Én teljes tévedésben voltam ezzel a könyvvel kapcsolatban,
ugyanis azt hittem, hogy ez egy rabszolgalány és egy fehér nő szoros és mindent
elsöprő barátságáról szól majd, dinamikus történetvezetéssel és szívbemarkoló, igazi körömlerágós izgalmas részekkel, de tévedtem. Mert e két nő között ugyan volt barátság, de közel sem olyan mély, mint amire számítottam, és a
történetvezetés sem volt dinamikus, inkább meglehetősen lassú sodrású,
mondhatni csendes. De ami a legnagyobb meglepetés volt számomra, hogy a
történet szereplői valós személyek voltak, akik előtt a szerző ezzel a könyvével szeretett volna tisztelegni, úgyhogy tulajdonképpen teljesen
mást kaptam, mint amit vártam, de nem bántam, mert egy olyan erőteljes és gyönyörű írással volt
dolgom, amit vétek lett volna kihagyni.
A történet 1803-ban kezdődik, amikor a 11 éves Sarah Grimké
születésnapjára egy körülbelül vele egykorú rabszolgát kap szobalányként
ajándékba. Sarah családja jómódú dél-karolinai ültetvényesek voltak, akik a
nagy hatalmú és tekintélyes charlestoni arisztokrácia köreibe tartoztak. Tíz
gyermekük közül csak Sarah és Angelina volt az, akik a rabszolgatartást
bűnnek tartották és ezen véleményüknek később hangot is adtak. Sarah már kiskorában elítélte
a rabszolgaságot, így amikor megkapta Hetty-t ajándékba, rögtön fel is akarta szabadítani,
de a szülei hallani sem akartak erről. Sarah életének egyik döntő pillanata akkor érkezett el, amikor
elhatározta, hogy ha Hetty-t nem szabadíthatja fel, akkor megtanítja
olvasni, ami akkor Dél-Karolinában igen komoly bűncselekménynek számított.
„- Azt hiszed, hogy
nincs semmi rossz abban, ha egy rabszolga olvasni tud? Léteznek ebben a
világban szomorú igazságok, s az egyik az, hogy az olvasni tudó rabszolga
veszedelmes.”
Sarah szülei nem örültek, amikor mindez kiderült, büntetésből
el is tiltották őt kedvenc időtöltésétől; az édesapja könyvtárszobájában való látogatásaitól sőt, elkobozták tőle az összes könyvét és meghagyták, hogy kizárólag
csakis a nőknek való tevékenységekkel foglalhatja el magát. Sarah nagyon okos és intelligens nő volt, távoli céljai között szerepelt a jogi pálya meghódítása,
de ebben az időben, amikor úgy vélték, hogy rendellenes dolog, ha egy nő
könyvek után sóvárog és más tervei is vannak azon kívül, hogy férjhez menjen és
gyerekeket szüljön, semmi esélye nem volt arra, hogy ügyvéd legyen.
Sarah Grimké |
Mindeközben Hetty élete is szép lassan csordogált tovább. Az anyjától tökéletesen megtanult varrni és a legjobb
varrónő lett Charlestonban, melynek köszönhetően értékes rabszolgának számított. Hetty anyjának fontos szerepe volt a könyvben, ő egy
igen erős jellemű asszony volt, aki rabszolgának született, de a lelke mélyén
mindig szabad embernek érezte magát és a lányát is mindig erre nevelte. Mivel nem tudott írni és
olvasni egy mesélőtakaron keresztül - amit foltvarrással készített - örökítette
meg élete emlékeit és a népe hagyományait, mely végigkísérte az életét, és majd később a lányáét is.
Sarah és Hetty lazán egymásba fonódó életútját váltott
szemszögből követhettük nyomon, mely írói eszközt én rendkívül szeretek. Mint azt már az elején írtam, a két nő között
nem volt szoros barátság, szerették egymást ugyan, de ez a szeretet Sarah
részéről inkább bűntudatból fakadt, míg Hetty részéről, hát nem is tudom…
szerintem ő nem is szerette Sarah-t igazán, inkább valamiféle szövetségesként
tekintett rá. Mindenesetre én mindkét nőt csodálatra méltó szereplőnek
tartottam, és bár Sarah-t kezdetben gyengének éreztem, idővel mégis olyan
jellemfejlődésen esett át, mely után már nem félt szót emelni a rabszolgaság ellen és a női egyenjogúság mellett, bátran követte a szíve hangját, még
akkor is, ha tudta, hogy ez a részéről igen sok lemondással és áldozatvállalással jár majd. Szóval Sarah hosszú
utat járt be és rengeteget utazott, míg rátalált önmagára, ezzel szemben Hetty mindvégig egy helyben volt, és mégis, oly sok éven át végig úgy éreztem, hogy
Hetty - a rabszolgasága ellenére is - lelkileg mégis szabadabban élte napjait,
mint Sarah.
A szárnyak nélkül szabadon az a regény, amit mindenki
figyelmébe ajánlok, mert bár úgy érzem, hogy engem nem érintett meg oly mélyen, mint azt vártam és reméltem, de akiket érdekel a történelem eme apró szegmense vagy
egyszerűen csak egy olyan mély és megindító történetre vágynak, amely a remény és a szabadság kereséséről szól és mely megalkotásában a
szerzőt valós személyek élete inspirált, nos azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet.
A külföldi borítók nagyon szépek, de a leggyönyörűbb szerintem mégis a miénk :) Katt a képre a nagyításért. |
Sue Monk Kidd |
Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: The Invention of Wings
Fordította: Csonka Ágnes
Oldalszám: 408
...a borító valóban gyönyörű lett,ez miatt én is megvásároltam,hát kíváncsi leszek...
VálaszTörlésNekem lassú volt a történetvezetés, nem erre számítottam, mindig azt hittem, hogy na majd most, most biztos beindul majd, de nem... :) Szerintem ha sikerül ráhangolódnod a szereplőkre és a történetre szeretni fogod, mert gyönyörűen megírt és tartalmas könyv. :)
Törlés