Mindenütt jó, de legjobb otthon...

Ó, de rég írtam már könyvvárós posztot, most is csak azért ragadtam billentyűzetet az influenza kellős közepén, hogy veletek is megosszam - ezt a remélem nem csak számomra hatalmas örömhírt -, hogy hamarosan megjelenik Danielle Paige Dorothynak meg kell halnia című regénye. Ami azért is zsongatott be annyira, mert az egyik kedvenc mesém az Óz, imádom a szivárványon túl elterülő mágikus birodalmát, és a film legendás betétdaláért is teljesen odavagyok, nem is tudom, hogy hányszor láttam már filmen...

Tovább olvasom...

Dorothy Koomson: Az utolsó csepp

Ezt a könyvet már nagyon régen olvastam, mégis csak most jutottam el addig, hogy a vázlataimat kicsit gatyába rázva veletek is megosszam a véleményemet róla eme röpke kis posztban. A történet két tizenéves lányról szól, akiket azzal vádoltak, hogy megöltek egy tanárt, aki a szeretőjük volt. Ám csak egyikük került börtönbe a gyilkosság miatt, a másikuk szabadon élhetett tovább. A 15 éves Poppy és Serena egyazon férfiba szerettek bele, aki egyébként Serena tanárja is volt egyben és aki koránál...

Tovább olvasom...

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj ~ Bűbájoló történet #2

Mivel a bűbájoló történetek első részét nagyon különlegesnek találtam anno, így kíváncsi voltam a folytatásra, melyben ismét elmerülhettem a már jól ismert, nagyon bájos és hamisítatlan austeni miliőbe, egy olyan világba, ahol a mágia a mindennapok része, és ahova érdekes mód (persze csak számunkra) varázslatkén érkezik a csillogás, mely lehetővé teszi a tehetséges felhasználók számára, hogy gyakorlatilag bármilyen illúziót létre tudjanak hozni. A mese pedig ott folytatódik, ahol az előző rész...

Tovább olvasom...

Anna Randol: A liliom bűne

Ahogy megláttam ezt a könyvet az új megjelenések között azonnal beleszerettem, és most kivételesen nem a szép borítója volt az, ami rögtön levett a lábamról. Madeline-re és két társára Claytonra és Ianra évekkel ezelőtt bitófa várt volna, de életükért cserébe beleegyeztek, hogy Őfelsége kormányát szolgálják különleges képességükkel. Az idők során kiváló kémekké képezték ki őket, olyan emberekké, akik halálos fenyegetést jelentettek Napóleonra és annak szövetségeseire. A háború azonban véget...

Tovább olvasom...

Principessa

forrás  „– Halvány fogalmam sincs, ki írhatta a levelet. Szerinted válaszoljak? – kérdeztem, és tulajdonképpen egy »igen«-t szerettem volna hallani. Ehelyett azonban Bruno a homlokát ráncolta, és valami konteós fejtegetésbe kezdett. Aggályos és rendkívül gyanús, hogy a levélíró nem fedi fel a kilétét, vélte. Névtelen levelekre az ember ne válaszoljon, azon nincs áldás. – Ki tudja, miféle pszichopata az illető. Összeesküvő pillantással előrehajolt. – Ismered Audrey Tautounak azt a filmjét,...

Tovább olvasom...

Mindig maradjatok a fényben!

Hogy miért is jó régi sorozatokat olvasni? ...

Tovább olvasom...