2014. jún. 25.

Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Amikor a kezembe vettem a könyvet, még nem is sejtettem, hogy az idei év egyik legszórakoztatóbb és legjobb könyvével lesz majd dolgom. Pedig de! Imádtam ezt a regényt, és atyaég! Hogy ez a nő mennyire jól tud írni! De kezdjük az elején.

Amikor Frances Irvin apja hirtelen meghal, az angol úrilány nincstelenné, és ezzel együtt a lehetőségei is korlátozottá váltak, melynek köszönhetően, ha vonakodva is, de kénytelen elfogadni egy távoli unokatestvére, a Fokföldön élő Edwin Matthews doktor házassági ajánlatát. Persze lett volna más választás is, a nagynénjénél cselédként és egyben dadaként is lett volna állása és fedél a feje felett, de ő mégis úgy döntött, hogy Edwint választja és vele együtt Dél-Afrikát. Abban reménykedett, hogy a férfi majd egy olyan otthont tud számára biztosítani, amihez eddig hozzá volt szokva... Nem is tévedhetett volna nagyobbat. Frances egyébként soha nem szerette Edwint - gyerekkorában párszor már találkozott vele, onnan e mélyről jövő gyűlölet - lenézte őt, és nem csak azért, mert társadalmilag alatta állt, hanem mert úgy vélte, hogy egy hideg és érzelemmentes ember.
Az Afrikába tartó hajóút hosszú volt, romantikus és feszültségekkel teli. Romantikus, mert itt találkozott Frances a karizmatikus William Westbrookkal, aki magabiztosságával és különcségével teljesen levette őt a lábáról. Olyannyira, hogy az út végére Frances nem csak szerelmes lett a férfiba, de hiú ábrándokat is táplált iránta. Feszültségekkel teli pedig azért, mert az első osztályú utasok - akik William barátai is voltak egyben -, ír származása és a társadalmi helyzete miatt igen kemény előítéletekkel viseltettek iránta.
Amikor Frances megérkezik új otthonába, teljesen ledöbben annak puritánsága miatt. Álmában sem merte volna gondolni, hogy Edwin egy minden kényelmet nélkülöző kalyibában lakik a szavanna közepén. Frances nem csak hogy képtelen volt, de nem is akart alkalmazkodni az új helyzetéhez. A férje mindezt türelmesen tűrte és csak várta és várta, hogy Frances végre megbékéljen a sorsával és ne csak nyafogjon és másokat okoljon sanyarú élete miatt, hanem végre a kezébe vegye az irányítást és kezdjen valamit magával. De Frances erre nem volt hajlandó, mi több, Edwint is mélységesen lenézte, nem értette, hogy miért védi annyira a dél-afrikai gyémántbányákban agyongyötört bennszülöttek jogait és miért akarja megmenteni őket egy súlyos járvány elterjedésétől, amit a bányák tulajdonosai, inkább elhallgatnának, csupán üzleti meggondolásból, mintsem világgá kürtölnének.
Frances-el ellentétben Edwint rengeteg ember tisztelte, és nem csak az orvosi munkája miatt, hanem, mert bátran, mindenét feláldozva kiállt a bennszülöttek emberi jogai mellett. Az ez miatt őket ért megpróbáltatásokat és támadásokat Frances egy idő után már nem bírta elviselni, és mivel meg volt róla győződve, hogy Williem mellett sokkal boldogabb lenne, így komoly lépésre szánta el magát.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. A szereplők bemutatásával, vagy a történelmi háttérrel, esetleg a végtelen szavannát leíró elképesztő képekkel, amik egyszerre voltak vadak és kopárak ugyanakkor meghökkentően gyönyörűek? Teljesen mindegy, mert a lényeg, hogy ez az egész együtt, úgy ahogy volt, totálisan levett a lábamról, ugyanis számomra ez a könyv tökéletes volt, és egy igazi gyöngyszemre találtam benne.

Frances egy rettentő bosszantó karakter volt. Egy elkényeztetett, én-központú, önző teremtés, aki olyan szörnyű döntéseket hozott, amiktől a hajam égnek állt és amiktől a legszívesebben beugrottam volna a lapok közé, hogy jól megcibáljam ezt a buta libát. Biztos vagyok benne, hogy néhány olvasó nem fogja figyelmen kívül hagyni a folytonos rossz döntéshozatalát és az áldozati bárány szerepét, míg mások képesek lesznek majd ezen túllépve arra helyezni a hangsúlyt, amilyen ember végül is vált belőle. És lesznek olyanok is, akik hirtelennek és nem túl reálisnak fogják érezni a személyiségében beállt változást - megjegyzem, bennem mindhárom érzés felmerült vele kapcsolatban -, de hogy senki sem lesz, aki a szívébe fogja őt zárni, abban biztos vagyok. Frances számomra nem volt egy szerethető karakter, de úgy gondolom, hogy egy jó főhősnek nem is kell szükségszerűen szerethetőnek lennie. Frances naiv volt. Hihetetlenül naiv. Őrülten, eszeveszetten és igen, fájdalmasan naiv. Nem volt hajlandó az igazságot tudomásul venni, mert ez azt jelentette volna a számára, hogy meg kell változnia. És a tetteiért sem volt hajlandó vállalni a felelősséget, vagy egyáltalán végiggondolni, hogy milyen következményekkel járnak azok. Minden tanácsadást visszautasított és nem tanult a múlt hibáiból. Pffff.... borzalmas egy nőszemély volt, de McVeigh képes volt őt úgy beállítani, hogy ez ne legyen zavaró. Vagy legalábbis ne annyira, hogy az idegtől cafatokká tépjem a lapokat. Képzeljétek, képes voltam izgulni érte, amikor beteg lett egyszer.. kétszer. Majd amikor a megélhetési helyzete romlott, majd javult, majd újra romlott, egészen addig, amíg a végső következtetésre el nem jutott - és nem, nem fogom elmondani, hogy mi volt az. 

Általában – na jó, majdnem mindig – a romantikus regényeknél szerelmes szoktam lenni a főhősbe, de itt sem William, sem Edwint nem dobogtatta meg a szívem, mivel az előbbit megvetettem az utóbbit pedig tiszteltem. Edwint gyakran túl hidegnek, és céltudatosnak ábrázolta az írónő, olyan fajta embernek, akit inkább a távolból figyel az ember, mintsem együtt éljen vele, de az eszméi és a kitartása miatt egyértelműen ő volt a történet legpozitívabb szereplője.

A regényt (többek között) egy fiatal orvos naplója ihlette, aki a dél-afrikai gyémántbányákban kitört himlőjárvány nyilvánosságra hozataláért harcolt. McVeigh erre a történetre alapozta a regény díszletét, melyben Frances útkeresése zajlik, és meg kell mondjam, hogy remek munkát végzett. És nemcsak a történet történelmi hátterének a megírásához szükséges kutatómunkában - melynek eredményeként megismerhettük a 19. század Dél-Afrikájában dúló egészségügyi válságot, valamint azt a korrupciót, összeesküvést és emberi kapzsiságot, ami akkor a gyémántbányák működése körül zajlottak -, hanem ahogy mindezt ilyen fantasztikus módon papírra vetette és ennyire kalandos és érzelmekkel teli történetbe szőtte. A regény drámai volt, romantikus, de nem hatásvadász, az írás pedig meglepően lírai és szenvedélyes... egyszóval, számomra felejtethetetlen!


Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: The Fever Tree
Fordította: Belia Anna
Oldalszám: 352


Jennifer McVeigh
Jennifer McVeigh 2002-ben évfolyamelsőként szerzett diplomát az Oxford Universityn angol irodalomból. Filmekben, televízióban, rádióban és a könyvkiadásban dolgozott, míg fel nem hagyott mindennel, hogy regényírásba fogjon. Az Afrikai akác az első regénye.






Érdekesség

Az írónő a British Library-ben kutatva talált rá annak a fiatal doktornak a naplójára, aki a regényt ihlette. Azt olvasva, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy Cecil Rhodes, a nagy államférfi, elleplezte a járvány tényét, hogy megvédje befektetéseit a bányákban. Akkoriban az egyik legnagyobb brit egészségügyi botrányként tartották számon ezt az esetet, de azóta el is felejtkeztek róla.

A szerező Joseph Baier karakterét a gyémánt mágnások mintájára alkotta, továbbá Edwin Gyémánt Mezőkről szóló cikkének nagy része is valós tényeken alapszik, úgymint pl. Rhodes azon elhatározása, hogy újra bevezesse az afrikai munkások megkorbácsolását. Az Afrikai akác Cecil Rhodes embertelen oldalát fedi fel.
A "véres" gyémántbányák és Afrika erőforrásainak kiaknázása akkor kezdődött és a mai napig tart.

Íme néhány régi fénykép, melyeket az írónő honlapján találtam és amik varázslatosan mutatják be az akkori időt és helyszínt.
(Forrás)




2014. jún. 20.

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Nem vagyok nagy rajongója a jogi hátterű könyveknek, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy két ügyvéd közötti romantika egyáltalán lekötné-e a figyelmemet, különösen akkor, ha még versengniük is kell egymással a számukra hőn áhított pozícióért, de tévedtem, mert kész felüdülés volt a sok tinidráma után, ami mostanság a kezem ügyébe került, Julie James könnyed romantikája.

Payton Kendall és J.D. Jameson kiváló ügyvédek. Payton keményen megharcolt a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. Ambiciózus volt, okos és gyönyörű, és nem mellesleg feminista, erős és büszke a saját eredményeire.  J.D. Jameson ugyancsak becsvágyó volt, okos és hmmm… hát nem rúgnám ki az ágyamból, csak mert telemorzsálta. És bár gazdagnak gazdag volt és kiváltságosnak is született, mégsem ezzel a hátszéllel ért el kimagasló eredményeket a szakmában, hanem kemény munka árán vívta ki magának az elismerést. A chicagói székhelyű ügyvédi irodában eltöltött 8 évük alatt csak egyazon cél vezérelte őket: mindketten a cég üzlettársává akartak válni. Körülbelül négy hét volt még hátra a döntésig, amikor közölték velük a rossz hírt, miszerint csak az egyikük lehet a vállalat partnere, ami azon kívül, hogy mindkettőjük számára hidegzuhanyként hatott, még jobban kiélezte a már évek óta köztük lévő ellentéteket.

Biztos ismeritek azt a mondást, miszerint vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, és Payton és J.D. kapcsolatánál ez a megállapítás tökéletesen helytálló. A karrierjük építése közben nem csak szellemileg, de fizikailag is leterheltek voltak, ennek ellenére egyetlen alkalmat sem szalasztottak volna el, hogy ne tegyenek csípős megjegyzéseket egymásra. Az életük csakis a munkáról szólt, és mindent megtettek, hogy szakmailag felülmúlják a másikat, ebből kifolyólag a kettőjük közötti versenyszellem jócskán átlépte azt a határt, ami még egészségesnek volt mondható. Amikor azonban egy közös megbízás alkalmával ráeszmélnek, hogy nem csak a munkájukban alkotnak jó csapatot, hanem az ágyban is, akkor komolyabban is elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha az állandó veszekedések helyett inkább összekötnék az életüket és egy sokkal kellemesebb elfoglaltsággal, mondjuk szerelmeskedéssel töltenék el az időt.

„Abba a könnyed, szentimentális beszélgetésbe süllyedtek, amire csak a szerelmesek képesek, miután nyolc éven át meg akarták fojtani egymást, aztán hirtelen rájöttek, hogy hoppá, inkább szexelni kellene."

De még mielőtt bármilyen következtetésekre is jutnának és rátérnének a dolgok eme kellemes pontjára, sok minden történik közöttük; heves szócsaták, csínytevések és visszavágók, melyek mögött tagadhatatlanul ott lapul a mindet elsöprő érzéki vonzalom.

Mindig is szerettem azokat a romantikus történeteket, ahol a szereplők kezdetben civakodnak, majd később rájönnek, hogy nemhogy élni, de még levegőt venni sem tudnak egymás nélkül, és ebben a könyvben az írónő ezt a szituációt tökéletesen megoldotta. Payton és J.D. kapcsolatfejlődését a konfliktusok mellett rengeteg humorral és tüzes szócsatákkal tette rendkívül élvezhetővé és szórakoztatóvá a számomra. Meg kell mondjam, hogy rengeteget mosolyogtam a szereplőkön, a kettejük ellenségeskedésén, ahogy a zárt ajtók mögött azonnal egymás torkának estek, míg azokon kívül, ahol szemtanúja is volt a beszélgetésüknek csupa udvariasság volt mindkettő. A könyvben Payton és J.D. mellett meglehetősen érdekes másodlagos karakterekkel is találkozhatunk, akik mind csak növelték a történet fényét. Ilyen volt például "tökéletes Chase", akinek már a neve is beszédes, és a szereplők legjobb barátai, akik amellett, hogy mindig meghallgatták hőseinket, soha nem mulasztották el, hogy jó tanácsokkal is szolgáljanak a számukra. Payton tárgyalótermi jelenete haláli volt, és J.D. legjobb barátját pedig – amikor felvázolta Payton és J.D. kapcsolata, valamint a nők  Darcy-komplexusa közötti dinamikát – azonnal a szívembe zártam.

Lehet, sőt biztos, hogy a könyv nem volt tökéletes - példának okáért itt van az a sok évnyi versengés, ami még gombócból is sok, nemhogy ellenségeskedésből, ráadásul mindezt egy aprócska félreértés miatt... -, de annyi baj legyen, én így is maximálisan jól szórakoztam a könyvön. A szerző remek atmoszférát teremtett az irodai és tárgyalótermi jelenetekkel, amik jogi hátterük ellenére sem voltak unalmasak, sőt, meglepő módon nagyon is élveztem őket. Julie James regénye könnyen olvasható, vicces és izgalmas volt. Tipikusan az az olvasmány, aminek bár már a legelejétől fogva tudható a vége, ennek ellenére mégsem bírod letenni, mert az az út, amelyen a szereplők eljutnak a boldog befejezésig a legédesebb és legszórakoztatóbb dolog, amit egy romantikus könyvben olvashat az ember.
Kell ennél kellemesebb olvasmány a nyárra, mondjuk a Balaton-partra vagy bármelyik tengerpartra két fürdőzés közé?

Julie James


Kiadó: Pioneer Books
Eredeti cím: Practice Makes Perfect
Fordította: Dörnyei Julianna Katalin
Oldalszám: 336

Én tökéletesen megvagyok elégedve a magyar borítóval, az itt lévők közül vannak jók és vannak rosszabbak. Talán a legelső viszi mind közül a pálmát.


2014. jún. 16.

Katja Millay: Nyugalom tengere ~ Blogturné

A nyugalom tengere két lelki sérült fiatal lenyűgöző története, melyen egyáltalán nem érződik, hogy Katja Millay első regénye lenne, annyira kidolgozott, csodás és erőteljes érzelmeket továbbít. A történet karakterközpontú, tehát döntő szerepe volt a cselekmény mozgatórugóját jelentő szereplők megformálásának, amely feladattal az írónő szerintem ügyesen megbirkózott. Ennek köszönhetően a könyvben szereplő összes karaktert nagyon hihetőnek és valóságosnak éreztem, sőt mi több, rögtön a szívembe is zártam őket.
A könyv eleje lassan, hömpölyögve indul, de aztán úgy sodor magával, hogy azt szinte észre sem veszed, csak arra eszmélsz, hogy már több órája olvasol és egyszerűen nem tudod letenni addig, amíg meg nem tudod a szereplők sorsát.
Vajon megtalálják-e a kiutat a félelem és önsajnálat, a gyász és a magány lelki labirintusából? Vajon a múltjuk meggátolja-e őket abban, hogy egymásra találjanak vagy épp ez hozza majd össze őket?  

Nastyat 15 éves korában szörnyű tragédia érte. Hosszú lábadozás után kénytelen volt másik városba költözni és új iskolába járni, mert ahol nem ismerték és nem tudták, hogy mi történt vele, ott nem tettek fel számára kínos kérdéseket. Nastya nem beszélt, a benne felgyülemlett feszültséget a futásban vezette le. Nem voltak barátai és úgy öltözködött, hogy ne is legyenek. Gyűlölte önmagát és azt, aki ezt tette vele. Gyűlölte azt a fiút, aki mindent elvett tőle, akkor, amikor megölte.

Josh tudja, hogy mi a halál és a veszteség. Nyolc évesen vesztette el az anyját és a húgát, majd később az édesapját is. Tizenhét évesen teljesen egyedül maradt, mindenki meghalt körülötte, aki korábban törődött vele. A városban nincs olyan ember, aki ne ismerné a történetét, sajnálják, és ez miatt sem a tanárok, sem a diákok nem háborgatják őt. Josh hozzászokott már a magányhoz és ennek köszönhetően sikerült kialakítania magának a saját napi kis rutinját, melyben jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésének a bútorkészítésnek. De egyszer csak a garázsában megjelenik Nastya, egy szót sem szól csak figyeli őt munka közben... És innentől kezdve minden megváltozik.

Mint korábban írtam Nastya kezdetben nem beszélt. Egyáltalán nem. Mindez igen érdekessé tette a könyvet, mivel a történet elején őt csak a saját belső párbeszédjeiből és a különböző szituációkra reagált szellemi válaszaiból ismerhettük meg. De ez egyáltalán nem volt rossz dolog, sőt, nekem kifejezetten tetszett! 

Nastya és Josh a legelső perctől kezdve vonzódtak egymáshoz, de még mielőtt bárki is felszisszenne, hogy „Ó basszus ismét egy instant szerelem…” meg kell nyugtassam, hogy szó sincs róla.
Nastya hallgatása miatt kezdetben ugye alig volt párbeszéd a könyvben - bevallom sajnáltam is, amikor végre szóra méltatta a fiút -, és ez a hallgatás volt az, ami végül is közel hozta őket egymáshoz, ami miatt minden erőfeszítés nélkül kezdtek egymásra támaszkodni, később pedig már függni egymástól. Josh Nastya megjelenésével új ritmusban kezdte élni az életét, soha nem faggatta őt a titkairól, a lány pedig nem érezte azt, hogy bármit is mondania kéne magáról és a szörnyű múltjáról.

Nagyon szerettem Josh-t. Csendes volt, kicsit magányos, a szíve mélyén megértő és gondoskodó. Soha nem siettette Nastyát, és én ezt imádtam benne. Teret és biztonságot adott neki azzal, hogy a saját biztonsági zónáját megnyitva előtte közel engedte őt magához. Nem voltak ítéletei és nem voltak kérdései a lány felé. Semmilyen kötelezettséget nem rótt rá, és bár tisztába volt azzal, hogy Nastyának titkai vannak előtte- és hogy mindezt nem osztotta meg vele nagyon fájt neki - soha nem lökte volna el őt magától, nem számított, hogy mennyire akarta tudni a lány hallgatásának az igazi okát.

A múlt azonban nem maradhat örökké titokban, és amikor újra felbukkan, akkor elpusztítja azt a törékeny egyensúlyt, amit sikerült kettőjüknek létrehozniuk. A remény és a szeretet egy pillanat alatt szertefoszlik, és egyikük sem tudja, hogy a széttört darabokat, hogyan is lehetne újra összerakni.

A regény három fő karakterét: Nastyat, Josht, és Drew-t szívből megszerettem és bár igaz, hogy Drew egy igazi seggfej volt, én ezt is megbocsátottam neki. A felállás pedig - hogy két fiú, egy lány -, ne zavarjon meg senki, mert semmiféle szerelmi háromszög nincs a történetben, mivel ez nem az a fajta szerelmi történet, amit már kismilliószor olvashattunk. Ez egy igazi szerelmi történet.

Biztos érződik az értékelésemből, hogy szerettem ezt a könyvet olvasni. Gyönyörű volt. Erőteljes és hihető, szívszorító és felemelő. Felejthetetlen. Az utolsó mondat pedig, mint egy kirakó befejező darabja… Tökéletes.

Katja Millay


Ui.: Önálló kötetről van szó, cliffhanger nélkül! Hihetetlen, hogy még vannak ilyenek.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: The Sea of Tranquility
Fordította: Komáromy Zsófia
Oldalszám: 504

Nyereményjáték

“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”

A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

Játékszabályok:

  1. Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (kötelező)
  2. Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (kötelező)
  3. Írd be a helyes megfejtéseket! (kötelező)
  4. Oszd meg a turnét! (nem kötelező)
A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.


“Régi magyar személynévből származik, vélhető jelentése: botos, azaz buzogányos harcos.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

nytbanner.jpg

06/10. - Deszy könyvajánlója
06/11. - Angelika blogja
06/12. - Kristina blogja
06/13. - Always Love a Wild Book
06/14. - Book Heaven
06/15. - Loki olvasmányok
06/16. - Szilvamag olvas
06/17. - Kelly Lupi olvas
06/18. - MFKata gondolatai
06/19. - Nem harap a….
06/20. - Dreamworld
06/21. - Media Addict
06/22. - Roni Olvas

2014. jún. 14.

Leigh Bardugo: Árnyék és csont - The Grisha Trilogy #1.

Az Árnyék és csont Leigh Bardugo Grisha trilógiájának nyitó kötete, amely az olvasót az orosz kultúra által ihletett különleges környezetben játszódó, mágiával tűzdelt fantasy világba kalauzolja, amely már önmagában elég vonzó volt ahhoz (a könyv csodás borítójáról már nem is beszélve), hogy rögtön felkeltse az érdeklődésemet.

A történet Ravkában játszódik - ami egy orosz fantáziaországnak felel meg -, melyet kettéoszt egy Árnyzóna nevű terület, ahol csupa olyan repülő szörnyek élnek, akik emberi húst lakmároznak. Ravka vezetősége gyerekeket tanulmányoz annak érdekében, hogy megtalálják azokat, akik képesek bánni a földi elemekkel (tűz, szél, víz), vagy titokzatos módon tudnak gyógyítani, majd ezeket az erős fiatalokat a szörnyek elleni elit osztagba, az úgynevezett Grisa rendbe toborozzák, míg az összes többi gyereket besorozzák Ravka nemzet első hadseregébe.

Alina és Mal már gyermekkoruk óta elválaszthatatlan barátok voltak. Egy herceg birtokán lévő árvaházban nevelkedtek több társukkal egyetemben, akik szintén a határháborúk következtében vesztették el a szüleiket. Miután felcseperedtek mindketten az első hadseregbe kerültek, ahol Alina térképészként, Mal pedig nyomkeresőként szolgált. Mal az idő múlásával jóképű, bátrabb és rámenősebb lett, egy olyan katona, akire felnéztek a társai, míg Alina továbbra is ugyanaz a nyeszlett és jellegtelen lányka maradt, mint amilyen gyerekkorában is volt. Mindez meglehetősen frusztrálta őt és talán ez miatt - és mert Mal titkolta mások előtt a közös múltjukat - egyre távolabb kerültek egymástól, amit Alina egyre nehezebben viselt, mivel meglehetősen gyengéd érzelmeket táplált a fiú iránt, aki a jelek szerint nem viszonozta az érzéseit. De mindezek a problémák mind eltörpültek az Árnyzónán való átkelés ijesztő és veszélyes feladata mellett, ami a továbbiakban rájuk várt. 

Alina látszólag csak egy egyszerű térképész, egészen addig, míg a barátja Mal, meg nem sérül a Zónán való átkelés során, amely kiváltja a lány azon rejtett képességét, mellyel képes kihasználni a fény erejét. Erre eddig senki nem volt képes Ravkában, így a Grisák vezére azonnal felfigyel a lányra és a palotába viszi további kiképzés céljából, ahol Alinának nem csak különböző jutalmakban lesz része, hanem egyben célponttá is válik ritka képességének köszönhetően.

A könyv szerelem volt első olvasásra, úgyhogy képtelen vagyok bármi negatívumot is írni róla, még ha vannak is hibái, hiszen azokkal együtt is egyértelműen a szívem csücske lett.

A regény erőssége többek között a hangulatában rejlik, a mágia és az 1800-as évekbeli cári Oroszország által ihletett csodálatosan szép és gazdag világban. Bardugo elképesztően egyedi és szép háttérképet hozott létre, amiben hatalmas vad tájakkal és mesebeli lényekkel találkozhatunk. A Grisák képességeinek tudományos magyarázata és elképesztő hierarchiájuk, kezdve a fabrikátorokkal az idézőkön (tűz-, víz-, levegőhívókon) át, egészen a szívtörőkig és a gyógyítókig pedig csak még érdekesebbé és egyedibbé tette ezt a kitalált világot.

A különleges hangulata mellett a regény másik igazán meghatározó eleme a karakterek. Alina kezdetben egy vézna, jelentéktelen lány volt, amolyan „ami a szívén az a száján” típus. Tipikusan az a szereplő, akinek nem csak kell, de muszáj is folyamatosan fejlődnie, hogy a könyv végére érve felfedezve önmagát, egy teljes átalakuláson keresztül menve a legerősebb és a legbátrabb karakterré váljon, aki valaha létezett ebben a világban. És ami Malt illeti... Nos, egymillió okot tudnék felsorolni, hogy miért is imádtam őt - a szemtelensége és a humora miatt, és mert hűséges volt és kitartó... -, de még mielőtt menthetetlenül belelovalnám magam Mal magasztalásába pár szót muszáj ejtenem a harmadik, szintén a cselekmény alakulását jelentős mértékben befolyásoló szereplőről Éjúrról, a Grisák nagyuráról is. Ő egy nagy hatalommal és mágiával bíró sötét, gótikus és meglehetősen rejtélyes és intenzív személyiség volt, akinek a jó és a rossz igaz harcában - minden valamirevaló forgatókönyv szerint - a rettentően gonosz és unszimpatikus karakternek kellett volna lennie, Bardugo azonban egy egészen más megvilágításba mutatta be őt nekünk, mert bár gonosznak gonosz volt ugyan, de hogy unszimpatikus lett volna... Hát nem tudom. Én enyhe szívvibrációs gondokkal küzdöttem valahányszor színre lépett, úgyhogy még most sem igazán tudom, hogy a Mal vagy az Éjúr rajongók táborát fogom-e majd a továbbiakban gyarapítani. (Mindenesetre Bardugo piszok jól tudja, hogy mitől döglik a légy, de majd ha olvassátok a könyvet, akkor ti is tapasztalni fogjátok mindezt.)

A regény minden tekintetben különleges volt a számomra, kivételes hangulata magával ragadt, romantikával fűszerezett érdekes és izgalmas cselekménye pedig végig fenntartotta az érdeklődésemet, és bár azt túlzás lenne állítanom, hogy hibátlan írással volt dolgom - mivelhogy a testi szépség túlzottan fontos jelentőséggel bírt a történetben - de hogy egy nagyon-nagyon-nagyon jó olvasmányban volt részem, azt bizton állíthatom.

Az Árnyék és csontot a szerelmi története miatt inkább a női olvasóknak ajánlom, olyanoknak, akik szeretik a fantasyt, a mágiát, a romantikát és természetesen a sorozatokkal együtt járó függővéget.

Leigh Bardugo
  


A sorozat köteti:

1. Shadow and Bone - Árnyék és csont
2. Siege and Storm
3. Ruin and Rising





Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Shadow and Bone
Sorozat: The Grisha Trilogy
Fordította: Varga Csaba Béla
Oldalszám: 376


Blogturné extra, filmes hírek

A Harry Potter producere készíti a Shadow and Bone c. fantasyt a DreamWorks-nek

A Dream Works kapta meg a jogot, hogy megfilmesítse Leigh Bardugo bestsellerét, a Shadow and Bone-t, amely egy árva lányról szól, akinek az a képessége, hogy képes kihasználni egy ritka varázserőt, ami a nemzet leginkább áhított harcosává teszi őt.
Bár minden filmstúdió szeretne lecsapni a legújabb YA könyvsorozatokra abban a reményben, hogy abból lehet majd a következő Harry Potter-stílusú film-sorozatot legyártani, nem mindegyik film kapja meg a Potter filmek aktuális producerének a felügyeletét.

A Shadow and Bone azonban ez alól kivételt képez.

David Heyman - aki a ’90-es évek végén volt annyira bölcs és előrelátó, hogy a J.K. Rowling varázsló-széria megfilmesítésének jogait bebiztosítsa magának -, lesz a producere a Shadow and Bone-nak, Jeffrey Clifford-al (Up in the Air) karöltve, aki a Heymaker Films elnöke.

A Shadow and Bone lenne az első darabja Bardugo tervezett Grisha-trilógiának, így a Dream Works-nek egy egész sorozat lehet majd a markában, ha a film megfelelő nézőközönségre talál.
Én a könyv után azt kell mondja, hogy izgatottan várom a filmet, ott a helyem a nézőtéren, úgyhogy rám számíthatnak! Addig is nézzétek meg a filmelőzetes. 

Nyereményjáték

Az eget és a posztjainkat is beárnyékolta az Éjúr! Keressétek a bejegyzésekben a holdat és tegyétek sorba a blogokat a Hold fázisai szerint. Kezdjétek az újholddal!

A sorba állításhoz segítségképpen használhatjátok a lenti táblázatot. A nyerési esélyetek növeléséhez nincsen más dolgotok, mint kitölteni a lenti rafflecopter dobozt a megfelelő sorrenddel. A helyes sorrendet jelző számsort vesszővel elválasztva gépeljétek be.

A nyeremény pedig nem más, mint három példány Leigh Bardugo - Árnyék és Csont könyvéből a Könyvmolyképző Kiadó felajánlásából!
A nyereménykönyveket csak magyarországi címre tudjuk postázni!







a Rafflecopter giveaway

A blogturné állomásai

Shadow&Bone_ Banner.jpg

Roni Olvas - Rafka nyelve
Dreamworld - Cassandra Jean rajzok & Ravka térképe
MFKata Gondolatai - Ékszerek
Always Love a Wild Book -  Orosz folklór
Kelly és Lupi Olvas - Rendek
Deszy Könyvajánlója - Kiegészítő novellák
Szilvamag Olvas 
Bibliotecha Fummie- Ravkai receptek
Nem harap a… blog - Winter Prayer & borítók


2014. jún. 10.

Debora Geary: Modern boszorkány ~ Blogturné

Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amikben két fiatal lelki vívódásairól és kínlódásairól van szó, természetesen egy kis romantikával megfűszerezve. Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amik egy olyan alternatív világban játszódnak, ahol hegyén-hátán érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb csata- és akciójelenetek és a történet befejezése totál kiszámíthatatlan. És néha – na jó, legtöbb esetben – szükségem van olyan könyvekre, amikben a szereplőkkel együtt én is tíz centivel a föld felett járok és a történet végén a  lelki szemeim előtt mindig rózsaszín szívecskében látom a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszót.
És vannak olyan napjaim is, amikor az előbb felsoroltak közül egyikre sem vágyom igazán és akkor jön a képbe Debora Geary könyve, amely ezekre az esetekre tökéletes választásnak bizonyul.

A történet egy 28 éves csinos, chicagói ingatlanügynök körül forog, aki rejtett képessége révén, mindig megtalálja kliensei számára a megfelelő otthont. Lauren ezt a képességét csupán egyszerű megérzésnek tulajdonítja, sejtelme sincs róla, hogy ő egy boszorkány. Egyik éjszaka, miközben épp a virtuális bevásárló kosarába pakolná be a kedvenc fagylaltját, váratlanul egy chatszobában találja magát, ahol megismerkedik három nővel, akik azt állítják magukról, hogy ők bizony boszorkányok.
Nell (a három boszorkány egyike, és nem mellesleg több gyermekes családanya) az öccsével együtt készítette azt programot, amely egy varázslat segítségével érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és bevonzva őket a saját weboldalukra irányítja az olyan gyanútlan és csiszolatlan boszorkányokat, mint amilyen Lauren is volt. Nell „csapdája”, tulajdonképpen akarat ellenére térítette el Laurent, de még mielőtt bárki is ennek az etikai hátterét kezdené el boncolgatni - amelyen én is erősen  elgondolkodtam -, maradjunk csak annyiban, hogy a boszorkányok szándékaik meglehetősen tiszták voltak.

Lauren meglepően jól szórakozott a három nővel folytatott beszélgetés közben és nyugodtan fogadta azt a tényt, hogy azok boszorkánynak titulálták magukat, sőt mi több, meg voltak győződve arról, hogy ő maga is az. És mivel állításuk szerint a képzetlen boszorkány nem csak magára, de a környezetére nézve is veszélyes lehet, így  ígéretet tettek arra, hogy Nell öccse pár nap múlva felkeresi majd őt, hogy megvizsgálja a képességeit, és ha valóban boszorkány, akkor elkezdje a tanítását. Innentől kezdve indul a mi történetünk és követhetjük nyomon Lauren sorsát, ahogy felfedezi saját egyedi képességét és hatáskörét, ahogy kötődni kezd egy népes boszorkánycsaládhoz, és ahogy figyelemmel kíséri legjobb barátnője sorsfordító találkozását az Igazival és még annál is tovább.

A történet édes, az írás kiegyensúlyozott és szilárd, a karakterek pedig szimpatikusak voltak a számomra, ez a boszorkányos dolog meg annyira hihetőnek és természetesnek tűnt végig a könyvben, hogy komolyan el kellett gondolkodtam azon, hogy lehetséges lenne, hogy az írónő maga is egy boszorkány, különben hogy a fenébe lehetne ennyire otthon a mágia működésének és mikéntjeinek a dolgában. A történetben sok erős női karakterrel találkozhatunk, akik mindegyike jószívű, nagylelkű és barátságos volt, igazság szerint számomra már túl sokan is voltak.

Bizonyos szempontból a könyv olvasása felüdülést jelentett a számomra, hiszen egy olyan történetet olvashattam, ami tele volt a szeretet és a barátság érzésével, ugyanakkor egy idő után hiányolni kezdtem belőle az izgalmat, és hogy legalább egy olyan gazember (vagy szépfiú) kerüljön a képbe, akinek a színre lépésével rögtön felmegy a vérnyomásom, vagy gyorsabban kezd el verni a szívem. A cselekmény totálisan kiszámítható volt, ami semmi, ismétlem semmi meglepetést nem rejtegetett a számomra úgyhogy, aki igazi, köröm- rágós izgalomra vágyik az nehogy a kezébe vegye ezt a könyvet, mert nagy pofára esés csalódásban lesz része, mivel az első oldaltól az utolsóig viszonylag mindenki boldog, és senkivel semmi rossz nem történik. Viszont, ha egy kiszámítható és meglehetősen nyugis szórakozásra vágysz, olyanra, amelyben a hangsúly az emberi kapcsolatokon és a családi összetartás fontosságán van, akkor egy percig sem habozz, tuti, hogy ez a te könyved lesz.

Be kell valljam, a regény elején én is kissé csalódott voltam, pörgősebb, izgalmasabb történetre számítottam, úgyhogy túlzás lenne azt állítanom, hogy már az első oldaltól kezdve megfogott magának az írónő, de a végére mi tagadás, mégis megszerettem a könyvet, mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan történetet, amiből ilyen erősen árad a harmónia, a nyugalom és a boldogság érzése.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik egy kis varázslattal, humorral és nagy adag szeretettel fűszerezett okos, szép és vicces történetre vágynak. Azoknak, akik nyitottak a mágia lágyabb és árnyaltabb oldalára és elfogadják az elemek hatalmát, a kristályok és a gyógynövények erejét. És természetesen azoknak, akik rajongnak a családi történetekért.  
Debora Geary

A sorozat részei:

0.5  To Have and to Code
1.    Modern boszorkány
2.    A Hidden Witch
3.    A Reckless Witch
3.5  A Witch Central Wedding
4.    A Nomadic Witch
5.    A Different Witch
6.    A Celtic Witch
6.5  Swordfights and Lullabies
7.    A Lost Witch

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: A Modern Witch
Sorozat: A Modern Witch
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 376
Előrendelési akció

Blogturné extra - Borítómustra

A könyv a megjelenése óta már számos országban kiadásra került különböző borítókkal, melyek mindegyikében van valami szép, ami megragadja az olvasó figyelmét (kivéve az utolsót), de véleményem szerint a Maxim Kiadó által megálmodott borítónak most messze sikerült túlszárnyalnia mindegyiket.

  

Nyereményjáték

A boszorkányokról legendák keringenek. Regények és filmek mesélik el történeteitek újra és újra.
Hogy léteznek-e? Egy biztosan. Az üst felett görnyedve éppen varázsigéket mormol, miközben egy fiolányi szerencsét löttyent főzetébe, hogy így segítsen Benneteket a nyereményhez. Kíváncsiak vagytok a nevére? Sajnos nem árulhatja el, hisz a név hatalom. Erre hamarosan Ti magatok is rájöttök.
Minden blogon találtok egy varázslókártyát, melyek mindegyike egy-egy híres boszorkányt, boszorkánymestert, varázslót vagy mágust rejt. A rajtuk szereplő információmorzsák alapján kell kitalálnotok, hogy hogyan hívják az illetőt. Minden megfejtett névvel növelhetitek esélyeteket a fődíj megszerzésére.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott, 3 db Modern boszorkány könyv egyike.
(Postázás csak Magyarország területén belül!)
kártya3.png

a Rafflecopter giveaway

 A blogturné állomásai

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.
Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!



     05/30 Dreamworld - Boszorkányképességek
     05/31 Deszy könyvajánlója - Jóga
     06/02 Kristina blogja - Kristályok 
     05/03 Angelika blogja - Ki kicsoda a regényben?  
     06/04 Könyvszeretet 
     06/06 Nem harap a... - Folytatások 
     06/08 Zakkant olvas - Boszorkányos könyvek, filmek 
     06/10 Szilvamag olvas - Borítók 
     06/12 Roni olvas - Idézetek 
     06/14 Insane Life - Karakterbemutató: Lauren