2016. szept. 27.

Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Bori önkéntes segítő egy családon belüli erőszakkal foglalkozó alapítványnál. Egy éjszaka azonban éppen őt támadják meg és brutálisan összeverik. A lány lakótársát - aki a könyv főszereplője és akinek a nevét a történet végéig nem tudjuk meg - felzaklatja a tragédia, és elhatározza, hogy elkapja Bori ismeretlen támadóját. A nyomozás mondhatni testhezálló feladatnak bizonyul számára, hiszen ő az az ismeretlen "önkéntes igazságosztó", aki esténként Budapest utcáit járva lecsap azokra a férfiakra, akik a feleségüket vagy a barátnőjüket félelemben tartják. Ám egyszer csak fordul a kocka és a vadászból áldozat válik.

Nagy izgalommal vettem a kezembe a könyvet, mert már annyi szép és magasztaló kritikát olvastam róla, hogy irtó kíváncsi lettem rá, de be kell valljam, hogy én kissé csalódott vagyok.

Lehet, sőt biztos, hogy a kisebbséghez fogok tartozni ezzel a véleménnyel, de nekem ez a könyv kényelmetlen volt és frusztráló. És nem a témája miatt, mert igen is, én is úgy gondolom, hogy kell a nők elleni és a családon belüli erőszak problémájáról beszélni, mert a téma nagyon aktuális és nagyon forró, de nem biztos, hogy pont ebben a formában kellene mindezt megtenni.
A könyv főszereplője számomra nagyon idegen volt és nem csak azért, mert az írónő végig nem árulta el a nevét, hanem mert az a mérhetetlen harag, erőszak és gyilkolás utáni vágy, ami szinte a nap minden percében belülről feszítette meglehetősen irritálónak és idegesítőnek éreztem, és nem is igazán értettem, hogy mi az, ami mindezt táplálja. A könyv főszereplője egy rendkívül antiszociális és cinikus személyiség volt tele előítéletekkel, egy olyan ember, akit elsősorban az érzelmei vezéreltek, ráadásul mindenkiben csak a rosszat látta és kereste ott is, ahol aztán tényleg nem volt. Nyilván ezek után nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy egy kicsit sem sikerült megszeretnem őt, de szerintem az írónőnek sem ez volt a célja e karakter megrajzolásánál - akinél szerintem egy két tulajdonságot sikerült kissé túltolnia -, hanem egy olyan különleges és egyedi főhőst teremteni, amire eddig még nem volt példa a hazai krimi-irodalomban. És ez tulajdonképpen sikerült is neki. Persze az már más kérdés, hogy mindez az olvasóknál hogy csapódik le, együttérzésre, cselekvésre vagy valami másra sarkallja-e őket. Az én olvasatomban az erőszak mindig erőszakot szül, ami nem old meg semmit üzenete volt az egésznek, mert ugye a feleségverő Zoli miután két hét múlva kikerül a kórházból ugyanúgy el fogja majd gyepálni Verát mint azelőtt, de lehet, hogy rosszul állok a könyvhöz, és más aspektusból kéne néznem a dolgokat, nem szabadna ennyire komolyan vennem a főhős erőszakos viselkedését, hanem egyszerűen csak élveznem és értékelnem kellene ezt a meglepően új karaktert és témát, amibe ezt az egész történetet BK belehelyezte, nem tudom.

Mindenesetre el kell mondjam, hogy minden negatívuma mellett volt a könyvben valami, ami nem engedte, hogy a felénél abbahagyjam, hanem szó szerint fogva tartott és nem eresztett. Bizonyára az író különleges és rendkívül szórakoztató stílusa, valamint remek szófordulatai és fanyar humora volt a ludas mindebben. És bár a történetet kissé kidolgozatlannak éreztem mégis elég csavarossá és érdekessé vált a végére ahhoz, hogy az utolsó lapokig kitartsak és tudni akarjam, hogy hogyan is zárul végül a nyomozás.

Összességében egy roppant érdekes és - hogy is mondjam finoman - meglehetősen mellbevágó könyvhöz volt szerencsém, amit mindenképp örülök, hogy olvashattam, de nem hiszem, hogy újraolvasás céljából bármikor is lekerülne még a polcról.



Ui.: A poszt írása közben egyébként az jutott az eszembe, hogy erről a könyvről egy könyvklub keretein belül szerintem iszonyat sokat lehetne beszélgetni.


Kiadó: Agave
Oldalszám: 344

2016. szept. 23.

Könyvek, amiket várok

Biztosan tudom, hogy még egyetlen olyan hónap sem volt az évben, amikor ne csillant volna fel a szemem valami izgalmas újdonság láttán. Most is már elég régóta gyűjtögetem a friss megjelenéseket, melyek között vannak olyanok, amiket a nagy örömködés közepette egyszerűen nem bírtam ki és már a facebook oldalamon is megosztottam, de úgy gondoltam, hogy mégiscsak jobb, ha egy csokorba szedtem őket, hogy velem együtt Ti is kedvetekre gyönyörködhessetek bennük.

Először a legfrissebbel, Mary Kubica legújabb könyvével A ​fogadott lánnyal kezdem, amire én tuti vevő leszek, hiszen az írónő előző könyve A jó kislány is nagyon tetszett anno, úgyhogy hasonló színvonalat várok ettől a könyvétől is, ha nem jobbat.

Mary Kubica: A ​fogadott lány
Egy ​​véletlen találkozás hazugságok kibogozhatatlan szövevényére derít fényt a népszerű szerző, Mary Kubica pompás új pszichothrillerében. A zuhogó esőben Heidi megpillant egy lányt a peronon, aki egy kisgyermeket szorongat a karjában. Elindul vele a vonat, sebesen elsuhan mellettük, ám a lány nem megy ki a fejéből… Heidi Wood mindig is hitt a jótékonykodásban: egy nonprofit szervezetnél dolgozik, kóbor macskákat fogad be. Azt azonban már megdöbbenéssel fogadja a férje és a lánya, amikor egy Willow nevű fiatal nővel és annak négy hónapos kisbabájával érkezik haza. A zilált és a jelek szerint magányos teremtés akár bűnöző is lehet – vagy még rosszabb. Ám Heidi a családja ellenvetései dacára úgy dönt, menedéket nyújt az otthonukban Willow-nak és gyermekének.A következő napokban az asszony segít a lánynak talpra állni, de ahogy egyre több részlet bukkan felszínre Willow múltjából, Heidinek el kell döntenie, meddig hajlandó elmenni egy vadidegen kedvéért. Ami csupán egy jó szándékú gesztusnak indult, hátborzongató és kiszámíthatatlan történetbe fordul…
Kiadó :  Harlequin,   Megjelenés időpontja: 2016. október 28.

Az előző életemben az egyik kedvenc sorozatom az Alvilág Urai volt, amit aztán a kiadó nagy bánatomra szépen elkaszált. Most azonban  úgy tűnik, hogy a Libri felkarolta és ha minden igaz novemberben már a kezemben is tarthatom a sorozat 5. részét. Kicsit azért izgulok, hogy ugyanúgy fog-e tetszeni, mint öt évvel ezelőtt - lehet ám, hogy nagy pofára esés lesz a vége.

Gena Showalter: Éjsötét ​szenvedély
Az Alvilág Urai és a Vadászok közti harc nem ért véget…
Aeron, a harag démonának őrzője sosem látott még ilyen gyönyörű orvgyilkost. Olivia megesküszik, hogy nem démoni erő lakozik benne, hanem egy bukott angyal, aki azért vesztette el a szárnyait, mert nem volt képes teljesíteni gyilkos küldetését. A gyönyörű halandó felkorbácsolja a halhatatlan harcos szenvedélyét, de kettőjük szerelme nem csak rájuk hozhat pusztulást, de az ártatlanokat is örök kárhozatra ítélheti.
Aeronnak dönteni kell; kötelességének vagy vágyainak engedelmeskedjen. Hűséges kísérője és tanácsadója Olivia vesztét akarja, miközben egy mindegyiküknél veszélyesebb ellenség szegődik a nyomukba, hogy elvégezze a feladatot, amire a lány képtelen volt…
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.
Kiadó: Libri, Várható megjelenés: 2016. november 10.

Aztán épp tegnap hívta fel a figyelmem egy barátnőm erre a könyvre, amire bizony én nagyon kíváncsi vagyok. Úgy hiszem minden megvan benne, ami egy nagyon szórakoztató, több órás kikapcsolódást tud nyújtani a számomra.

Dinah Jefferies: A ​teaültetvényes felesége
A ​​tizenkilenc éves Gwen reményekkel és szerelemmel teli szívvel érkezik Ceylonba teaültetvényes férjéhez, Laurence-hez. A paradicsomi szépségű birtok azonban sötét titkokat rejt: egy elhagyatott sír a kertben, egy poros ruhásláda.
A kezdeti boldogságnak hamar vége szakad. Laurence megváltozik: kiszámíthatatlanul, távolságtartó módon, mogorván viselkedik a lánnyal. Nem hajlandó magyarázatot adni a rejtélyekre sem, hagyja, hogy a felesége kétségek közt vergődjön.
Gwen teherbe esik, Laurence boldog, de az igazi nehézségek csak most kezdődnek.: az ikrek születése szívbemarkolóan nehéz döntés elé állítja Gwent, és ettől kezdve tragikus titok terheli az ő szívét is.
A lebilincselően izgalmas regény az 1920-as években, Ceylon szigetén játszódik, és még az utolsó oldalakon is váratlan fordulatokkal lepi meg az olvasót.
Kiadó: Tericum, Várható megjelenés: szeptember 30.

És mivel mostanság egyre jobban rákaptam a krimikre - no nem azokra a totál brutál vérengzős fajtákra, amiktől aztán rosszat tud álmodni az ember, hanem az amolyan könnyen emészthető, néha kicsit humoros, modern női vonalú írásokra, mint amilyennek ezt a könyvet is gondolom, melyben szerintem mondjuk nem sok humor lesz, de így is nagyon kíváncsi lettem rá.

Amy Stewart: Lány ​pisztollyal
Egy ​​súlyos családi titok arra késztet egy anyát, hogy családjával New Yorkból egy eldugott tanyára költözzön. Az anya halála után a három lány egyedül folytatja életét a tanyán, a legidősebb lány, Constance irányítása alatt. 1914 nyarán, amikor Európában kirobban az első világháború, felborul a három Kopp nővér élete is: egy autó belefut a bricskájukba, és Constance elhatározza, hogy megtérítteti a kárt a baleset okozójával.

A felelős egy helybeli gazdag és hatalmaskodó gyáros, aki ettől kezdve pokollá teszi a lányok életét. Constance követelése süket fülekre talál nála, a leány ezért hivatalos feljelentést tesz. A hatóságok először vonakodnak komolyan venni a határozott fellépésű, magas termetű Kopp kisasszony panaszát, de a helybeli seriff az ügy mellé áll, és Constance attól kezdve mindenben segíti a seriff munkáját. A sok megpróbáltatás után, amelyben a tanya elleni fegyveres támadások, gyújtogatások is szerepelnek, melyek során Constance fegyverrel kényszerül megvédeni a testvéreit, győz az igazság.
Constance a család megrendült anyagi helyzete miatt munkát keres, és az őket segítő seriff felajánlj neki maga mellett egy állást. Így lesz Constance az Egyesült Államok első női helyettes seriffje.
Kiadó: Kossuth, Várható megjelenés: október 3.

Aztán ugyancsak nagyon izgalmasnak és szórakoztatónak ígérkezik ez a krimisorozat  is, ami külföldön már... na neee már, tényleg a 34 résznél tart??

Emily Brightwell: Mrs ​Jeffries és a halott orvos
Ha Miss Marple házvezetőnő lenne, úgy hívnák: Mrs Jeffries.
A külföldön nagy sikerű sorozat főszereplője az okos, csavaros eszű Mrs Jeffries. Remek logikájával és elsőre ártatlannak tűnő kérdéseivel minden gyanús esetben rávezeti munkaadóját, a kedves, naiv, ám sajnos egyáltalán nem pengeagyú Whiterspoon felügyelőt a helyes megoldásra. Ráadásul Mrs Jeffries mindig készen áll egy kis saját detektívmunkára, hogy elősegítse a felügyelő nyomozását.

Amikor holtan találják Dr. Slocumot az elegáns rendelőjében, úgy tűnik, véletlen baleset érte az elismert londoni orvost. Csakhogy Mrs Jeffries szerint egyes körülmények meglehetősen rejtélyesek. Miért a hátsó ajtón keresztül érkezett látogatóba Dr. Hightower az elhunyt kollégához? Mi történt pontosan az előző szombaton Mrs Crookshank teadélutánján? Mit titkol Mrs Leslie francia szobalánya? És kinek állhatott érdekében mérgező gombát csempészni az orvos vacsorájába?
Kiadó: Kulinária,  Várható megjelenés: 2016. november 15.

És utoljára tartogattam az Agave kiadó legújabb keményebb vonalú, nyomozós pszicho-thrillét. Érdekes mód régebben nem igazán érdekeltek a kiadó könyvei, most azonban egyre több kiadványuk kelti fel az érdeklődésem, ilyenkor veszem észre magamon, hogy milyen sokat változom.

Megan Miranda: Minden ​eltűnt lány
Nicolette ​​Farrellnek boldog élete van Philadelphiában: sikeres a munkájában és nagyon szereti a vőlegényét. Most rövid időre mindkettőnek hátat kell fordítania, ugyanis vissza kell térnie beteg édesapjához szülővárosába, Cooley Ridge-be, ahol nem csak az elhelyezéséről kell gondoskodnia és eladnia családi házat, hanem szembenéznie a múlttal is: tíz év telt el azóta, hogy legjobb barátnője, Corinne, nyomtalanul eltűnt.

Az amerikai kisváros keveset változott ezalatt az évtized alatt, a korábbi rendőrségi vizsgálat érintettjei mindmáig itt élnek: Nic bátyja, Daniel, és felesége, Laura, gyermeket várnak; Jackson a városi bárban dolgozik; Tyler – Nic volt barátja – pedig Annaleise Carterrel randevúzik, aki a csapat alibijét jelentette arra az estére, amikor Corinne-nak nyoma veszett. Néhány nappal Nic hazaérkezését követően azonban Annaleise eltűnik. Nic és barátai ismét megrázó drámai események középpontjában találják magukat, amelyek felidézik Corinne esetét, és rég behegedtnek vélt sebeket tépnek fel.
Kiadó: Agave Kiadó,  Várható megjelenés: október 25.

Ui. : És ne higgyétek, hogy a történelmi romantikusokról megfeledkeztem, de azokat annyira imádom, hogy nekik külön poszt dukál. :P

2016. szept. 18.

Courtney Milan: A ​hercegné háborúja (Sinister fivérek 1.)

A hercegné háborúja egy kissé mást nyújtott, mint amire számítottam, de csakis pozitív értelemben. Kezdetben teljesen odáig meg vissza voltam az írónő stílusától és humorától, meg is jegyeztem magamban, hogy na végre! Végre egy újabb gyöngyszem a romantikus írók palettáján, akiért Julia Quinn után ismét rajonghatok, és bár mire a könyv végére értem Courtney-nak nem sikerült megugrania a lécet, de így is elégedetten csuktam be a könyvet.  

Merthogy az elbeszélés stílusa csodálatos volt, a szereplők közötti párbeszédek viccesek és lendületesek, és magát a történet is többé kevésbé kedvemre valónak találtam. A szereplők nagyon szokatlan és érdekes személyiségek voltak, a közöttük zajló romantika pedig finom és édes, a szexjelenetek pedig… hm hát, majd döntse el mindenki maga, nekem ez most annyira nem jött be. A legnagyobb bajom a főhősökkel volt, egyrészt Roberttel, akivel egyszerűen képtelen voltam szerelembe esni, ami azért ennél a műfajnál valljuk be, nem épp elhanyagolandó probléma. Másrészt pedig Minervával, akinek a végletekbe menő nebáncsvirág színjátéka nem igazán nyerte el a tetszésemet.

Pedig kezdetben olyan jól indult minden. Robert Blaisdellt, Clermont hercegét egy nagyon jóképű, udvarias és kedves férfinak ismertem meg, aki - és ez sosem hiányozhat egy romantikus regényből sem - mély lelki sérüléseket hordozott magában. Nagyon szimpatikus volt, hogy Robertet a nemesség többi tagjával ellentétben nem érdekelték holmi úri huncutságok, az ő figyelmét olyan lényeges dolgok kötötték le, mint például a nemesség intézményének a megszüntetése, mely célja elérése érdekében komoly lépésekre is szánta el magát - álnéven röplapokat kezdett terjeszteni a munkások körében, arra ösztönözve őket, hogy harcoljanak a kizsákmányolásuk ellen.  

Minerva karaktere pedig egy csöndes és nagyon visszahúzódó, amolyan szürke kisegér típus volt, aki botrányos múltjának köszönhetően mindent elkövetett annak érdekében, hogy ez így is maradjon. Mindenki számára láthatatlan akart maradni, ezért is alakította ki magáról ezt az unalmas és rideg képet, hogy ne keltsen feltűnést és hogy mihamarabb férjhez mehessen, a jövője biztosítása érdekében. Ám a Roberttel való találkozása minden tervét felborította. A kettőjük közötti vonzalom szinte az első perctől kezdve érezhető volt, de míg Minnie, úgy taktikázott a herceggel, mintha csak egy sakkjátszmát játszott volna vele, addig a herceg mindvégig csak saját magát adta, egy olyan fickót, akinek a szerelemtől elkocsonyásodott az agya, és akit végig csak az ösztönei hajtottak, amivel, ha bajt is hozott a lány fejére, nem akarattal tette, hanem csak egyszerűen azért, mert szerelmes volt belé.

Minnie és Robert találkozása a könyv legelején óriási volt. Többször is elolvastam a jelenetüket és magam elé képzeltem az egészet... egyszerűen IMÁDTAM. A történet során kettőjük kapcsolatát rengeteg váratlan öröm és bánat jellemezte, olyan nem várt események, amelyekről én úgy véltem, hogy biztos nem fogják tudni megoldani, de végül is még a látszólag lehetetlen helyzeteket is sikerült együtt leküzdeniük, melyben a megértés és a megbocsátás fontos szerepet játszott közöttük.

Érdekes volt és egyben nagyon szokatlan, hogy a könyvet nem a két szereplő közötti szerelmi történet uralta mindvégig, hanem volt itt minden, mint a búcsúban - a társadalmi és politikai kérdésektől kezdve a tudományos fejlődésen és a védőoltások fontosságán át a munkások egyenjogúságáig -, melyek tulajdonképpen összhangban voltak a korszak valós eseményeivel, de ettől függetlenül mégsem éreztem azt, hogy mindezeket a dolgokat a szerzőnek tökéletesen sikerült összegyúrnia a romantikus szállal. Fura volt, hogy egyik téma sem kapott túl nagy hangsúlyt, mindegyiknek szinte csak a felszínét kapargattuk, melynek következtében kissé kiforratlannak, szétcsúszottnak találtam az egészet.

Ám minden nyüszögésem ellenére összességében azért jó kis romantikus könyv volt ez. Őszintén mondhatom, hogy az első találkozásom az írónővel meglepően kellemesre sikeredett, a stílusa és a nyelvezete mindenképp az én ízlésemnek való, úgyhogy részemről vevő vagyok a sorozat többi részére is.



Ui.: A borító.... tudom, tudom már én is unom, hogy mindig ezen rugózom, de egyszerűen tényleg nem tudom szó nélkül hagyni, vessetek meg miatta, de szerintem ez is borzalmasan rosszra sikerült.

A sorozat részei:
1. The Duchess War - A ​hercegné háborúja ~ Minerva Lane & Robert Blaisdell
2. The Heiress Effect - Az ​örökösnőhatás ~ Jane Fairfield & Oliver Marshall
3. The Countess Conspiracy ~ Violet Waterfield & Sebastian Malheur
4. The Suffragette Scandal ~ Frederica "Free" Marshall & Edward Clark



Kiegészítő novellák:
0.5 The Governess Affair ~ Serena Barton & Hugo Marshall
1.5 A Kiss For Midwinter ~ Lydia Charingford & Dr Jonas Grantham
4.5 Talk Sweetly to Me ~ Rose Sweetly & Stephen Shaughnessy


Kiadó: Gabo
Eredeti cím:  The Duchess War
Sorozat: Brothers Sinister 
Fordította: Frei-Kovács Judit
Oldalszám: 388

2016. szept. 10.

Bernard Minier: Durva ​egy történet

A történet egy Seattle partján fekvő kis szigeten játszódik, ahol a legfontosabb közlekedési eszköz a komp, mellyel a lakosok be tudnak járni a szárazföldre. Ezen a helyen bálnák helyett kardszárnyú delfinek hasítják a vizet és az időjárás is elég zord. Az év legnagyobb részében csak folyamatosan esik az eső és sűrű, vastag köd lepi a tájat, ami végeláthatatlanná és elég lehangolóvá teszi ezt az időszakot. Mindezeket pedig csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert ez a történet pont októberben, a sziget legsötétebb hónapjában játszódik, amikor is minden meglehetősen hideg, párás és nyomasztó.

Az eseményeket a könyv főszereplője, Henry meséli el nekünk, aki ezen a szigeten él örökbefogadó leszbikus szüleivel együtt.

Henry tizenhat éves, szereti a könyveket, a horrorfilmeket, a kardszárnyú delfineket és a Nirvanat. Régebben a családjával sokat vándoroltak és költözködtek, mintha menekültek volna valaki vagy valami elöl, de amikor mindezt szóba hozta a szülei előtt az anyja mindig csak elmismásolta a dolgot. Ezen a szigeten azonban már elég régóta lecövekeltek ahhoz, hogy mindez feledésbe merüljön és olyan barátokra leljen, akik úgy fogadták el őt ahogy volt. Charlie, Johnny, Naomi, Kayla és Henry elválaszthatatlanok voltak egymástól, életre szóló szövetséget és örök barátságot kötöttek egymással hét évvel ezelőtt, amikor ő ideköltözött.

Egy este a szigetre tartó kompon Henry heves vitába keveredik a barátnőjével Naomivel, akit másnap holtan találnak a közeli strandon. Az első számú gyanúsított ezek után ki lehetne más, mint Henry, aki úgy dönt, hogy a barátaival együtt kideríti az igazságot és megtalálja azt a szemetet, aki képes volt megölni a barátnőjét.

Mindeközben egy távoli helyen egy apa már 16 éve keresi az eltűnt fiát, és hatalmának köszönhetően minden eszközt bevet a célja elérése érdekében, egy apró információmorzsa pedig pont e szigetre tereli a figyelmét.


Nos azt hiszem, hogy ennyit mondhatok el erről a baromi szövevényes történetről anélkül, hogy szétspoilerezném az egészet.

Igazából nem sok panaszom volt a könyvre azon kívül, hogy néhol zavaróan hullámzónak éreztem a dinamikáját és az elejét is kissé túlírtnak találtam, de úgy kb. a könyv egyharmadától kezdve már teljes mértékben magával tudott sodorni az események alakulása. A helyszín légköre, a kissé nyomasztó és szürke hangulata, a sok eső és szél, a hideg óceán zaja valamint a sziget zárt univerzuma tökéletes atmoszférát biztosított a sztorihoz, ami nem kis hatással volt rám, többek között ezért is szerettem olvasni ezt a könyvet.

A cselekmény több szálon futott, melyből egyrészt Henry zűrös múltját ismerhettük meg, másrészt pedig a jelenben zajló eseményeket követhettük nyomon: egy apa rég eltűnt fia utáni kutatását és Henry rendkívül veszélyes és vakmerő nyomozását a barátnője gyilkosa után, mellyel kapcsolatban nekem nem egyszer okozott  nagy meglepetést ez a fura srác, mert, hogy fura volt az biztos, ezt minden porcikámban éreztem, de hogy miért, azt már pontosan nem tudtam volna megmondani, de igazából nem is kellett, mert a végére minden szépen a helyére került. Lehet, hogy egy rutinosabb krimiolvasónak sikerült volna kitalálni a könyv befejezését, én beismerem kudarcot vallottam, mert Bernard Minier olyan tehetségesen tudott manipulálni, hogy mindvégig az orromnál fogva vezetett – no nem mintha olyan irtó nehéz dolga lett volna velem. Olyan ügyesen vonta be a szemem előtt zajló valóságot hamis fénnyel, hogy azzal totál tévútra vezetett, melynek köszönhetően a könyv végére részemről tényleg teljes volt a döbbenet.


Ami a legjobban tetszett a regényben - és amit ugye már korábban is említettem - az a helyszín különleges atmoszférája és a sziget zárt közössége volt, ahol mivel mindenki ismert mindenkit senkinek nem voltak titkai a másik előtt, vagy ha mégis, akkor azokat nagyon mélyre kellett magukban temetniük ahhoz, hogy ne lássanak napvilágot, de Henry és Charlie magánnyomozásának hála még így is sok mocskos dolog a felszínre került. Tetszettek a leírások és a dialógusok is – pl. a gengszterek és a tizenéves gyerekek között zajló jeleneteket baromi izgalmasnak és rendkívül intenzívnek éreztem, úgyhogy bár az elején kissé nehezen tudtam felvenni a könyv ritmusát és el-elkalandozott a figyelmem a végére azért egészen jól belerázódtam és elégedetten csuktam be az utolsó oldal után.

"Soha, semmi pénzért sem mennék vissza a szigetre. Még akkor se, ha maga Jennifer Lawrence könyörögne térden állva."



Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Une putain d'histoire
Fordította: Bíró Péter
Oldalszám: 472
Beszerzés: vásárlás