélkül Kleypas a jól ismert és kedvelt tiltott szerelem receptjét vetette be, ami meg kb. csak úgy a könyv első 60 oldaláig tartott ki, de sebaj, mert most még így is élvezetes volt számomra a történet, ami igazából  innentől kezdődött, amikor is John kénytelen volt elhagyni a birtokot, Aline pedig magára maradva egyre zárkózottabbá és magányosabbá vált és nemcsak a szerelmének az elvesztése miatt, hanem egy szerencsétlen balesetnek köszönhetően is, melynek következtében az egyik testrésze annyira eltorzult, hogy a lány önbizalmát ez alapjaiban rengette meg.

Amikor tizenkét év múltán John ismét visszatér a birtokra, mindketten olyan mohó éhséggel próbálják felfedezni mindazokat a változásokat, amelyek az egymástól távol töltött hosszú évek alatt végbementek a másikban, hogy szerintem ez volt a történet legjobb része. Mondjuk irtó bosszantó volt Aline mártírkodása, meg hogy oly sokáig engedte, hogy a sérülése miatti félelmek uralják a tetteit, hogy én néha már csak a szememet forgattam ez miatt. Persze megértem az érzéseiét, és hogy a balesete után úgy érezte, hogy senki nem fogja őt kívánni, na de könyörgöm, ha nem titkolta volna el a szeretett férfi elöl mindezt, ha őszinte lett volna vele, ha bízott volna a szerelmükben annyira, hogy megnyíljon előtte, akkor minden sokkal gördülékenyebben és egyszerűbben ment volna, mondjuk az is igaz, hogy a könyv is pár száz oldallal rövidebb lett volna.

Ám ennek ellenére - és hatalmas szívemnek hála - még így is sikerült Aline-nek elnyernie a szimpátiám, csakúgy mint Johnnak, a mellékszereplőkről már nem is beszélve, akik szerintem remekül kiegészítették a fő cselekményszálat. Olivia (Aline húga) és Gideon történetének romantikus varázsa nekem nagyon tetszett és szerintem szükség is volt rá, hogy kicsit feldobja az alapsztorit.
Őszintén szólva - ismerve az írónő munkásságát - nem voltak nagy elvárásaim a könyvvel kapcsolatban, így nem is okozott csalódást, kellemes kikapcsolódást nyújtott a múlt démonaival küzdő sérült, de ördögien jóképű főhős és a mártírharcost játszó hősnő egymásra találásának története. Mondjuk azt nem mondom, hogy rohanok megvenni a sorozat következő köteteit, de biztos vagyok benne, hogy előbb vagy utóbb azok is a polcomon kötnek majd ki.
Lisa Kleypas

Ui.: A borítóval kapcsolatban annyit, hogy ez a vattacukor-rózsaszín engem nagyon szíven ütött, meglehetősen erőltetettnek és ízléstelennek tartom. Szerintem sokkal előnyösebb és találóbb lett volna, ha a kiadó az itt látható külföldi borítóhoz hasonló szépséget választott volna, amiből az is kiderül, hogy véletlenül sem egy ifjúsági regényről van szó, hanem egy erős erotikus töltetű történelmi romantikusról.



Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Again the Magic
Sorozat: Wallflowers
Fordította: Tóth Gizella
Oldalszám: 364

6 megjegyzés:

  1. Én is úgy vagyok a romantikus regényekkel, mint te: szeretem nyomon követni a szerelem kialakulásának a folyamatát annak minden apró mozzanatával együtt, számomra az adja a történet eszenciáját, és elkedvetlenít, ha egy könyv erősen a testiségre épül.

    VálaszTörlés
  2. Igen, ezzel én is így vagyok, tűzoltásra viszont most tökéletesen megfelelt - az előző olvasmányom ugyanis kissé gallyra vágott lelkileg.:)) Az én nagy kedvencem egyébként J. Quinn. Az ő regényeiben nincs sok erotika, mert ő inkább a párok kapcsolatának a kialakulására helyezi a hangsúlyt és ráadásul mindezt még humorosan is teszi, szóval az ő regényei számomra az etalon. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én inkább klasszikus romantikus regényeket szoktam olvasni, néhány kortárs is volt már a kezemben persze, habár Nicholas Sparks-on és Nicolas Barreu-n kívül még senkinek sem sikerült meggyőznie, de megpróbálkozok majd Julia Quinn-nel, hátha megtetszik. Nem olvastam még tőle semmit, azt sem tudom, milyen a stílusa, szóval legalább nem elvárásokkal fogok nekikezdeni.

      Törlés
    2. ÓÓÓ, Nicolas Barreu könyveit nagyon szeretem, Sparks-ot meg azért nem olvasok, mert szomorú történeteket ír, és én nagyon nem szeretek pityeregni. :)
      J.Quinn-re meg nagyon kíváncsi leszek, hogy mennyire jön majd be neked. :)

      Törlés
  3. "...azt nem mondom, hogy rohanok megvenni a sorozat következő köteteit..."
    Pedig a harmadik-negyedik (magyar számozás szerint) határozottan jó, még nekem is tetszett :) (a második és ötödik sem marad el az elsőtől, azaz a felediktől ;))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Láttam a molyon, hogy a figyeltjeim közül senki nem panaszkodott a folytatásra és a harmadik rész is feltűnően magas 98%-on áll. :) Mondom én, hogy előbb-utóbb azok is a polcomon kötnek ki. :)

      Törlés