
Ennek a könyvnek nem a borítója hívta fel magára a
figyelmem hanem az írója, aki nem ismeretlen a számomra, hiszen Andrew Nicoll
pár évvel ezelőtt már kétszer is bizonyított nagyszerű történeteivel előttem. Először A derék polgármester majd a Valdez című könyvét
olvastam, amik olyan írások voltak, melyek hangulata még hosszú-hosszú ideig ott
motoszkált a fejemben. És ha eddig nem lettem volna biztos abban, hogy a
Nicoll-féle könyvekre nincs meghatározható recept, akkor most ezzel a regényével...