Ahogy elolvastam a könyv tartalmát és megláttam a borítóját (!) rögtön felkeltette az érdeklődésemet.
A történet egy fiatal házaspárról, Emilyről és Colinról szól, akik épp a nászútjukat töltenék Konstantinápolyban, amikor egy gyilkossági ügybe botlanak. Az áldozat egy félig angol háremhölgy, aki Colin egy régi barátjának az elveszetnek hitt lánya volt. Mivel mindketten nyomozóként tevékenykednek így inkább ahelyett, hogy egymás társaságában töltenék a mézesheteik értékes perceit, szenvedélyesen vetik bele magukat a gyilkossági ügy felderítésébe. A főszereplő kettőjük közül igazából Lady Emily, aki egy igen erős jellemű, intelligens, makacs és kissé kételkedő angol hölgy, ami azért valljuk be, hogy egy nyomozónál igen gyakori és egyben hasznos betegség.
Olvasás közben, a rengeteg visszautalásból ítélve arra a következtetésre jutottam, hogy egy sorozattal van dolgom, amelynek sajnos nem az első részét (hanem a negyediket) tartom a kezemben. Megjegyzem, hogy ezt mélységesen sajnálom.
Topkapi Szeráj |
Történelmi szempontból nézve a történetet egy igen érdekes és izgalmas korszakban, az Oszmán Birodalom bukása előtti időszakban játszódik. A regény legerősebb eleme határozottan az egzoti- kus táj, Konstantinápoly. Ol- vasás közben szinte én is ott éreztem magam Törökországban. A szerző meglepően részletesen nyújt betekintést - Emily nyomozásán keresztül - a háremek világába, a háremhölgyek életébe és érzelmeibe. Olyan jól ír a palota és a szeráj életét átszövő intrikákról és cselszövésekről, hogy azt én minden fenntartás nélkül el is hittem neki. Érdeklődve olvastam a hamamról, a törökfürdőről szóló részt a regényben, melyet nem tagadom, nekem is kedvem lenne kipróbálni. De ha már itt tartunk, akkor szerintem egy törökországi utazáshoz is meghozza a könyv az olvasó kedvét a rengeteg konstantinápolyi nevezetesség bemutatásával.
Személy szerint én nagyon szeretem azokat a történeteket, melyekben egy erős egyéniségű nő a főszereplő, aki valamilyen rejtély után nyomoz. Ebben a történetben mindezt meg is találtam egy kis egzotikus környezettel és kultúrával fűszerezve. Az egyetlen problémát csak abban látom, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy az Oszmán Birodalomban egy angol nő csak úgy lófráljon, akár az utcán vagy a palotában, és mindenkinek kérdéseket tegyen fel. De mindezek felett szívesen szemet hunyok, mivel ennek hiányában biztos, hogy nem lenne a könyv ennyire szórakoztató, női detektíves regény, melyben halkan jegyzem csak meg, hogy a fiatal házasok „turbékolása”, kifejezetten tetszett. ;)
Eredeti cím: Tears of Pearl
Fordította: Listár Eszter
Oldalszám: 345
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése