2014. febr. 20.

Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről

Bevallom, kicsit hezitáltam a könyv olvasása előtt, féltem, hogy nem az én szájízemnek való lesz, de egy kedves barátnőmnek köszönhetően, aki különösen jól ért ahhoz, hogy hogyan kell felcsigázni a kíváncsiságomat, mégis belekezdtem a regénybe és hát azt kell mondja, hogy valóban vétek lett volna kihagyni.

Az egész történet egy 1912 márciusában íródott levéllel kezdődött.

Elspeth Dunn remélni sem merte, hogy első megjelenő verseskötetére rajongói levelet fog kapni, így amikor az Egyesült Államokból egy egyetemista, nevezetesen David Graham levelét kézhez vette Skye szigetének kicsiny postahivatalában, repesett az örömtől és hazaérve azon nyomban válaszolt is neki. Elspeth soha nem hagyta el Skócia északnyugati partjait, ugyanis félt a hajózástól. De miután a férje bevonult a háborúba és egyedül maradt, le kellett győznie a félelmét, hogy hajóra szállhasson és Londonba utazva találkozhasson Daviddel, azzal a férfival, akivel addigra mát több tucat levelet írtak egymásnak. Elspeth és David között kezdetben barátság, majd később szerelem alakult, de oly sok akadály állt az útjukba, beleértve azt a tényt is, hogy Elspeth már férjnél volt és a világ is egy katasztrófa szélén állt, hogy nem sok reményük volt a szerelmük beteljesülésére.  

Mindez régen történt már, 1912-ben. Elspeth és David öt évig leveleztek egymással és találkoztak is párszor, de leginkább levélben érintkeztek egymással. Rengeteg minden történt velük ez alatt az idő alatt, de a levelek melyekben álmaikat és a legféltettebb titkaikat osztották meg egymással, mindig rendszeresen jöttek mentek közöttük. Minden levélben ott lapult - kezdetben a sorok között, később már szavak formájában is – a vágyakozás, a reménykedés és az őszinte szerelem.  

A könyv narrátora nemcsak Elspeth és David, hanem olvashatunk még leveleket Margarettől, Elspeth lányától és az ő kedvesétől Paultól is. Mindez úgy lehetséges, hogy a történet két történelmi időszakban játszódik, az első és a második világháborúban.

Már a könyv első tíz oldala után ugrunk egyet az időben 1940-be, Edinburgh-ba, ahol egy bombasorozat után Margaret az anyját a hálószobában találja egy halom megsárgult levéllel az ölében. A következő napon Elspeth a bőröndnyi levéllel együtt eltűnik, Margaret pedig ott marad egyedül, egyetlen megsárgult levéllel és az anyja titkaival, amely arra sarkallja, hogy vesse bele magát a múltba és kutassa fel, hogy vajon ki lehetett az az amerikai férfi, aki ezt a szenvedélyes levelet írta és vajon miért őrizte oly féltve és sokáig mindezt az ő édesanyja.  

Ez a könyv elvarázsolt engem, és nem csak a különös helyzetben született gyönyörű szerelmi története miatt - melynek a vége még könnyeket is csalt a szemembe -, hanem Jessica Brockmole gyönyörű megfogalmazása és stílusa miatt is, amely magyar nyelvbe való átültetéséért külön köszönet a fordítónak. Elspeth és David érzelmekkel és hangulatokkal teli szerelmes leveleiktől teljesen meghatódtam, lelkesedtem, kétségbeestem és én is szerelmes lettem, egyszóval az érzelmek olyan széles skáláját élhettem át rajtuk keresztül, melyhez hasonlóval a mostani olvasmányaimban nem igen találkozhattam.  


A levelek dátumait elnézve meg kell hagyni, hogy bizony abban az időben rengeteget kellett várni rájuk. Hogy őszinte legyek nem is csodálkozom azon, hogy a régimódi levélírás kiment már a divatból. Bár az igazat megvallva megvolt annak is a maga varázsa, amikor az ember elsétált a postára, hogy feladja a gondosan megfogalmazott és leragasztott levélkéjét és majd onnan hazasétálva várjon és csak várjon, gyakran több hetet is arra, hogy válasz érkezzen rá, ha egyáltalán érkezett. Tökéletesen megértettem és át is éreztem ennek a várakozásnak az izgalmát és néha bizony a fájdalmát is, csakúgy, mint azt is, hogy miért is őrizgette Elspeth több éven keresztül ezeket a kincseket, mert ezek a levelek valóban kincsek voltak.

Az írónő nem árult el túl sokat a szereplőkről, érdekes volt, hogy csak minimális és nagyon tömör információkat kaptunk róluk és a környezetükről, a tájról és a különböző eseményekről, de mivel Brockmole olyan gyönyörűen tudott játszani a szavakkal, hogy igazából mindezt nem is nagyon hiányoltam. Igaz a történet nem mondható sodró lendületűnek, ennek ellenére mégsem lehetett rajta egy percig sem unatkozni és a nyugodt tempója mellett is tartogatott meglepetéseket a végére.

Egyszóval szerettem ezt a könyvet. Egy olyan szívszorító, de cseppet sem szirupos, amolyan igazi, lassú lefolyású, szóvirágokkal tűzdelt, csodálatos szerelemi történet volt, amit minden romantikus lelkületű női olvasónak szívből ajánlok.

Jessica Brockmole

Kiadó: Cor Leonis
Eredeti cím: Letters from Skye
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 238

A kedvcsinálót a könyvhöz és a trailert itt nézheted meg.


2014. febr. 19.

Wendy Higgins: Angyali gonosz (The Sweet Trilogy #1)

Rég történt már meg velem, hogy éjszakába menően olvassak, de ezt a könyvet egyszerűen nem tudtam letenni és az igazat megvallva nem is nagyon akartam, mivel minden egyes sorát az utolsó betűig ki akartam élvezni. Bevallom, nem így indult ám a mi kettőnk kapcsolata, hiszen a könyv legelején még az is megfordult a fejemben, hogy félbehagyom. Hogy miért? Mert mérhetetlenül unom már azokat a tipikus YA főszereplőket, akik a lányok esetében szépek, naivak és gyámoltalanok, a fiúk esetében pedig szexik és nagymenők, pont olyanok, mint amilyennek Annát és Kaidan is láttam kezdetben. De egy idő után - magam sem tudom, hogy pontosan honnan és mikor - szépen lassan megbarátkoztam velük és kezdett magába szippantani a történet olyannyira, hogy a végén már csak azt vettem észre, hogy bőszen kutakodom a neten, hogy vajon mikor olvashatom már tovább a folytatást.

A történet alapkoncepciója, miszerint a hét főbűn plusz a hat kisebb bűn sötét angyali emberi alakban munkálkodnak a földön, miközben a saját leszármazottaikat az óriásokat (nephilimeket) arra kényszerítik, hogy az ő ármánykodásaikat támogassák és még több embert csábítsanak a bűnre, nagyon tetszett. Anna érzelmi kettőssége pedig - a veszély utáni vonzódása és ezzel szemben az erényessége és lelki tisztasága - csak hab volt a tortán. Anna lényének ellentmondásossága  a származásából; angyal édesanyjának és démon édesapjának volt köszönhető, melyről eddig neki fogalma sem volt. Persze mindig is furcsállotta, hogy színek kavalkádjaként látja mások érzéseit és hogy sokkal jobb a hallása és a látása a társainál, de ezekről a furcsaságokról mindvégig próbált tudomást sem venni, melyben nagy segítségére volt nevelőanyja, aki bár tudott Anna különlegességéről mégis úgy tett, mintha normális ember lenne. Na de ugye minden szappanbuborék kipukkan egyszer és amikor Anna találkozik a szexi és eszméletlenül vonzó Kaidan Rowe-al, aki egyébként a  bujaság hercegének a fia, melyből kifolyólag a munkaköri leírásának egyetlen pontja a csábítás volt, szóval amikor Anna találkozik ezzel a buja fiúval, akkor mindenre fény derül. Kaidan elmondja Annának az óriások és a démonok között fennálló hatalmi viszonyt és megtanítja őt különleges képességeinek a használatára miközben persze erős vonzalom alakul ki közöttük, amely hamar átcsap olyan mindent elsöprő szenvedélybe, amitől ha lángra kaptak volna a könyv lapjai a kezemben azon sem lepődtem volna meg.

A könyv tele van szenvedéllyel és érzelemmel és míg az egyik percben repdesett a szívem Anna és Kaidan kapcsolatától addig a másik percben sírhatnékom és törni zúzni támadt volna kedvem attól a kilátástalanságtól és reménytelenségtől, ami körülvette őket és ami a származásuknak köszönhetően rájuk várt. A történet és vele együtt a szereplők egyszerre nyűgöztek le és tettek nyugtalanná, tiltott szerelmük pedig darabokra törték a szívem, úgyhogy azt hiszem, hogy Wendy Higgins fantasztikus munkát végezett az olvasó érzelmeinek a szétcincálásában. 

Nagyra értékeltem, hogy az írónő a történet vázát a démonok és az angyalok világát érthetően, kellő hosszúságban és tempóban tárta az olvasó elé, elég időt adva nekik arra, hogy megemésszék az olvasottakat. És nagyra értékeltem Higgins azon merészségét is, amivel olyan sötét témákhoz mert nyúlni a regényben, mint az alkohol, a szex, a prostitúció és a drogfogyasztás. 

A könyv mellékszereplői; Anna barátja, a nevelőanyja és a többi óriás mind érdekes és izgalmas karakterek voltak, jól megformáltak és élethűek - igaz, hogy legfőképp gonoszak, de voltak köztük jók is - szóval olyanok, amilyeneknek lenniük kell, mindenfélék… mint Hófehérke törpéi. És bár mind közül a düh démonának a fia volt a legszimpatikusabb a számomra, bízom benne, hogy nem lesz stabil szereplője az épp alakuló szerelmi háromszögnek.

A könyv egy trilógia első része, ugye mondanom sem kell, hogy tűkön ülve várom a folytatást. 

Wendy Higgins


A trilógia részei:
1. Sweet Evil - Angyali gonosz
2. Sweet Peril (hazai várható megjelenés 2014. április, Könyvfesztivál)
3. Sweet Reckoning



Kiadó: Maxim
Eredeti cím: Sweet Evil
Sorozat: The Sweet Trilogy
Fordította: Béresi Csilla
Oldalszám: 440

2014. febr. 16.

Kedvcsináló idézetek és trailer a Levelek Skye szigetéről című könyvhöz

Az egész történet egy levéllel kezdődött.

Elspeth Dunn remélni sem merte, hogy első megjelenő verseskötetére rajongói levelet fog kapni, így amikor az Egyesült Államokból egy egyetemista, nevezetesen David Graham levelét kézhez vette Skye szigetének kicsiny postahivatalában, repesett az örömtől és hazaérve azon nyomban válaszolt is neki. Ebből az ártatlan kis levelezésből, ami az óceán két különböző pontjáról indult, békeidőben és háborúban, de leginkább papíron és tintán keresztül egy olyan szívszorító, de cseppet sem szirupos, amolyan igazi, lassú lefolyású, szóvirágokkal tűzdelt, csodálatos szerelemi történet bontakozott ki, amit, minden romantikus lelkületű olvasónak szívből ajánlok figyelmébe.

Ízelítőül íme néhány idézet a könyvből és nézzétek meg a magyar feliratos könyvelőzetest, ami véleményem szerint nagyon hangulatosra sikerült. (Ne felejtsétek el bekapcsolni a felirat lejátszást, mert anélkül nem fog látszódni.)




"Urbana, Illinois, USA - 1912. március 5.

Tisztelt Asszonyom!
Remélem, nem tekinti tolakodásnak, de úgy érzem, meg kell írnom önnek, mennyire csodálom és becsülöm A sas fészkéből című könyvét. Elismerem, általában nem vagyok oda meg vissza a költészetért. Többnyire a Huckleberry Finn szamárfüles kötetét veszem a kezembe vagy egyéb halálos veszedelmeket és megmenekülést tartogató könyveket. Az ön verseiben mégis volt valami, ami jobban megérintett, mint bármi az utóbbi években..."




"Skye szigete - 1912. március 25.

Kedves Mr. Graham!
Látnia kellett volna, milyen élénk izgalom keletkezett a mi kis postahivatalunkban. Az emberek összegyűltek, hogy lássák, amint elolvasom az első "rajongói" levelemet... "




"Urbana, Illinois, USA - 1912. április 10.

...Felettébb elcsodálkoztam annak olvasatán, hogy az enyém volt az első "rajongói" levél, amelyet Ön kapott. Biztos voltam benne, hogy csupán egy a sok-sok között, ezért igyekeztem oly nagyon, hogy szellemesnek és érdekesnek találja. Talán más olvasói nem voltak olyan merészek (vagy megfontolatlanok?), mint én.
       Üdvözlettel:
       David Graham

Ui.: Hol van Sky szigete?"




Skye szigete - 1912. május 1.

"Mr. Graham!
Ön nem tudja, hogy hol van az én szép szigetem? Ez megfoghatatlan! Olyan, mintha azt mondanám, fogalmam sincs, merre lehet az Illinois állambeli Urbana városa. Az én szigetem Skócia északnyugati partjai mentén van. Vad, pogány, nagyon zöld; olyan gyönyörű, hogy nem tudnám elképzelni az életet máshol."




"Skye szigete - 1915. szeptember 6.

Davey, Davey, Davey!
Nem jellemző rád, hogy így aggódj. Miért gondolsz ilyen szigorral erről? Az elmúlt három évben hagytuk, hogy csak úgy történjenek velünk a dolgok és hát szerelem történt. Tényleg meg kéne terveznünk, hogy mi következik ezután? Kell egyáltalán tudnunk?
Remélem tudod, hogy sosem gondoltam úgy rád, mint olyan valakire, aki "csak zsigerből, hirtelen elhatározásból cselekszik". Ha tudnád, mit jelentesz nekem, hogy miattad maradtam talpon, hogy miattad vagyok ébren, mert tudom, hogy te gondolsz rám. Te késztettél írásra, amikor már azt gondoltam, hogy elreppent a múzsám. Te emlékeztettél, hogy több vagyok, mint egy magányos ember. Most van még valamim. Te.
Komolyan azt hiszed, hogy bármit bizonyítanod kell előttem? Azt hiszed, tenned kell még valamit, hogy folyamatosan velem lehess? Csak ennyit kérek. Hogy legyél nekem.
Rád gondolok."




"Párizs, Franciaország - 1915. december 17.

Drága Sue-m!
Egyre inkább úgy tűnik, hogy a karácsonyt az Eiffel-torony alatt fogjuk tölteni. Mondanom sem kell, hogy szívesebben tölteném az ünnepet Edinburgh-ben vagy Skye szigetén vagy bárhol, ahol Te vagy.
... Megtennél a kedvemért valamit? Amikor szenteste éjfélt üt az óra, pontosan akkor, amikor eljön karácsony első napja, lépj ki s házból és fordítsd az arcodat a hold felé. Ízleld meg az ajkadra hulló hópelyheket, és képzeld azt, hogy az én ajkam érint. Én ugyanebben az időben ugyanezt teszem. Megígérem. Mindegy, hogy még Párizsban leszünk-e vagy valahol máshol, francia földön; behunyom a szememet és ugyanazt képzelem, amit te. Hogy az ajkunk összesimul. Talán valóban valóra válhat, ha csak egy pillanatra is. Ha egy ilyen éjszakán megtörténhetett a mi Urunk születésének csodája, akkor kisebb csoda is történhet, talán találkozhat a lelkünk.
    Szeretlek, Davey"





A feliratot kapcsoljátok be az alsó ikonok között az óra és a fogaskerék közötti kis téglalappal!

2014. febr. 14.

Könyvek, amiket várok #21

Bár még nem indult el az áprilisi Könyvfesztivál előtti dömping, a kiadók már elkezdtek zizegni és hírt adni újdonságaikról, melyek között van pár olyan könyv, amit mindenképp olvasni szeretnék, mutatom is, hogy melyekre vetettem szemet.

Monika Peetz Keddi nők című regényéről úgy gondolom, hogy egy igazi csajos könyv lehet, úgyhogy ő mindenképp felkerült a listámra.

„A hazugság visszatér, mint a bumeráng, és azt találja el, aki eldobta – esetleg azért, hogy elejét vegye valami nagyobb bajnak. Ez a bumeráng néha azonnal visszatér, néha csak sokára.”
Caroline, Eva, Estelle, Kiki és Judith belevaló kölni nők, akik egy francia nyelvtanfolyamon barátkoznak össze. Levizsgázni ugyan csak egyikük tud, de a barátság megmarad, tizenöt éven át minden hónap első keddjén együtt vacsoráznak a Le Jardin étteremben, beszélgetnek, megosztják egymással kisebb-nagyobb gondjaikat, örömeiket, nyaranta pedig elutaznak egy-egy hosszú hétvégére.
Miután Judith megözvegyül, és igen rossz idegállapotba kerül, bejelenti, hogy ezúttal nem tart a többiekkel, mert rábukkant férje, Arne zarándoknaplójára, és helyette is szeretné végigjárni az El Caminót, befejezni azt, ami a férfinak a betegsége miatt már nem adatott meg. A keddi nők döbbenetén felülkerekedik a kalandvágy és a szolidaritás, így aztán egyhangúan úgy döntenek, hogy elkísérik.
Igen ám, de a naplóval valami nem stimmel. Állandóan eltévednek, és kezdenek arra gyanakodni, hogy Arne sosem járt arra, amerre ők. Hamarosan arról is meggyőződnek, hogy semmi és senki nem az, aminek látszik. Szinte még egymásról se tudnak semmit…
Kiadó: Park, Oldalszám: 352 Várható megjelenés: 2014. február 20.

Az Ulpius Kiadó hamarosan egy új sorozattal rukkol elő, melynek főszereplője Daisy Dalrymple egy szép és okos, de minden lében kanál nőszemély, aki lépten-nyomon hullákba botlik, akárcsak M. C. Beaton tökéletlen, ám annál megnyerőbb hősnője. És mivel a történet a kedvenc koromban játszódik, így biztos, hogy teszek egy próbát vele. 

Carola Dunn: aisy és a jégbefagyott Don Juan
Daisy Dalrymple igen figyelemreméltó ifjú hölgy, aki újságírói munkát vállal, hogy függetlenségét biztosítsa – ez bizony meglehetősen szokatlan lépés egy vikomt lányától 1922-ben. Első megbízatása épp karácsonykor a Wentwaterek úri birtokára vezérli, ahol összegyűlik az egész család. A kellemes együttlétet hívatlan vendég, a „faragatlan tuskó” hírében álló Lord Astwick megjelenése zavarja meg, akire egy reggel a birtok tavának jegébe fagyva találnak rá – nyilvánvalóan nem baleset, hanem gyilkosság történt. A helyszínre érkezik a Scotland Yard vonzó felügyelője, Alec Fletcher, aki a nyomozás idejére a segédjévé fogadja Daisyt. Valamennyi családtag gyanúsított, a gróftól egészen az unokájáig. A nyomozás során fény derül Astwick bárdolatlan viselkedésének következményére, és ez újabb gyilkossági indítékokat tár fel a Wentwater-birtokon. A szemfüles Daisy leleplezi a gyilkost, a családtagok többségét lenyűgöző megoldással áll elő, és felmerül egy jövőbeni regényes kaland lehetősége is.
Kiadó: Ulpius, Várható megjelenés: 2014. április 28. (de Ulpiuséknál semmi nem biztos)

Aztán ugye itt van a Maxim Kiadó két újdonsága, melyek első részét olvasva a folytatásukra is nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy ők is mindenképp befutók nálam.

Wendy Higgins: Sweet Peril
Anna Whitt, az őrangyal és démon lánya megígérte magának, hogy soha nem követi apja mesterségét, és nem csábítja rosszra az embereket. Naivan azt hiszi, hogy ez könnyedén sikerülhet. Démonoktól üldöztetve mérlegeli, milyen áldozatokat kell hoznia a túléléshez. Vajon át kell állnia a sötét oldalra?

Az élete még soha nem volt ilyen sivár, de szívében még mindig ott van Kaidan Rowe emléke. Egy váratlan, elvesztett üzenet kapcsán azon kapja magát, hogy Kopanóval utazza körbe a világot. Törekvései között szerepel, hogy támogatást szerezzen és reményt adjon félig ember, félig démon sorstársainak. Ám hamar világossá válik, hogy ez nem fog harc nélkül menni. Ezalatt a lánynak és Kaidannak félre kell tenniük egymás iránti szenvedélyüket, és szembe kell nézniük a végső kérdéssel: érdemes kockára tenni az életünket valaki szerelméért?
Kiadó: Maxim Várható megjelenés: 2014. április Könyvfesztivál

Rebecca Donovan: Barely Breathing
Bár a "gonosz mostoha" már börtönben ül, amiért Emma életére tört, a lány mégis még mindig halvány árnyéka önmagának, kimarad a suliból, barátai és szerelme, Evan próbálják visszalehelni belé az életet, és először Sarához, majd később édesanyjához, Rachelhez költözik. Az anya próbálja jóvátenni hibáit, és minél jobb viszonyt ápolni a lányával, közben lassacskán az ő élete is rendeződni látszik. Bár minden a lehető legjobb irányba halad, az eseményeket beárnyékolja Sara féltékenysége, aki irigykedik Emmára Evannel való boldog kapcsolata miatt. Ám az események akkor vesznek igazán váratlan fordulatot, mikor Jonathan, Emma anyjának új párja kezd többet érezni Emma iránt…
Kiadó: Maxim Várható megjelenés: 2014. április Könyvfesztivál

És végezetül ismét egy nagyon érzelmesnek és szomorúnak tűnő könyv a szerelemről és a reményről... erre is biztos vevő leszek.

Priscille Sibley: Csillagpor
Szerelemből tragédia. Tragédiából remény.
Egy férfi és egy nő. Gyerekkoruk óta ismerik egymást. Matt kétéves, amikor először a karjában tartja az újszülött Elle-t, tizenhét, amikor csillaghullás idején először megcsókolja, és harminchárom, amikor feleségül veszi. Mindenük megvan, amire vágyhatnak. Csak egyetlen űr tátong az életükben, a közös gyerek hiánya.
Ám egy ártatlan baleset mindent megváltoztat. Elle kómába esik, és a végakarata alapján nem szabad gépekkel életben tartani. Egy csoda mégis felülír mindent. Kiderül ugyanis, hogy gyermeket hord a szíve alatt. Vajon mi az erősebb? A jog, amelyre Matt anyja (aki egyben Elle keresztanyja is), Linney hivatkozik? Vagy az új élet reménye?
Az érzések mellett a jogászok is egymásnak feszülnek. A tét: élet vagy halál.
Kiadó: Pioneer Books Oldalszám: 408 Várható megjelenés: 2014. február 25.

Kim Carpenter · Krickitt Carpenter · Dana Wilkerson: Fogadom

A könyv Kim és a felesége Krickitt Carpenter igaz történetét feldolgozó, nagyon megható és szívfacsaró, vallási alapokra fektetettet romantikus története, melyben az Istenben való hit, a kitartás és a remény jelentős szerepet játszik, vagyis kategóriáját tekintve egy keresztény könyvről van szó.

Kim és Krickitt házassága jelentős akadályokon ment keresztül, míg megtalálták a boldogságukat. Házasságuk elején Krickitt komoly fejsérülést szenvedett egy autóbaleset során, melynek következményeként elveszítette az emlékezetét és a személyiségében is jelentős változások mentek végbe. A felépülése után nem emlékezett a férjére és gyors hangulatváltozásainak köszönhetően gyakran elutasította őt magától egy "utállak" vagy csak egy egyszerű "Hagyjál békén! Azt sem tudom, hogy ki vagy!" felkiáltással. Hosszú és keserves utat kellett bejárniuk, míg újra egymásra találtak és a múlt emlékei helyett az előttük álló jövőre tudtak koncentrálni.

Kim egy igazi sportember volt, egy Új-mexikói Egyetemen baseball edzőként dolgozott, míg Krickitt egy sportáruház értékesítési osztályán Kaliforniában. Kettőjük történetét Kim szemszögéből ismerhetjük meg, ő kezdi el mesélni, hogy hogyan is ismerkedett meg a feleségével telefonon keresztül, és hogy lett ez az ismeretség egyre mélyebb, mígnem hamar esküvő nem lett a vége. Lépésről lépésre meséli el Kim a társkeresés folyamatát és azt az összhangot és szeretetet, ami kialakult közöttük. Mivel mindketten hívő emberek voltak, így hittek abban, hogy ők egymásnak lettek rendelve és az oltár előtt is ebben a hitben esküdtek örök szerelmet egymásnak. De az élet tele van meglepetésekkel és a házasságkötésük után alig 11 héttel borzalmas autóbalesetet szenvedtek. A szerencsétlenség során mindketten súlyosan megsérültek, de míg Kim sérülései "könnyen" gyógyultak, addig Krickitt-é maradandónak tűntek és több hónapos terápiákon és rehabilitációkon kellett átesnie ahhoz, hogy nem csak testileg, de lelkileg is újra talpra tudjon állni.

Csodálatos volt Kim kitartása, küzdelme és hite, nem tudom, hogy én egy ilyen helyzetben hogyan reagáltam volna, milyen kitartó lettem volna… de igazából nem is akarok ebbe belegondolni, annyira borzalmas volt ez az egész. Szívszorító volt olvasni ahogyan Kim harcolt a feleségéért és türelmesen próbálta visszavezetni őt a normális kerékvágásba, miközben az egyre növekvő orvosi számlákkal is folyamatosan zsonglőrködnie kellett. Kim egy olyan kivételes ember volt, aki igazán szerette a feleségét, egy olyan férj, aki a nehézségek ellenére sem adta fel a reményt a társa gyógyulásáért, még akkor sem, amikor már valóban úgy tűnt, hogy nincs semmi remény. És bár sok ember volt akik a segítségükre voltak, együtt éreztek velük és anyagi támogatást is nyújtottak a számukra, az igazi segítséget és támaszt mégis mindvégig az Istenbe vetett hitük jelentette mindkettőjük számára. Hiába közismert tény, hogy a házaspárnak e szörnyű szerencsétlenség után sikerült újra egymásra találnia és családot alapítania, én ennek ellenére mégis végig izgultam és szorongtam értük az egész könyvet.

Kim és Krickitt története a hitről, a szeretetről és a bizalomról szól, a házastársi eskü igazi jelentéséről és hogy mit jelent valakit örökre szeretni.
Kim és Krickitt Carpenter
A könyv nagyon rövid, csupán 175 oldal, stílusa és nyelvezete egyszerű mindenki számára tökéletesen érthető. Én ezt a kiadványt a házaspár életének ezen borzasztó szakaszáról szóló rövid kis összefoglalónak érzem inkább, mintsem egy jól megírt regénynek, de úgy gondolom, hogy itt nem is ez a lényeg.

"Tisztában vagyunk azzal, hogy Isten az igazi főhős a mi történetünkben, de csodálatos érzés látni, hogyan használt minket arra, hogy megszólítson másokat."

Valószínű, hogy rajtam kívül már mindenki látta a filmet, ami az ő igaz történetüket vitte filmvászonra, úgyhogy arról, hogy a film valóban hasonlít-e a könyvre sajnos nyilatkozni nem tudok, viszont a regény végén azt olvastam, hogy bár a forgatókönyvön rengeteg változást eszközöltek, a történet alapjai mégis a helyén maradtak. A legjobb lesz, ha ennek magam járok majd utána.

Kiadó: Harmat
Eredeti cím: The Vow: The Kim and Krickitt Carpenter Story
Fordította: Kertész Tünde
Oldalszám: 174

Nyereményjáték


a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

Tudtátok, hogy Angliából indult el az a kezdeményezés, amely a Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család értékeire és fontosságára irányítja az emberek figyelmét? Nos, a Harmat Kiadó tisztában van ennek fontosságáról ezért is ütemezte Kim és Krickitt Carpenter szívbemarkoló igaz történetéről szóló könyvének megjelenését erre az időszakra. A Blogturné Klub segítségével február 13-án induló turné keretein belül öt különböző állomáson olvashattok a házaspár nem mindennapi megpróbáltatásairól és tudhattok meg további érdekességeket a történetüket feldolgozó filmről.


02/13 Kelly & Lupi olvas
02/14 Szilvamag olvas
02/15 Deszy könyvajánlója
02/16 Dreamworld
12/17 Angelika blogja







2014. febr. 9.

Januári beszerzések

Januárban valahogy nem éreztem késztetést könyvvásárlásra, mivel a decemberem e téren olyan volt, hogy juhuhuhj, jobb nem is említeni. No nem azért, mert olyan siralmas lett volna ellenkezőleg, könyvszaporulat szempontjából a legtermékenyebb hónapom volt, amely természetesen elsősorban a karácsonynak volt köszönhető, a családomnak és annak a sok kedves könyvmolynak, akik megleptek egy-egy drágasággal, melyek mindegyikének, mint mindig, most is nagyon örültem. Szóval az ember egy ilyen hónappal a háta mögött nem nagyon ugrál, ezért a januárt én is próbáltam kicsit szerényebben megélni (több kevesebb sikerrel).
Ebben a hónapban csak két könyvet vásároltam, igaz azokat is még tavaly rendeltem a Könyvmolyképző karácsonyi akciójában... tényleg kihagyhatatlanoknak éreztem őket. A következő kettőt cseréltem, míg az utolsó könyv szülinapi ajándék volt egy kedves barátnőmtől.
Természetesen nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit tartogatnak majd a következő hónapok, de úgy tervezem, hogy ebben az éveben inkább a cserékre fogok jobban ráhasalni, mintsem a vásárlásokra. Na majd meglátjuk!
  










Jean-Claude Mourlevat: Földlakó 
Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Federica Bosco: Szerelmem egy angyal 
Alan Bradley: De mi került a pitébe?
Caitlin Moran: Hogyan legyünk tökös csajok


2014. febr. 5.

Jennifer L. Armentrout: Obszidián ~ Ónix (kettő az egyben)

A két könyvet szinte egymásutánjában sikerült elolvasnom így fölöslegesnek tartottam két külön bejegyzést írnom róluk, inkább egybe próbáltam összefoglalni a kettőt (istenem, praktikus egy jány vagyok). No meg aztán úgy gondoltam, hogy minek Dunára vizet önteni, hiszen annyian fogalmazták már meg előttem a pozitív vagy épp negatív véleményüket a történetről, hogy ezek után úgy éreztem, hogy nekem már tényleg teljesen fölösleges billentyűzetet ragadnom, hiszen semmi újat nem tudnék már írni róluk. Ettől függetlenül mégis azt kell mondjam, hogy muszáj pár mondatban lepötyögnöm a véleményemet, mert ha az ember lányának egy új kedvenc sorozata akad, azt ugye csak nem hagyhatja már szó nélkül. Nem igaz?

A könyv narrátora Katy, aki az édesanyjával együtt költözött ebbe az álmos nyugat-virginiai kisvárosba, ahol a történet játszódik.  Katy, anyja unszolására barátokat próbál szerezni magának és hát a legegyszerűbb dolog ugye a szomszédokkal való ismerkedés. Át is megy a velük szemben lévő házba, ahol egy vele egykorú ikerpár Daemon és a húga Dee lakik. Daemon az első perctől kezdve rendkívül ellenségesen, arrogánsan és szemtelenül viselkedik Katy-vel, amely magatartásán még az iskolában sem változtat, Dee viszont épp a bátyja ellentéte, szinte szomjazza Katy barátságát. Katy magának sem meri bevallani, de már az első találkozásuk óta vonzódik Daemonhoz, akivel valami nagyon nincs rendben csakúgy, mint a húgával és a barátaikkal.  Hamar kiderül, hogy valamennyien egy másik bolygóról érkezett idegenek, akik emberi formát vettek fel, hogy be tudjanak illeszkedni közénk. Luxeneknek vagyis fényembereknek hívják magukat, akiknek nem mellékesen egy egész galaxisra való idegennel kell szembenézniük, akik mind az ő különleges képességeikre pályáznak. Katy-t is megtámadta egy ilyen idegen, de Daemonnak sikerült megmentenie őt és ezzel együtt meg is jelöni.... és ó mily borzalom, de Katy csak úgy úszhatja meg élve ezt az egész ufóharcot, ha Daemon közelében marad, amíg el nem halványul rajta a jel.

Szóval, amikor belekezdtem az Obszidiánba, akkor még gondolni sem mertem volna, hogy ez a könyv, ami egyébként már több hónapja ott porosodott a polcomon, ennyire levesz majd a lábamról. Totálisan beleszerettem Armentrout írásába és az általa megformált szereplőkbe. A történet dinamikus volt és izgalmas a főszereplők sziporkáztak és izzott közöttük a levegő, Daemon pedig hatalmas bunkó volt, pontosabban egy hatalmas és őrülten szexi bunkó, amolyan igazi érző szívű rosszfiú, amely típusú szereplőktől bevallom, én rögtön elgyengülök. Katy és Daemon ebben a részben állandóan piszkálták egymást és játszották a kis macska egér játékukat, ami rengeteg humoros helyzetet és párbeszédet okozott a történetben. Arról már nem is beszélve, hogy Katy egy könyves blogot vezetett, amitől – ha még ez valamilyen machináció is volt az írónő részéről – nagyon szimpatikussá vált a számomra. Szerencsére sem instant szerelemmel, sem szerelmi háromszöggel nem találkozhatunk a történetben, de voltak villanykörteként világító űrlények és őket üldöző gonosz lények, ami így első hallásra lehet, hogy nem tűnik túl biztatónak, de higgyétek el, hogy mindezt olyan jól tálalta és körítette az írónő, hogy észre sem lehetett venni, csakúgy pörögtek a lapok olvasás közben. Egyszóval hatalmas pozitív meglepetés volt számomra ez a regény, melynek a vége fele már csak azon izgultam, hogy nehogy elszúrjon valamit az írónő, amivel csalódást okozhat, de szerencsére nem volt okom panaszra. Egyébként sokakkal ellentétben nekem nem igazán tetszett a könyv végén bónuszként kapott pár oldal, amit Daemon szemszögéből olvashattunk.…. én egész máshogy képzeltem el mindazt magamban.


És ugye előnyei is vannak annak, ha az ember később kezd el egy sorozatot, mert legalább így nem kell sokat várni a folytatásra.... a rossz hír, hogy még mindig csak az első két rész jelent meg nálunk, tehát tulajdonképpen nem sokra mentem a várakozással.

Az Ónix ott folytatódik, ahol az előző rész abbamaradt, vagyis Katy felgyógyul a támadásból és mivel Daemon gyógyította meg így erős kötődés alakult ki közöttük. És míg továbbra is harcolnak az egymás iránt érzett gyengéd érzéseik ellen - különösen Katy, aki meg van győződve arról, hogy csakis a kötődés miatt éreznek így egymás iránt - addig egy új srác Blake tűnik fel a suliban, akinek úgy tűnik, hogy sikerül felvennie a harcot Daemon szexi kisugárzása ellen, melynek köszönhetően az sem kizárt, hogy még labdába is rúghat Katy-nél. A helyzet viszont az, hogy nem mindenki az, akinek látszik, és hogy Katy-t sem sorolhatnám épp a józan gondolkodású emberek közé. A könyv eleji agonizálásával és Daemon érzelmeinek megkérdőjelezésével nálam kicsit elvetette a sulykot, de ha figyelembe veszem a fiatalságát és tapasztalatlanságát, és hogy pár nap leforgása alatt mi minden történt vele, akkor talán, mondom talán szemet tudok hunyni a kissé bosszantóan hosszúra sikeredett nyafizása felett.

Egyébként az Obszidián csak ennek a résznek a bevezetője volt, ami a fenébe is, sokkal jobb volt, mint az elődje. Mindezt Katy és Daemon jellemfejlődésének és a két új szuper karakter bevonásának volt köszönhető, amitől csak még izgalmasabb és fordulatokban gazdagabb lett a történet. Daemon és Katy karakterét most sokkal mélyebbnek és kidolgozottabbnak éreztem ennek köszönhetően a párbeszédeik és a közös jeleneteiket is sokkal természetesebbnek és letisztultabbnak hatottak. Az két új szereplő Blake (az új srác) és Will (Katy anyjának az új pasija) annyira jól sikerültek, hogy a lelki békém megóvása érdekében nagyon szívesen kiírattam volna őket a történetből az írónővel, de akkor ugye hol maradt volna az izgalom és a bonyodalom, úgyhogy így csak körömrágva és bosszankodva követhettem nyomon az ármánykodásukat.
Daemont még mindig elég szarkasztikusnak találtam, de már az édesebb és odaadóbb sőt még a féltékeny oldalát is megmutatta, melynek köszönhetően már valóban egyértelművé vált, - nem mintha az előző részben ne tudtuk volna az első találkozástól kezdve - hogy mit is érez Katy iránt. Katy sajnos sok rossz döntést hozott ebben a könyvben, melynek olyan következményei lettek, amiért hiába vállalt később felelősséget, már az sem segített. Mérhetetlenül bosszantott Katy naivsága és hiszékenysége, de hát pont ez miatt volt a személye hihető, hiszen egy olyan fiatal lányról van szó, akinek az élete fenekestül felfordult, idegenek veszik körül és maga is kicsit átalakul… 

A fél pont levonás csak azért járt, mert a történet első harmadáig, gond nélkül le tudtam tenni a könyvet elalvás előtt - valahogy hiányzott belőle az a lendület, ami fogva tartott volna - de ettől függetlenül azt kell mondjam, hogy a második rész is beváltotta a vele szemben támasztott elvárásaimat, úgyhogy ez a sorozat tuti befutó nálam. Azt azért nem mondom, hogy olyan maradandó élményt nyújtott, ami még több hónapon keresztül is éreztetni fogja a hatását, de mindenképp szórakoztató és kellemes olvasmány volt, ami miatt a folytatásokra is biztos vevő leszek. 
Jennifer L. Armentrout


A sorozat részei:
0.5. Shadows
1. Obsidian (2011) - Obszidián
2. Onyx (2012)- Ónix
3. Opal (2012)
4. Origin (2013)
5. Oppositin (2014)



Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Obsidian, Onyx
Sorozat: Lux
Fordította: Miks-Rédai Viktória
Oldalszám: 422,472