Blogszülinap

Ebben a hónapban lett a blogom 3 éves.

De mivel rossz passzban vagyok és még ráadásul időhiányban is szenvedek, így semmi extrát nem terveztem eme nemes napra hónapra. Sőt, még a hagyományaimat is mellőzöm és nem készítek listát arra vonatkozólag, hogy mely könyvek lettek nálam kategóriákra bontva az év legjobbjai, vagy épp legrosszabbjai. Viszont, hogy ne maradjatok adatok nélkül - és nem, még mindig nem vagyok hajlandó számokba önteni az olvasmányaimat - összeadtam nektek, hogy mennyit költöttem a tavalyi évben könyvekre. Pontosan 89.195 forintot, ami 58 könyvet foglal magába. Bevallom, én ennél többre számítottam, ahhoz képest, hogy mennyi könyvet vásároltam és hogy manapság mennyibe kerül egy könyv. De ugye mivel mindig vagy akcióban vagy használtan szereztem be őket, és csak nagy ritkán teljes áron, így jóval kevesebb összeg jött ki, mintha mindegyiknél a bolti árával számoltam volna. Persze lehet szépíteni a dolgokat így is, meg úgy is, hogy azt mondom, hogy van aki cipőre, van aki bélyegre.... én specko könyvekre költök, de ha őszinte akarok lenni, akkor ez a 89.195 forint akkor is marha sok pénz. Megjegyzem, ezek az adatok természetesen csak a saját köteteimre vonatkoznak, vásároltam még a gyerekeknek és a férjemnek is mindenfélét, de azokat most nem vettem figyelembe.
Egyébként az idei évben is sokkolni  kívánom majd magamat, azaz jegyzetelni fogom, hogy mire és hogy mennyit költöttem, már csak azért is, hogy majd az év végén jól kiértékelhessem a változás mértékét és miértjét... no meg mert egyszerűen csak kíváncsi vagyok rá.

És, hogy mi lesz idén? Nos, mint mindig, most sincsenek terveim, hacsak nem annyi, hogy kicsit visszább veszek a tempóból és nem írok mindegyik könyvemről posztot. Vagy ha mégis, akkor csak egy rövid, pár mondatos szösszenetet.
Mindenesetre tény, hogy szeretem a blogolást és nem mellesleg a kreatív vénámat is muszáj valahol kiélnem, arról már nem is beszélve, hogy a véleményemet is muszáj világgá kürtölnöm egy-egy olvasmányomról, mert ha mindezt nem tenném, akkor... akkor nem is tudom, hogy mi lenne velem. A férjem szerint semmi.

Úgyhogy, bár néha nyűglődöm a blog miatt, mint most is, és a hátam közepére kívánom - mert el sem tudjátok képzelni, hogy mennyi időt és energiát rabol el tőlem ez a kis piszok, mintha csak a harmadik gyerekem lenne -, de valahogy még sincs erőm elszakadni tőle, valószínű azért, mert legbelül annyira szeretem, hogy igazából nem is nagyon akarok.

Mi mást is mondhatnék még befejezésként. Köszönöm, hogy itt vagytok, hogy olvastok és hogy kíváncsiak vagytok rám, és természetesen olvassatok sokat. Nagyon sokat. :)