2016. okt. 21.

Amy Ewing: Az ​Ékkő ~ Az Ékkő-trilógia 1.

Amikor levettem a polcomról ezt a könyvet, nem gondoltam volna, hogy egy kivételesen jó íráshoz lesz majd szerencsém - persze az sem kizárt, hogy csak a jó kor jó helyen olvasás tipikus esete állt fent nálam, mindenesetre hosszú idők óta nem került olyan YA regény a kezembe, ami ennyire magával sodort és levett volna a lábamról, mint az Ékkő. Pedig a téma és a helyszín nem volt számomra szokatlan, sokszor bevillant egy-két régebben olvasott regény képe olvasás közben - mint például a gyönyörű bálok és ruhák hangulata kapcsán a Párválasztó sorozat, vagy a szereplők közötti egyezményes kézjelzés miatt Az éhezők viadala -, de csak ennyi, a történet szempontjából semmilyen más párhuzamot nem tudtam vonni az előbb említett könyvekkel.

Maga a történet szerintem elég durva, ugyanis ebben a világban – aminek a kialakulása mindvégig elég homályos maradt - a szegényebb sorból származó lányokat, ha elérnek egy bizonyos kort és genetikailag is alkalmassá nyilvánítják őket, hogy gyereket szüljenek, akkor elszakítják a családjuktól és egy külön erre a célra létesített intézményben ún. helyetteseket nevelnek belőlük. Mely szó önmagában nem is tűnik oly borzasztónak, és a lányok sem sejtik ekkor még, hogy mi is rejlik igazán mögötte, amit tudnak, hogy ők azok a különleges kiválasztottak, akik képesek a társadalom élén álló nemesi nők gyermekét kihordani, amire ki tudja miért, azok képtelenek. Ám azzal egyikük sincs tisztában, hogy onnantól kezdve, amint aukcióra bocsájtják és megvásárolják őket ezek a hölgyek, a nevüktől kezdve mindenük elveszik, és rabszolgaként fogják tovább élni az életüket. A legszörnyűbb dolog ebben a világban, hogy itt nincsenek érzelmek; szeretet és barátság, együttérzés és empátia, csak kapzsiság, kegyetlenség és a minél nagyobb hatalomért való versengés, amiért a nemesek bármire, mondom bármire képesek. És akkor itt jön a képbe a mi hősnőnk Violet, aki szintén egy a sok kiválasztott közül, illetve egy-két dologban azért mégiscsak egy kicsit más, mint a többiek, és pont ez teszi alkalmassá arra, hogy részese lehessen e borzalmasan furcsa és torz társadalmi rendszer megdöntésének.

Őszintén szólva nagy meglepetés volt számomra ez a könyv, és csakis jó értelemben. Izgalmas volt, érdekes és kicsit elgondolkodtató is, ami egyértelműen annak volt köszönhető, hogy a szerző Violet személyében egy olyan igazi hús-vér karaktert tudott teremteni, akin keresztül totál bele tudtam magam élni a történetbe. Az ő sorsán keresztül képes voltam átérezni a lányok fájdalmát, kiszolgáltatottságát és azoknak a sorozatos megaláztatásoknak a hatását, ami a palotában érte őket.

"Úgy pattant fel, mintha villanyáram érte volna. - Nem - csóválja lassan a fejét. - Nem. - Két ujja közé csippenti az orrnyergét. - Nyugtass meg, hogy nem te vagy a helyettes.
Pofoncsapásként érnek a szavai, és amikor megint rám néz, megváltozott a tekintete, és tudom, hogy úgy néz rám, mint mindenki más, azzal a pillantással, ami a szerint ítél meg, ami vagyok, és nem a szerint, aki. Engem már nem lát többé."


Meg aztán, mi tagadás, kellemes meglepetés volt számomra a mágia bevezetése is a történetbe, amelyet szintén csak ezek a szegény sorból származó lányok voltak képesek mívelni. És hogy mire használták? Természetesen, hogy egészséges, okos és szép gyermeket szüljenek a nemesi hölgyeknek. És mivel Violet ebből is kimagasló képességgel rendelkezett, felbecsülhetetlen kinccsé vált a gazdája számára - gyanítom, hogy ebből a szempontból több is rejlik ebben a lányban, mint azt elsőre gondolnánk. Úgyhogy, bár igaz, hogy a könyv eleje kissé lassan kezdődött, de amint elérkeztem ahhoz a részhez, ahol a lányok ki jobb, ki rosszabb (rabszolgatartó) család mellett elfoglalták végleges helyüket a palotában, azonnal hangulatba kerültem és úgy is maradtam egészen a legutolsó jelenetig, amikor is az írónőnek egy olyan ütős fordulatot sikerült behoznia a történetbe, hogy attól ujjongva csaptam össze a tenyerem! (És én ezt tudtam. Annyira tudtam.)

Szóval nem egy szokványos disztópikus történettel volt dolgom, épp annyi izgalom, könyörtelenség, romantika és fájdalom került bele, amitől nálam telitalálat lett. Úgyhogy a műfaj szerelmeseinek én mindenképp csak ajánlani tudom, azoknak pedig akik eddig ódzkodtak vagy már megcsömörlöttek a disztópiától itt az alkalom, hogy (újra) kipróbálják azt, mert ez nem abból a bizonyos szokványos tucat fajtából való, hanem annál sokkal különlegesebb.


Ui.: Nem szoktam a fordítások miatt kötözködni, igazság szerint ha egyszer belemerülök egy könyvbe, akkor nem is nagyon veszem észre a hibákat, de itt pont a fent idézett szövegnél a villanyáram  bizony kicsapta nálam a biztosítékot.

A sorozat részei:
1. The Jewel - Az Ékkő
2. The White Rose - A fehér rózsa
3. The Black Key 




Kiadó: Maxim
Eredeti cím: The Jewel
Sorozat: The Jewel-trilógia 
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 368

2016. okt. 15.

Brittainy C. Cherry: Lebegés

Nem ez volt számomra a hónap legvágyottabb könyve, így nem is állt szándékomban megvásárolni, persze jó volt elnézegetni a szakállas muksót a kötet elején, de csupán ezért (amikor mindezt a monitoron keresztül is simán megtehetem) és a fülszöveg alapján, nem éreztem legyőzhetetlen vágyat, hogy birtokolni is akarjam... mármint a könyvet. Meg aztán mostanában nem is mondhatnám, hogy mint a régi szép időkben intravénásan tolnám a romantikusokat, szóval egyszerűen csak óvatos voltam és kivártam, kinek mi lesz a véleménye róla. Persze nem kellett sok idő, hogy lássam, milyen hihetetlen népszerűségnek örvend a hölgyismerőseim körében a kötet, ráadásul az egyik barátnőm is igen meleg szívvel ajánlotta, így hát mit volt mit tennem, én is beadtam a derekam és megrendeltem.

És tulajdonképpen nem bántam meg, mert egy gyönyörű szerelmi történetet olvashattam, amely két olyan megtört lelkű emberről szólt, akik egy váratlan baleset következtében veszítették el a szeretteiket. Tristan a feleségét és a kisfiát, Lizzie pedig a férjét. Trisant a történtek érthető mód teljesen a padlóra küldték, magába forduló, durva és mogorva lett, míg Lizzie-nek muszáj volt valahogy tartania magát a kislánya miatt, aki szinte még fel sem fogta, hogy az apukája meghalt. Tristan a múlt emlékei elől egy kisvárosba menekül, ahol a véletlen - vagy inkább az isteni gondviselés -, épp Lizzie szomszédságába sodorja, és bár Lizzie-t óva intik a barátai Tristantól - azt mondják róla, hogy kegyetlen, jéghideg, és durva egy pasi - ő mégsem fél tőle, mert önmagát látja benne, és mert benne is ugyanaz a tehetetlen düh tombol a szerelme elvesztése miatt, mint Tristanban.

Kétségtelen, hogy a könyvet egy igen intenzív érzelmi hullámvasútként éltem meg, mely olvasása közben a meghatódottságtól gyakran összefolytak előttem a szavak, hogy aztán a következő oldalon már mosolyogva, kicsit szipogva töröljem ki a könnyeket a szememből. Olyan szépen és meghatóan tudta szavakba önteni a szerző a két szereplő fájdalommal és szenvedéssel teli gyászát, majd a közöttük lévő különleges érzéseket és törékeny kapcsolatot, hogy le a kalappal előtte. Annál is inkább mivel szerintem baromi nehéz feladat lehet ezeket a témákat; veszteség és újrakezdés feldolgozni úgy, hogy az ne csapjon át valami kínosan nyálas drámába, vagy szívet tépő érzelmekben való dagonyázásba, bár szerintem még így is elég necces volt, hogy a szereplők egy évre a szeretteik elvesztése után ismét szerelembe tudtak esni. Ám ha ezt az apróságot figyelmen kívül hagyom, akkor azt kell mondjam, hogy hát jah… igazi kötéltáncosként remekelt ebből a szempontból Brittainy C. Cherry, ám ennek ellenére még így is túl soknak bizonyult számomra a könyvben lévő érzelmek tömkelege. Merthogy gyakran volt olyan érzésem olvasás közben, hogy belefulladok, hogy szinte agyonnyom az a sok  gyötrelem és megpróbáltatás, amit ezek ketten átéltek. Ezért is volt rendkívül jó hatással a történetre Lizzie barátnőjének felbukkanása, akit kezdetben a közönséges és szexcentrikus szabadszájúsága miatt nem is igazán kedveltem, de aztán számomra is meglepő mód, egyre jobban kezdtem megszeretni és élvezni a vele való jeleneteket. Jól esett olvasni a szurkálódásait és beszólásait, amik roppant üdítően hatottak a sztorira csakúgy, mint a kisvárosi miliő jellegzetes velejárói, a helybéliek rosszindulatú pletykálkodásai és a "kedves" szomszédok irigy élcelődései, melyek szintén egy kis izgalmat vittek a történetbe. A könyv vége felé bekúszó lájtos krimi szálnak pedig kifejezetten örültem, hiszen ennek köszönhetően végre egy kis lélegzethez juthattam, mert mi tagadás, mint kiderült kissé nehezen viselem ezt a fajta túlzott érzelgősséget.

Szóval aki egy szívszorító romantikus regényre vágyik, annak bátran ajánlom ezt a könyvet, amit számomra igazából nem is a történet mélysége és a karakterek részletessége tett igazán emlékezetessé, hanem azok a gyönyörű mondatok és gondolatok, amiket az író a történetbe szőtt és a szereplők szájába adott.



Kiadó: Libri
Sorozat: Romance Elements
Eredeti cím: The Air He Breathes 
Fordította: H. Prikler Renáta
Oldalszám: 392

2016. okt. 7.

Peter Swanson: Egy gyilkosság ára

Ted Severson egy repülőtér bárjában találkozik először a csinos vörös hajú Lily Kintnerel. Miközben pár szót váltanak egymással kiderül, hogy ugyanazzal a járattal utaznak Bostonba, de mivel a gépük késik, így beszélgetésbe elegyednek egymással. Néhány pohár martini után már sok mindent megtudnak egymásról, talán többet is, mint kellene. Ted elárulja Lilynek, hogy attól tart, hogy a felesége megcsalja őt és tréfásan megjegyzi, hogy a legjobb lenne megölni őt, mire Lily mintha mi sem lenne természetesebb felajánlja a segítségét.

"Igazság szerint én úgy vélem, hogy a gyilkosság nem olyan rossz dolog, mint amilyennek beállítják. Mindenki meghal. Mit számít, ha pár rohadt gyümölcs kicsit korábban leesik, mint ahogy Isten akarta?”

Igazából jó kis szórakoztató könyv volt ez a végétől eltekintve, mert az írás stílusa egyszerű, a történet pedig nagyon gördülékeny volt, és az író is azt az írói eszközt használta, amit én roppant mód szeretek; nevezetesen, hogy minden fejezetben egy-egy szereplő szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket, belelátva ezzel a fejükbe, megismerve a gondolataikat és a motivációjukat. Ráadásul az egyes fejezetekben felváltva jelentek meg a múlt és a jelen eseményei, mely által magyarázatot kaphattunk a főszál mögött rejlő valódi okokra.

Nekem a történet első fele tetszett igazán, amikor Lily gyerekkoráról olvashattunk - ami hedonista szüleinek hála nem volt épp lánymesébe illő -, meg az első szerelméről és a szerelemben való csalódásáról. Tetszett Ted története is, a feleségével való kapcsolata, ami az első években tökéletesen működött, de aztán egyszer csak minden megváltozott. Szóval a történet zökkenőmentesen halad szépen előre, Ted és Lily is egyre közelebb kerülnek egymáshoz, és már épp terveket kezdenek szövögetni Ted feleségének a meggyilkolásáról, amikor egyszer csak bimm, egy másik szociopata is bekerül a képbe, aki bizony elég csúnyán belerondít a levesükbe.

Tetszett, ahogy a szerző összekötötte a szereplők sorsát, és hogy még a vége fele is érkezett új narrátor a könyvbe. Lily jól megrajzolt karakter volt, míg a többiek - Ted, a gazdag üzletember; Miranda, a hűtlen feleség; és Brad a könnyen befolyásolható építési vállalkozó továbbra is csak sztereotípiák maradtak.

Összességében nem ez volt az év legjobb thrillere mégis, a műfaj kedvelői számára szerintem megér egy próbát, annál is inkább mivel nem egy hosszú könyvről van szó, gyorsan lehet vele haladni és ráadásul rendkívül olvastatja is magát. Én például a legelején teljesen el voltam ájulva tőle, olyan baromi jól indult minden: a történet tele volt izgalommal és váratlan fordulatokkal, egyik meglepetés jött a másik után, olyanok, amikre tényleg nem számítottam, de aztán ahogy egyre előrébb haladtam az eseményekben úgy lettem egyre csalódottabb, mígnem a végére a lelkesedésem legkisebb szikrája is teljesen tovaszállt. Sajnos a befejezést kissé érthetetlennek és összecsapottnak éreztem, Lily döntését pedig abszolút logikátlannak, amit irtó sajnálok, mert nagyon ígéretesen indult a sztori, de aztán valahol félúton valami nagyon elromlott. Kár érte.



Ui.: Van egy olyan érzésem, hogy a Holtodiglan és a Lány a vonaton könyvek után ez a történet is mozivászonra fog kerülni.

Kiadó: Geberal Press
Eredeti cím: The ​Kind Worth Killing
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 276