2012. márc. 30.

Márciusi beszerzéseim

Nem tudtam nem észrevenni, hogy gomba mód szaporodnak az új rovatok különböző könyves blogokon, ezen kezdeményezés eredményeképpen, amit személy szerint nagyon jó ötletnek tartok, ezért csak halkan súgom, hogy ennek ellenére ez a rengeteg, szinte majd minden blogon megjelenő, azonosan ismétlődő új rovatok megjelenése, nekem már kicsit sok. De bízom benne, hogy idővel majd kiforrja magát a rendszer.
Minden esetre nálam marad minden a régi, illetve, hogy én is haladja a korral a már meglévő két állandó rovatomnak logót kreáltam, így az oldalsávból is közvetlen elérhetőek a hozzájuk tartozó bejegyzések.


Hát, akkor nézzük! Az Én és te könyvet, már a megjelenés előtt kinéztem magamnak, így amikor a Szandi Könyvmaratonos akciójába bekerült, rögtön le is csaptam rá. A Morfondír és a Kibeszélem az uram című könyvekkel is már elég rég szemezgetek,  így hát, amikor ezeket is megláttam akciósan, nem cicóztam, megvettem.
Ez utóbbi kettőt a kecskeméti antikváriumba rendeltem, gondoltam, majd beugrom értük, mivel úgyis épp a környéken dolgozunk a férjemmel. Nos, ez a beugrós nap, épp tegnapra esett, amikor olyan erős szél fújt, hogy kivételesen hálát adtam az égnek a 40-es lábam miatt, amivel stabilan talpon tudtam maradni. Mivel a munkámból kifolyólag egész nap terepen voltam, mondanom sem kell, hogy annyi homokot nyeltem, amivel akár már jól is lakhattam volna és a fülembe is annyi jutott, hogy ültetni is lehetett volna bele valamit, a bepirosodott szemeimről meg már ne is beszéljünk........de még így is koszosan, piszkosan és fáradtan, képes voltam becaplatni a könyvekért. Kár, hogy kitüntetést nem kaptam érte. Mielőtt az antikváriumban átvettem volna a két könyvet, a polcon megakadt a szemem A beugrón, és hát 1300 forintért úgy gondoltam, hogy nem hagyom ott.

Miután magamnál tudtam az új könyveket az utca túloldalán egy újabb könyvesboltot pillantottam meg, - ó ezek a kecskemétiek nem is tudják, hogy milyen szerencsések- ahol romantikus könyveket kínáltak 30 %-kal olcsóbban. Meglátva kicsit elbizonytalanodtam, hogy nekem most ide tényleg muszáj bemennem? Na nem azért, mert már vásároltam pár könyvet, hanem azért, mert a párom is velem volt és őt, nem olyan nemes ügyek vezérelték, mint engem és igen kellemetlenül érintett ez a "csak beugrunk érte" kötelezően választott szabad program. Na de a drága férjem egy szót sem szólt, csupán csak annyit, hogy "ne tartson sokáig" miután én szinte berobbanva a boltba, nem sokat teketóriázva, rögtön az eladónak szegeztem a kérdést: "hol vannak?!" Ő kedvesen megmutatta a polcot, amin azonnal észrevettem a Las Vegas patkányait, amire szintén már igen régóta fáj a fogam...... és hát ő is az enyém lett.

A Barlangi Medve népe és az Ojabun  könyveket 1000 forintért vettem, a FB-on láttam, hogy a kiadónak vannak egy napos akciói és ezeket ott csíptem el..
A Tizenhárom okom volt molyos csere, csakúgy, mint az Egy haláli szingli meséi, amit már olvastam, de a nagy tetszésre való tekintettel be kellett szereznem.
A következő hónapban Könyvfesztivál lesz és már most van pár olyan könyv, amiket feltétlen szeretnék, de ezekről majd az áprilisi beszerzéseimben írok bővebben.                                                                              
                                                                                                                                                     

2012. márc. 26.

Alex T. Smith: Claude a cirkuszban

Hogy Claude történeteit mindenki ugyan úgy szereti-e, mint én? Azt nem hinném. Persze biztos vannak olyanok, akik igen és olyanok is, akik nem, mindenesetre én határozottan a Claude rajongók táborát gyarapítom.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy amikor a legelső részt a kezembe vettem (Claude a városban) és belelapoztam, nem voltak kételyeim a könyvvel kapcsolatban. Mert ugye mit láttam? Egy kissé bugyuta, piros micisapkás, túlzottan nagyfejű kutyát és az ő piros csíkos zokniját, akik a képeken, hát nem épp a szivárvány összes színében pompáztak. De aztán jobban megnézve őket és a történetet is hozzáolvasva a könyv stílusa, hangulata és egyedi humora egyből elvarázsolt és magával rántott.

Ezek után ugye mondanom sem kell, hogy milyen kíváncsian vártam a következő, immár a harmadik rész megjelenését.

Ebben a könyvben Claude és hű barátja, Bolyhos Zokni uraság egy parkba mentek sétálni, ahol van ám minden, mi szem szájnak ingere. Első ránézésre – mivel a kedves olvasó is rálátást kap a parkra, egy térkép formájában - nekem olyannak tűnt, mintha Claude egy hatalmas vidámparkba csöppent volna; ahol van csónakázótó, játszótér, japán pagoda, golfpálya, kacsaúsztató, fagylaltos kocsi!........ és még mindig csak a felét soroltam fel azoknak az érdekességeknek, ami ebben a csodás parkban található. De mind közül a legfontosabb és a legizgalmasabb helyszín nem más, mint a Bámulatos Baltazár Káprázatos Cirkusza. Természetesen ez Claude figyelmét sem kerülte el, akin a cirkuszba betérve egy kisebb takarítási kényszer vett erőt, aminek az eredménye nem más lett, mint katasztrófa.  

Na de kezdjük csak az elején. Ha valaki azt hiszi, hogy egy parkban nem lehet galibát okozni, akkor az téved, mert Claudenak mindez, minden gond nélkül sikerült. A cirkuszig vezető úton rengeteg minden történt vele. Sikerült megzavarnia néhány békésen kocogó embert, aztán a golfpályán, - ahol mily borzalom, lyukak és labdák hevertek szanaszét - egy kellemetlen incidensben volt része, majd az előző részekhez hasonlóan  ismét lehetősége adódott, a hős szerepébe bújnia pár percig. És már el is érkeztünk a nap fénypontjához a cirkuszi előadáshoz, ami ugyan úgy, mint Claude ezen napja, szintén meglehetősen eseménydúsra sikeredett.


Féltem, hogy ez a rész már nem lesz annyira üde és vidám, mint az előzőek, de tévedtem. Az illusztrációk még mindig retró hatásúak és nagyon stílusosan megtartották a fekete, fehér és a piros színeket. A karakterek vidámak és humorosak, különösen a szőrős légtornász és a tetovált kötéltáncosnő keltették fel a gyermekeim figyelmét.

A könyv mérete kicsi, akár egy női táskában is könnyen elfér, illetve a szöveg nagy mérete miatt, az olvasni tanuló gyermekek is bátran megpróbálkozhatnak vele...... bár tartok tőle, hogy sok szülő, már csak a saját maga szórakoztatása érdekében is ragaszkodni fog a felolvasáshoz.

Claude, eddig megjelent köteti, rákattintva a képre a bejegyzésre ugrik:


Kiadó: Manó Könyvek
Eredeti cím: Claude at the Circus
Fordította: Totth Benedek
Oldalszám: 94

2012. márc. 22.

Julia Quinn: Esküvő lesz - Bridgerton család #8

Már a kezdetektől fogva követtem a Bridgerton család történetét és bevallom, hogy félve vettem a kezembe a Gregoryról szóló utolsó részt, mert nem túl sok jó kritikát olvastam róla olvasói berkekben. Azonban már most, még az értékelésem legelején szeretném leszögezni, hogy nekem semmi bajom nem volt a történettel, számomra ugyan olyan szórakoztató és humoros olvasmány volt, mint a sorozat összes eddigi része.

Igazából nem is tudom, hogyan fogjak hozzá, a történet ismertetéséhez, mivel az előző részekhez hasonlóan, ez is csak ugyan arról szólt, mint az összes többi, nevezetesen a hős és a hősnő egymásra találásáról és a szerelmük beteljesüléséről.  Persze az ehhez vezető út a sorozat mindegyik részében más és más volt, a közös bennük csupán annyi, hogy mindegyiket sok izgalommal és feszültséggel, és hál’ istennek rengeteg humorral és romantikával bolondította meg az írónő. Minden kétséget kizáróan, azt kell mondjam, hogy Ms. Quinn rettentő jó tollforgató.

Gregory hisz az igaz szerelemben, sőt, elhatározza, hogy megtalálja azt, mintha az olyan könnyű lenne, és bármily meglepő, nem is kell sokáig várnia, mert amikor egy családi összejövetelen meglátja a gyönyörű Hermione igézően szép nyakszirtjét, rögtön szerelembe esik a hölgy iránt. Hermione szépsége azonban nem csak Gregoryt bűvöli el, hanem még vagy egy tucat szerelemre éhes fiatalembert, mely okból kifolyólag Gregorynak nem marad más választása, mint sorszámot tépni és beállni a lányt ostromló férfiak sorába.

Sajnos Hermione legjobb barátnőjének, Lucindanak a kegyeiért közel sem ácsingózik annyi délceg ifjú, min azt, e fiatal hölgy megérdemelné, de hát bizony nehéz is őt bárkinek is észrevenni a meseszép Hermione árnyékában.  És bár Lucindanak már van vőlegénye, - akit ugyan még fényképen sem látott - mindez mégsem szab gátat gyengéd érzelmeinek, melyet Gregory iránt táplál. Na kérem, van itt szerelem dögivel, keresztül és kasul, pedig hol vagyunk még a történet végétől, mert Hermione és  Lucy bátyjának a szíve is hevesen dobog ám valakiért, és ebben a nagy rózsaszín felfordulásban csak Lucy vőlegénye marad kísértetiesen higgadt, és hogy miért? Hát erről már tényleg nem írhatok többet, mert akkor hol maradna a meglepetés?

Személy szerint nekem kifejezetten tetszik, hogy nem egy kaptafára íródnak a Bridgerton család történetei és bár lehet, hogy ebben a részben kevesebb volt a pörgős és humoros dialógus, és a történet is gyorsabb tempójú volt a megszokottnál, - mondhatni a vége már-már túl kalandosra és akciódúsra is sikeredett - mégis ezek ellenére vagy pont ezek miatt? ez a könyv sem okozott egy parányi csalódást sem a számomra. Emlékezzünk csak vissza, Francesca történetére, (Rossz kor) ami szintén nem volt rendhagyó. Emlékeim szerint ott sem halmozott el bennünket az írónő túl sok sziporkázó párbeszéddel, nem is beszélve Hyacynth történetéről, (Csókja megmondja) melyben a nyomozás nagyobb hangsúlyt kapott, mint a romantika illetve a szerelmesek egymás közti évődése, mely miatt véleményem szerint a nyolc rész közül inkább ez lóg ki jobban a sorból, mint Gregory története. 

Persze joggal kérdezhetitek, hogyha ennyire tetszett a regény, akkor mégis miért vontam le fél pontot az értékelésből. Hát a „Melyben hősünk szerelembe esik. Megint ” fejezet miatt, ahol Gregory nem szégyell, ismét! egy másik hölgyhöz tartozó nyakszirt látványától szerelembe esni. Ezek után, már biztosra vettem, hogy Gregory igen erős nyakszirt fétisben szenved, csakis ezzel tudom magyarázni eme balgaságát. Semmi kétség, hogy az összes Bridgerton fiú közül ő a legegyügyűbb és a legostobább gyermek, aminek oka igen egyszerű; ahogy a drága nagymamám mondaná: csak megszületnie volt nehéz szegénynek. De ő erről ugye nem tehet és biztos vagyok abban is, hogy nem csak tudja, de érzi is, hogy Bridgertonnak lenni nem csak kiváltság, hanem életérzés.

Ebben a részben is, csakúgy, mint az előzőekben szintén feltűnik néhány régi kedves ismerős; Anthony és Kate, Hyacynth, Colin, Violet Bridgerton. És azért itt is akadtak bőven olyan humoros részek, melyeket többször elolvastam, hogy jól a fejembe véssem.

"Mr. Bridgerton, ön ittas?
A férfi huncut kissé ostoba mosollyal hajolt előre. Feltartotta kezét, hüvelyk- és mutató ujját egymáshoz közelítette, de nem érintette össze.
- Csak egy picikét.
Lucy kétkedve nézte.
- Valóban?
A férfi homlokát ráncolva nézett le kezére, és kissé növelte az előbb említett ujjak közti távolságot.
- Hát, talán ennyicskére.
Lucy nem sokat tudott a férfiakról és a szeszről, de a kettő kölcsönhatásáról elég ismerete volt ahhoz, hogy feltegye a kérdést - Ez mindig így van? - Összevonta a szemöldökét, orra mellett nézett le a hölgyre. - Általában pontosan tudom, hogy milyen részeg vagyok.
Lucynak fogalma sem volt, hogy mit mondjon erre.
- De tudja, ma nem vagyok biztos benne - tette hozzá és hangjában meglepetés csengett.
- Ó! - jegyezte meg Lady Lucinda, mert ezen az estén társalgási képességeinek legjavát volt képes nyújtani."

Minden esetre tény, hogy egyik Bridgerton testvérről szóló könyvnél sem érhetett nagy meglepetés bennünket, mivel mindegyik ugyan azzal zárult. Házassággal.
De az, hogy ehhez milyen utat kellett megtenniük a szerelmeseknek, az már a szerző fantáziáján múlott.  Leírva, mindez lehet, hogy unalmasnak tűnhet, de aki már ismeri Juia Quinn stílusát és humorát, vagy akár veszi a fáradságot, legalább egy rész elolvasásának az erejéig, akkor rögtön tudni fogja, hogy miről is  beszélek, illetve áradozok és hogy miért is van Ms. Quinnek ilyen hatalmas rajongó tábora.

Szóval, egy szó, mint száz, a többi részhez hasonlóan számomra ez a rész is nagyon bájos és magával ragadó volt, határozottan azt kaptam tőle, amit vártam; kikapcsolt, szórakoztatott és nem utolsó sorban elvarázsolt.

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: On The Way To The Wedding
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 424

2012. márc. 15.

Könyvek, amiket várok #7

Ismét néhány olyan könyvre akadtam a neten való nézelődésem során, amik határozottan felkeltették az érdeklődésemet. Nem is húzom tovább a szót inkább mutatom őket:

Andrew Nicoll: A derék polgármester 
A derék polgármester történet a szerelemről, a veszteségről, a varázslatról, a barátságról, a remek ételekről, egy rezesbandáról, egy olasz boszorkányról, egy behemót ügyvédről, néha egy-egy kutyáról és egy sétatempóban lezajló autós üldözésről szól. Hát kell ennél több???
 Kiadó: Gabo
Oldalszám: 370
Ár: 3490.-
Megjelenés: 2012.04.19.

Árpa Attila: Holtomiglan
Szeretem Árpa Attilát, mint tévés személyiséget, bár mostanában nem igen lehet vele találkozni a képernyőn. Az eddig megjelent könyveit nem olvastam, még?, de igazán nem is keltették fel a kíváncsiságomat, ellenben ezzel a könyvével. Hát majd meglátjuk..... remélem nem lesz csalódás.

Három gondtalan kamasz teker a rákospalotai naplementében. 
Nem sejtik, hogy életük talán legboldogabb napját hagyják maguk mögött. 
Nem sejtik, hogy alig pár év múlva a 90-es évek pesti alvilágában próbálnak majd felfelé törni, vagy legalább életben maradni. 
Lesz közülük, aki az ország legrettegettebb bérgyilkosává válik, lesz, aki nem éri meg a harmincas éveit, és lesz, akinek döntenie kell: hatalom vagy szerelem. Barátság vagy halál.

Megjelenés: 2012.03.28.

Niccoló Ammaniti: Én és te című regényét az Európa kiadó, Andiamo februári mustrája szerint március 5-re ígérte, most az egyik könyvesbolt honlapján március 21-et láttam. Kíváncsian várom.
"Kis terjedelme ellenére valóságos fejlődésregény az Én és te, melynek szerzője a nagy sikerű előzmények – az Én nem félek vagy a Magammal viszlek – után most újabb emlékezetes kamaszhős ábrázolásával ad bizonyságot rendkívüli tehetségéről." A kis terjedelem, 148 oldalt takar, az ára viszont ezzel ellentétben sajnos nem kicsi, 2900 forint. 

(A blog részt vesz a könyves bloggerek rovatait összefogó eseményen. További részletekért katt ide!)


2012. márc. 13.

Marina Fiorato: Siena lánya

Először úgy gondoltam, hogy nem fogok írni bejegyzést erről a könyvről, mert miért is írnék mindegyik olvasmányomról, amikor írás helyett olvasni is lehet, de aztán az első 50-80 oldal után mégis meggondoltam magam, mert muszáj, hogy mások is megtudják, hogy milyen nagyszerű könyvhöz is volt szerencsém.
A történet a 18. században, az olaszországi Sienában játszódik, ahol minden évben megrendezésre kerül a Palio. A Palio egy lóverseny, amely a sienai kultúra szerves része és ahol a sienai körzetek (contradak) rivalizálása a tetőfokára hág.

"A Palio
Egy év terezgetés, tíz férfi, tíz ló, három kör a piazza körül, és az egész véget ér egyetlen perc alatt. A Palio áll mindennek a középpontjában, a Palio maga Siena. Ha egyszer ezt valaki megérti, akkor már mindent tud."

Hősnőnkre Piara-ra, a 19. születésnapján egy olyan házasság vár, amelybe a kedves "édesapja" kényszeríti, mindezt azért, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen. A lány leendő férje a Sas contrada örököse Vincenzo, akivel a házasélet, – amiről Pia már az első találkozásukkor kis ízelítőt kap leendő férje erőszakos közeledésével - nem épp minden fiatal leány álma. Ezek után nem csoda hát, ha ama nevezetes lóversenyen a vőlegénye haláláért könyörög. És láss csodát, imái meghallgatásra találnak, ugyanis Vincenzo a verseny közben leesik a lováról és meghal. Pia jóhiszeműen úgy gondolja, hogy ezzel megmenekül a házasság kényszere alól, de sajnos tévedett, mert nem számolt Vincenzo testvérével Nelloval, aki talán még a bátyjánál is gonoszabb és kegyetlenebb férfi. Nello, testvére halálával nemcsak a család egyetlen örökösévé vált, de Pia következő férjévé is.
A versenyen azonban a lány szívét egy titokzatos lovas rabolja el, nevezetesen Riccardo, aki egy kivételes szépségű és, ha kezdetben az olvasó nem tudná, hogy egy egyszerű lovász fiáról van szó, azt hihetné, hogy egy királyi család sarja ez a fiú, annyira nemesi és előkelő a megjelenése. Naná, hogy Pia szívesebben lenne az ő felesége, mint annak a szívtelen Nellonak, akinek az apja elígérte.

Ebben az időben a várost Violante Beatrix de' Medici hercegnő irányítja, az ő fennhatósága alá tartoznak a város körzetei, amelyet néhány - nevezetesen kilenc -, contrada kapitánya igen nehezen tolerál, ezért összeesküvést szőnek a hercegnő trónfosztására. A lázadást egy igen "ütős" kis csapat próbálja megállítani, melynek tagjai: Pia, Riccardo, Violante és egy kisfiú.

A versenyen a lovasok mindig a contrada színeiben játszottak.
A kép forrása: www.trip.worldtravellist.com
Meg kell mondjam, hogy ez a könyv nálam nem a pörgős és a gyorsan haladós olvasmányok kategóriájába tartozott, mint azt másoknál láttam. Először azt hittem, hogy mindez azért van, mert a történet sokszereplős és esetleg a rengeteg név, vagy a különböző contrandák részletes bemutatása, vagy az ismételt irodalmi utalások, vagy talán a Palio részletes leírása, netán ezek összességétől lett kissé "döcögős" számomra a történet, de nem. Ezekkel semmi gond nem volt, nem vesztem el a történetben, végig világos és érthető volt minden és mégis az az érzésem volt, hogy kissé lassan haladtam vele. Aztán rájöttem: Pia csak egy része a regénynek, ez a történet nem csak róla és Riccardoról szól, hanem Medici hercegnőről is, aki be kell valljam, hogy az összes szereplő közül az egyik nagy kedvencem lett. Még Pia  szívtelen apjának majd a kegyetlen férjének való kiszolgáltatottsága sem ért fel számomra Violante azon bánatához, amiket a gyermekei elvesztése és a saját megaláztatása után érzett, vagy amit a házasságában kellett átélnie. Egyszóval az összes és még annál is több együttérzésem és tiszteletem, - mert keményen állta és tűrte ez a nő a sarat - az övé volt.

Szóval talán ezért érezhettem én kissé döcögősnek a történetet, mert a szerző több ember életének, érzésének és motivációjának ad hangot, egyszerre; Pianak, Riccardonak, Violantenak, Faustinonak (aki a lázadás vezetője és Vincenzo és Nello édesapja). De mindezek ellenére az izgalmas cselekmény és a szereplők érzelmeinek egymásba fonódása rendkívül élvezetessé és hatásossá tette a könyvet. Igaz a végét túl szépnek és elég valószerűtlennek találtam, de az én hihetetlenül romantikus lelkem mindezeket mégis nagyon jól tolerálta.

Úgyhogy azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket szerintem nagyon tetszeni fog ez a történet, amelyet át meg átjár Siena város kultúrája és szokásai. Mindezek mellett gazdag részletességgel olvashatunk a városról, magáról a versenyről, és a szebbnél szebb lovakról. Nem is csoda, ha az ember olvasása közben kedvet kap egy kis olaszországi "kiruccanásra", például a Palio di Sienara - amely a mai napig is évente kétszer, július 2-án és augusztus 16-án kerül megrendezésre. De jó is lenne látni!

A borító gyönyörűségesen szép, de semmi köze nincs a történethez, ellenben az eredeti borítóval.

Kiadó: IPC Könyvek
Eredeti cím: The Daughter of Siena
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 324

2012. márc. 7.

Jill Hathaway: Slide – Mások szemével

Pár héttel ezelőtt a kiadó honlapját bogarászva figyeltem fel a könyvre, aminek a rövid ismertetőjének az elolvasása után, úgy gondoltam, hogy ez bizony annyira ígéretesen hangzik, hogy ide vele, de azonnal. Még annak ellenére is, hogy a róla született legelső kritikát, nem épp az egekig magasztalták.

Syilvia (milyen szép neve van, bár nem értem, hogy miért Vivinek becézik) egy tizenéves, emós, gimnazista lány, aki narkolepsziában szenved...... illetve így gondolja róla a családja és a környezete is. Ő azonban nem ez miatt a rendellenessége miatt fáradt és ájul el folyamatosan, hanem, mert különleges képességgel rendelkezik.  Egy-egy ájulás illetve véletlen elbóbiskolás alkalmával, képes „átsiklani” egy oly ember fejébe, akinek valamilyen személyes tárgyához - amelyen a tulajdonosa erős érzelmi nyomott hagyott - véletlenül vagy akár készakarva hozzáért.  Egy ilyen véletlen „csúszás” alkalmával kerül barátnője gyilkosának a fejébe is, aki öngyilkosságnak álcázva tettét, épp az áldozat búcsúlevelét írja. Sylvia igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy kiderítse, hogy ki ölte meg a húga legjobb barátnőjét, persze mindezt úgy kell tennie, hogy közben ne derüljön fény a különleges képességére.

A könyv gyorsan olvastatja magát, amihez többek között az is hozzájárul, hogy csak 250 oldalról beszélünk, ami sajnos közel sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a történetben és a szereplőkben rejlő lehetőségeket maradéktalanul kiaknázza a szerző. Gondolok itt például a karakterek részletesebb kidolgozására, illetve a krimi szál polírozására, amely igen elnagyolt és helyenként elkapkodott volt. Nagyon sajnáltam, hogy a szereplőket csupán felszínesen ismerhettük meg - még Vivit is -, pedig milyen jó lett volna a legjobb barátjáról és az ő nehéz családi hátteréről, a gondolatairól és a magánéletéről is kicsivel többet olvasni, valamint Vivi húgáról és az apja múltjáról és munkájáról is szívesen megtudtam volna többet is. A könyvben előforduló súlyos témák halmozása (nemi erőszak, étkezési zavarok, öngyilkosság, drog- és alkoholfogyasztás, hűtlenség…. és még sorolhatnám) másokkal ellentétben, számomra nem volt zavaró, mivel szerintem a szerző pont ezeknek az érzékeny témáknak az érintésével érte el a könyv nyomasztó hangulatát.
Véleményem szerint az író főként Vivi „csúszásaira” fektetett nagy hangsúlyt, ami ellen nem is lett volna semmi kifogásom, hiszen nagyon izgalmasnak és hihetetlen jó ötletnek tartom, de mindezt az izgalmas elképzelést, egy olyan vázlatszerű és számomra összecsapott közegbe ültette, amely részletesebb és érzelmileg mélyebb kidolgozására, igazán több oldalt is "pazarolhatott" volna.

Mindezek ellenére, bevallom, nagyon élveztem a könyvet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy majd egy nap alatt kiolvastam. Szinte végig izgultam a történetet az első oldaltól kezdve az utolsóig és bár jó néhány olvasói véleményben írták, hogy már a könyv felétől tudták, hogy ki volt a gyilkos, nekem - mint kiderült - mégsem volt annyira egyértelmű.

A történetet annyira gyors iramú és élvezetes, hogy a nagy izgalomtól szinte észre sem vettem a könyv hibáit, csak miután a végére értem és kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon mi is hiányozhatott belőle, amitől nem éreztem magam jóllakottnak az olvasás után?

A kiadó előtt pedig le a kalappal, hogy először nálunk jelenhetett meg a könyv, ami olyan gyorsan történt, hogy szinte még meleg volt, amikor a kezembe vehettem. Örülök, hogy olvashattam és a világért sem hagytam volna ki és talán ennél a könyvnél, még szívesen is venném, ha lenne folytatása, amelyben, esetleg a következő véres bűntény felgöngyölítésében - különleges képességének a segítségével -, Vivi is aktívan rész venne. 




Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Silde
Fordította: Barta Tamás
Oldalszám: 250


2012. márc. 3.

Simone Elkeles: Perfect Chemistry – Tökéletes kémia

Rögtön bele is vágok a mondandóm közepébe; szerintem a történet nem volt rossz, de sokkal többet vártam egy olyan könyvtől, amit már a megjelenése előtt agyon dicsértek. A sztori képlete, ha már a kémiánál tartunk, igen egyszerű: 
rossz fiú + jó kislány = igaz szerelem

Alex, egy klasszikus értelembe vett rosszfiú. Nem is olyan rossz, mint amilyennek látszik, illetve amilyennek szeretné, hogy lássák. Családjával együtt Chicagó külvárosának déli, szegényebb negyedében él, ahol mindennaposak a bandaháborúk. De nem kell őt félteni, hiszen ő is egy mexikói bűnbanda tagja, akikhez muszáj volt csatlakoznia. Hogy miért? A családja miatt. A barátai miatt. A banda miatt. Maga miatt. Azonban a kemény külső, egy nagyon is érzékeny és intelligens, a családját féltve őrző és védő fiút takar, akinek vannak álmai. Igaz nem magasra törőek, de az ő helyzetében a továbbtanulás, mégis csak a megvalósíthatatlan álmok kategóriájába tartozik. Ja, és hogy Alex még szexi is? Az már csak hab a tortán.

Brittany, egy tipikus pomponlány. Gazdag is, szép is, népszerű is, a fiúk álma és a lányok rémálma, de senki nem tudja, hogy ez csak a felszín. Brittany élete kívülről teljesen tökéletesnek tűnik - amiért ő mindent el is követ -, de ez alatt az álarc alatt, nagyon is komoly családi problémák rejtőznek.

Ez a két, ellentétes világból jött fiatal, a szigorú kémiatanáruknak köszönhetően, egymás tanuló párjai lesznek, ebből kifolyólag kénytelenek közelebbről is megismerkedni egymással. Szép lassan rá kell jönniük arra, hogy nem is annyira különböznek egymástól, mint ahogy azt ők és még rajtuk kívül oly sokan mások gondolták.

Bár a történet lerágott csont, hiszen kismilliószor találkozhattunk már a téma különféle feldolgozásával - ami a két külön világból származó ember egymásra találásának rögös útjáról szól –, ennek ellenére Brit és Alex lendületes és csipkelődős szerelmi története szerintem mégis számos olvasót, a fotelhez fog majd szegezni. A történetben olyan erőteljes témák kapnak szerepet, mint például; egymás elfogadása, a fiataloknak a szülőktől való függése és függetlensége, vagy hogy mire képes egy igaz barát  a bajtásáért.  
A könyv eleje nagyon tetszett, de ahogy a vége fele közeledtünk, a lelkesedésem is egyre kezdett alább hagyni. Érzésem szerint a szerző "kissé" elkapkodta a regény befejezését. Amit a legjobban hiányoltam, és ami menthetetlenül banálissá tette, ezt a már klasszikusnak mondható romantikus történetet - az epilógus mellett -, hogy a végén kimaradtak Alex jellemfejlődésének azon lényeges lépcsőfokai, amelyeken a fiú keresztülment, míg ahhoz a bizonyos, végső elhatározásig eljutott. A vége annyira "gyilkos" volt, könyörgöm, miért kellett a kockás ing??? erőltetettnek, oda nem illőnek és még sorolhatnám, hogy milyennek éreztem. 

Mint látjátok a történet engem nem varázsolt el annyira, mint azt oly sokakkal tette, gondolok itt főleg a fiatalabb korosztályra, de mindezek ellenére meg tudom őket érteni, hiszen volt idő amikor, én is teljesen oda voltam az ilyen ízig vérig, rózsaszín cukormázas love sztorikért, ami annyira, de annyira amerikai……

A trilógia következő része A vonzás szabályai címen fog megjelenni.



Eredeti cím: Perfect Chemistry
Fordította: Neset Adrienn
Oldalszám: 412

2012. márc. 1.

Februári beszerzéseim

Én azoknak az embereknek a táborába tartozom, akik szívesen vásárolnak könyveket, főleg, ha arról a bizonyos, régóta áhított könyvről van szó. Előszeretettel és mi tagadás, nagy örömmel használom ki a könyvesboltok által nyújtotta internetes rendelés lehetőségét és velük együtt az akciókat is. Igaz, hogy az előző két hónap beszerzéséről szóló bejegyzések elmaradtak, amit kicsit sajnálok is, hiszen eddig, ezek a posztok, mindig rendszeresek voltak, de mivel ez a két hónap folyamatos ünnepléssel telt a családom számára; gyerekzsúrok és ünnepi ebédek, névnapok és szülinapok, így igen jelentős időhiányban szenvedtem. A molyon azonban, még anno, egy-egy örömteli karcban közzé tettem mindkét hónap termését, így feleslegesnek érzem ide is kitenni azokat. A januári hónapot, azért külön is kiemelném, mert az, különösen örömteli volt a számomra, mivel a drága családom, végre, nyújtódeszka, konyhai törlőruhák és különböző cserépedények (amiből egyébként már vagy nyolc van) után, könyvekkel ajándékozott meg a sokadik születésnapomra. Remélem, az anyósom nem olvassa a blogot. 
És íme, a február:


Párom, a hónap elején egy olyan, számomra sokkoló kéréssel állt elő, hogy én, mint a család könyvmolya, szerezzek be neki két könyvet, amelyeket haladéktalanul és ha nem is rögtön, de nagyon gyorsan el akar olvasni. Persze hülye lettem volna megkérdezni tőle, hogy, de hát miért és hogyan és különben is, te nem is szoktál ilyen kéréssel előállni ..... egyszerűen csak örültem és rendeltem. És hát, hogy a szállítás ugye ingyenes legyen, még két könyvet hozzá  kellett csapnom. Magamnak persze. Jutalmul. Hogy a nyakamba vettem a könyvrendelés fárasztó feladatát. 

 A következő kettőt a Szandi akciójában vettem. Nagyon jó áron voltak. Szeretem a Szandis akciókat.:)

 A Hana bőröndje egy molyos bizsznisz eredménye, A szolgálólány meséjét pedig Nikkincs értékelésének az elolvasása után döntöttem úgy, hogy azonnal meg kell kaparintanom. Igaz, hogy csak 500 forint volt a molyboltban, de a szállítás az 800..... :D Hát, nem lehet minden tökéletes. Julia Quinn rajongó lévén pedig a legújabb könyvének a beszerzése, már szinte kötelezővé vált, amit egy fórumról vettem.