2011. aug. 31.

Augusztusi beszerzéseim

  Nos, ebben a hónapban nem is költöttem annyi pénzt könyvekre, mint szoktam. Sőt az is lehet, hogy szeptemberben, még kevesebbet fogok. És igen! Lehetnek még csodák.:)
Az első négy könyvet egy kedves ismerősömtől vettem át, darabját 1500 forintért. A fehér, mint a tej.... pedig molyos szerzemény. Még nincs nálam, de már megvan Janet Evanovichtól A szerelem rögös útján, melyért ezer köszönet lena91-nek, aki vette a fáradtságot és megvette nekem. Antikvár példány, 100 pénz, a hülyének is megéri. 
Most is mindegyik könyvnek nagyon örültem, mint mindig. Csak legyen elég időm is hozzájuk.

2011. aug. 30.

Hupikék törpikék filmes könyvek


Hallottál már a gonoszról? A csúf, kopasz Hókuszpókról? Kinek legfőbb célja, hogy elkapja a törpöket és törppörköltet csináljon belőlük? De szegény Hókuszpók mindig mellé fog, aztán persze mérgesen morog....

A törpök legújabb kalandjaiban Aprajafalva lakói, épp a Hupihold ünnepségükre készülődnek, amikor Ügyifogyi jóvoltából a gonosz Hókuszpók a törpök falujára bukkan. Menekülés közben a törpcsapat, Ügyifogyi, Törpilla, Vitéz, Okoska, Dulifuli és Törpapa egy átjárón keresztül eljutnak az emberek világába, és mit gondoltok, hogy hova(?) hát nem, nem Ceglédre, hanem természetesen New Yorkba. Szerencsére találkoznak egy kedves házaspárral, akik segítségükre lesznek abban, hogy visszakerüljenek saját világukba. De helyzetüket megnehezíti Hókuszpók és girhes macskája, akik ide is követik a törpöket.

Oldalszám: 32
Ár: 990.-
Annak ellenére, hogy én csak a könyvben olvashattam a történetet, mindenről részletes tájékoztatást kaptam csemetéimtől, akik mindezt filmen is látták. Miközben lapozgattuk A nagy törpkaland című mesekönyvet, melyben a törpök kalandjait a film képkockáin keresztül követhettük nyomon, én csak azt hallgattam, hogy „nézd Anya, itt robban fel Ügyifogyi ajándéka, vagy látod Anya mennyire szép Törpilla haja!... Annyira lelkesen, egymás szavába vágva mesélték el a moziban látottakat, hogy én már csak azt vettem észre, hogy most itt nem a mesélő, hanem inkább a mesét hallgató vagyok. Eltekintve a könyvben található néhány zavaróan homályos képtől nagyon élvezetes és látványos kiadvány. Főleg azoknak ajánlanám, akik már láttál is a filmet, hiszen a könyvet végiglapozva, szinte újra átélhetik a mozifilm nyújtotta élményt.

Oldalszám: 27
Ár: 790.-
A másik két könyv a Fantörpikus kaland és az Ügyifogyi meséje, abban különbözik a filmes könyvtől, hogy ezek már rajzolt illusztrációval készültek. Mindkettő szintén, a filmben már megismert történetet mesélik el, csak Ügyifogyi könyvében mindezt az ő szemszögéből ismerhetjük meg. A gyerekek szerint mindkét könyvben a legjobb rész a csatajelenet volt Hókuszpókkal, mert itt részletesebben is láthatjuk, hogy mivel is bombázták a gonosz varázslót a törpök, ami a filmes könyvből igazán nem derült ki.

Nálunk a Mamára jutott az a megtisztelő feladat, hogy elvihette az unokáit a moziba a Hupikék törpikék mesefilmre. Én is szívesen megnéztem volna a törpök kalandjait, de sajnos idő hiányában nem volt rá lehetőségem. A film és a belőle készült mesekönyvek minden gyereknek (még az unokatestvéreknek is) nagyon tetszett, lelkesen lapozgatták és nézegették mindhármat. 

És végezetül egy kis infó:
Az első törpöket Pierre Culliford, alias Peyo jóvoltából 1958. október 23-án ismerhette meg a nagyvilág, ekkor még képregény formájában. Jelenleg 23 kötetből áll a teljes mesegyűjtemény és 2005-ben jelent meg az utolsó kötete.

2011. aug. 29.

Lucy Kellaway: Forró túlórák

A történet egy londoni olajcég alkalmazottjairól szól, ha pontos akarok lenni, akkor két nőről, Stelláról és Belláról, akiknek még a nevük is hasonló. Persze vannak mellékszereplők is, de azok a történet szempontjából elhanyagolhatók.

A két nő életének váltakozó bemutatásával felépített történetszerkezet számomra újszerűen hatott, és nagyon élvezetesre sikerült. Bella a gyermekét egyedül nevelő fiatal titkárnő, Stella pedig egy negyvenen túli beérkezett üzletasszony, két gyerekkel és egy szerető férjjel.

A két nő, bár teljesen különböznek egymástól - mind kinézetben, intelligenciában és a társadalomban betöltött helyzetükben egyaránt -, mégis van valami közös bennük, mindketten szenvedélyes szerelmi viszonyba bonyolódnak egy kollégájukkal.

A történet 2010 januárjában kezdődik, amikor mindkét nő egy emailt kap régi szerelmétől, melyben egy találkozót kérnek.  Majd visszaugrunk az időben két évet, 2008-ba, amikor az előzményeket ismerhetjük meg vagyis a „Megkísértés ” időszakát.

A történet egy munkahelyi közösségben játszódik, ahol minden szereplő ismeri egymást és ebből adódóan sorsuk is gyakran kereszteződik. A két nő közül számomra Stella volt a szimpatikusabb. Ő egy céltudatos, okos és sikeres nő volt, akinek az élete kiegyensúlyozott, - bár a férjével az évek során kapcsolatuk ugyan kifulladt, és ez miatt nem is igazán tudtak már egymással beszélgetni, de mindennek ellenére mégis a férje, és a családja jelentették számára a biztos pontot. Stella már elérte mindazt, amire vágyott; család, karrier, biztos anyagi háttér, de talán pont ez miatt kezdte úgy érezni, hogy az élete kezd unalmassá válni. Az író nagyon jól írta le azokat az érzelmi hullámzásokat, amelyeken mindkét nő átesett a szerelmi viszonyuk alakulása közben. Amíg tudatosult bennük, hogy valóban szerelmesek lettek, és egy olyan kapcsolatba bonyolódtak, amely nemcsak tiltott, de elítélendő is egyben. És végül a felismerés sem maradhatott el, miszerint ezt tovább így már nem lehet folytatni.  A szereplőket annyira elvakította a szenvedély, hogy szinte fel sem fogták, hogy nem csak a karrierjüket, de a családjukat is veszélyben sodorták a tiltott kapcsolatukkal.  Stella egy nála jóval fiatalabb - talán tizenöt évvel(?) -  gyakornokával, míg Bella a nála jóval idősebb és (naná hogy) házas főnökével, kezd szerelmi viszonyba.  Ez utóbbi számomra már kissé banális volt, de még belefért.   

Stella és Bella sorsát izgalommal olvastam és nagyon kíváncsi voltam, hogy miként végződik mindez, mivel egyértelmű volt, hogy nem kerülhet ki mindenki győztesen egy ilyen kapcsolatból.
A történet ugyan erősen kapcsolat központú volt, mégis nagyon jó betekintést nyerhettünk egy nagyvállalat belső felépítésébe és az alkalmazottak közötti hierarchiába. Szinte filmként láttam magam előtt a több szintes irodaházat, ahol az események többsége játszódott, és ahol a szereplők vagy egymást kerülgették, mint macska a forró kását, vagy türelmetlenül ültek a számítógépük előtt várva kedvesük üzenetét, vagy éppen egy sms írása foglalta le minden figyelmüket.

Nagyon jó kis könyv volt, melyet végig élvezettel olvastam. A karaktereket annyira hihetőnek és a történetet is annyira életszerűnek éreztem, hogy már az első oldaltól kezdve teljesen magával ragadt a könyv. Amikor azon gondolkoztam, hogy milyen negatívumot tudnék felhozni a regény ellen, igazából semmi nyomós érv nem jutott az eszembe. 

Az írónő egyébként maga is a munkahelyén ismerkedett meg a férjével, gondolom, hogy ez miatt lehet ilyen nagy tapasztalata ez ügyben. :)


Kiadó: Athenaeum Kiadó
Eredeti cím: In Office Hours
Fordította: Schandl Veronika
Oldalszám: 399

2011. aug. 26.

Vlagyimir Szutyejev: Pif kalandjai

Mint sokan másoknak, úgy nekem is Vlagyimir Szutyejev Vidám mesék című mesekönyve volt gyermekkorom egyik nagy kedvence. Természetesen ugyan úgy megtalálható a gyermekeim polcán is, mint annak idején az enyémen, igaz az övékét csak pár évvel ezelőtt vettem, és bevallom, hogy nem csak nekik, de magamnak is, nosztalgiából. Meglepődtem, amikor megláttam a Pif kalandjai című mesekönyvet, mivel nem ismertem még, és ez bizony az én hibám, mivel soha nem kutakodtam az után, hogy esetleg az írónak jelent-e meg más könyve is a Vidám meséken kívül. De mentségemre legyen mondva, hogy figyelmetlenségem fő oka az volt, hogy annyi gyerekkönyv van manapság a piacon, hogy a régiekről szinte már hajlamosak vagyunk megfeledkezni. 

A Pif kalandjai című mesekönyvben egy kiskutya csínytevéseit, nagyon mulatságos és tanulságos történeteit ismerhetjük meg. A mesék a már jól ismert stílusban íródtak és a rajzok is annyira bájosak és humorosak, hogy én is ugyan olyan élvezettel nézegettem őket, mint a gyermekeim. A könyvben húsz darab mese található, amely mindegyike, kettő vagy három, de maximum négy képből áll, és amely mindegyike valamilyen vicces csattanóval ér véget. Az író annyira profi módon, a gyerekek számára is érthetően ábrázol egy-egy sztorit, hogy a nagycsoportos kisfiam, a néhány rajzból álló humoros történeteket rögtön megértette, - és azokon nagyokat nevetett - mindezt úgy, hogy különösebb magyarázatot nem kellett a képekhez fűznöm. Azon sikerélményén, hogy ő olvasás nélkül is megérti, és nem csak a történetet, de a benne rejlő viccet is, annyira felbuzdult, hogy amikor a végére értünk, kezdhettük is előröl az egészet.:) A legjobban Pif találmányai, - hogy hogyan lehet a leggyorsabban felsöprögetni és hogy hogyan lehet hintázva fűrészelni - nyerték el a gyerekeim tetszését. A könyv végén, több kivágható és kifesthető rajz is található, nagyon aranyos és rövid kommentek kíséretében.  
  
Vlagyimir Szutyejev (1903-1993) elmondása szerint könyvei úgy készültek, hogy amíg az egyik kezével írta, addig a másikkal rajzolta. J Azt nem tudom, hogy milyen bravúrokat produkált az író a könyvei megírásánál, csak azt tudom, hogy mindegyik mesekönyve szellemes és vidám, több generációt is kiszolgáló, időtlen alkotások.

Fordította: Pavlov Anna (Veress Miklós fordítása alapján)
Oldalszám: 40
Ár: 1570.-

2011. aug. 24.

Nancy Baxter: Mindörökké Norma


Töredelmesen bevallom, hogy a könyv gyönyörű borítója volt az, ami felkeltette az érdeklődésem iránta. Persze mindig tájékozódom az éppen olvasni készült könyveim felől, és ezt most sem tettem másként, így amikor néhány véleményt elolvastam a regényről, - melyek között találtam jót is, rosszat is, - kissé vegyes érzelmekkel kezdtem neki az olvasásnak. De már az első oldalak után éreztem, hogy megbánni nem fogom, az már biztos.

Norma, amióta csak az eszét tudta mindig is szerencsétlennek érezte magát. Ez miatt kezdetben főként külsejét okolta, de aztán hamar rájött arra, hogy igazából a sors az, ami nem bánik vele túl kegyesen. Sorban kapta a pofonokat az élettől, vagy ha pontos akarok lenni, akkor inkább a férfiaktól. Amikor a férjét a saját hálószobájukban egy másik nővel találja együtt, betelik nála a pohár. Apja a halálos ágyán, arra kéri Normát, hogy merje megvalósítani az álmait és egy kulcsot ad át neki, amely egyben Norma menekülésének is a kulcsa lesz. A kulcshoz egy pénzzel teli láda tartozott, melyben a rengeteg bankjegyen kívül egy plüss lunda madárka is volt. Norma ezt még négy éves korában kapta az apjától ajándékba, de már rég megfeledkezett róla. Mivel Normának a madár, szimbolikus jelentőséggel bírt, ezért részben az édesapja, de főként maga miatt úgy dönt, hogy elutazik arra a helyre, amiről oly sokat mesélt neki az apja még gyermekkorában. Ez a hely, Észak-Skócia egy kis szigete, Orkney. A szigeten ki gondolta volna, de három (!) férfival is megismerkedik, akik mindegyikével különböző kapcsolatokba bonyolódik, de csak az egyikük lesz közülük a nagy Ő. 

egy lunda
Norma karaktere szimpatikus volt számomra, nagyon is hihetőnek, teljesen hétköznapinak éreztem. Egy olyan nőt ismerhettünk meg rajta keresztül, akinek valami hiányzik az életéből, és aki nagyon nem érzi jól magát a saját bőrében. Talán az izgalom, vagy a szerelem volt az ami után vágyódott (?), igazán maga sem tudta megmondani, egészen addig, amíg rá nem talált.

Már a könyv elején tudatosodhatott volna bennem, hogy ez valóban csak  egy mese, és nem csak akkor, amikor már a könyv felét is bőven elhagytam. Nemhiába kezdődik úgy a regény, hogy "Egyszer volt, hol nem volt......", mert hogy ennyi véletlen nem létezik egy ember életben és ennyire balga, nem lehet egy közel 30 éves nő! Olvasás közben eszembe jutott egy idézet „Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik (Wentor)” Úgy gondolom, hogy ez méltán lehetne a könyv mottója.

A regény közepe felé megváltozik a könyv hangulata, sokkal sötétebbé és borúsabbá válik, és az is feltűnt, hogy egyre többször került hősnőnk kissé illuminált állapotba, amivel persze nem volt egyedül. Ráadásul a már fent említett véletlenek is egyre sűrűbben fordultak elő vele kapcsolatban, ami kezdett kicsit furcsa lenni, már-már szinte szappanopera hatású. De a történetnek, talán mégis azon része volt a leghihetetlenebb a számomra, - vagy inkább mondjuk úgy hogy a legmesésebb, - amikor Norma egy holdfényes (!) éjszakán a szabadban szeretkezik szerelmével, és mindezt úgy, hogy kilétére nem derül fény. Hát ezt meg hogy a figyfenés bánatba lehet csinálni? És mégis, mindezek ellenére, csak olvastam és olvastam ennek a nőnek a történetét, és egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

Ring of Brodgar, amely része a Világörökségnek.
A regényben rendkívül részletesen olvashatunk Orkney-sziget nevezetessége- iről, neolitikus építményeiről, oly annyira, hogy muszáj volt utána nézni nekem is az interneten, és képekkel is alátámasztani a könyvben olvasottakat. Ha lehetőségem adódna rá, szívesen elutaznék én is erre a gyönyörű helyre.

A könyv minden hibájával együtt egy nagyon szórakoztató nyári olvasmány volt, és bár néhol számomra ugyan már a giccs határát súrolta, mégis mindennek ellenére nagyon élveztem a regény minden egyes sorát. 

Eredeti cím: Norma Ever After
Fordította: Balázs Laura
Oldalszám: 386

2011. aug. 21.

Julia Quinn: Csókja megmondja - Bridgerton család #7

Be kell valljam, hogy ezt a kötetet is némi félelemmel kezdtem el olvasni, hogy vajon ismét el tud-e varázsolni az írónő - ezzel a történetével is ugyanúgy, mint azt az előző részeknél tette. De a legfőbb ok, mégis inkább az volt, hogy a két legfiatalabb Bridgerton testvér  - Hyacinth és Gregory, mivel kevés szerepet kaptak az előző részekben - nem igazán nőttek közel a szívemhez és ebből adódóan nem is furdalt igazán a kíváncsiság az ő sorsukat illetően. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem voltam kíváncsi rájuk, - illetve vagyok is még most is, hiszen Gregory még mindig hátra van - csak azt hittem, hogy a sorozat legjobb részeit már elolvastam. De bizony ez nem így van!!!!:)

A hetedik rész Hyacinth Bridgerton és Gareth St. Clair egymásra találásáról szól. Gareth apja meg van győződve arról, hogy fia nem a vér szerinti gyermeke, amiben teljes mértékben igaza is van. Ez miatt kezdettől fogva gyűlölte és megvetette őt, és igyekezett minden alkalmat megragadni arra, hogy mindezt az orra alá is dörgölje. Ebből adódóan, az apa és fia közötti kapcsolat, finoman fogalmazva is „kínosan” feszültté vált. Miután Lord St. Clair, minden anyagai támogatást megtagadott a fiától, Gareth elhagyja a szülői házat és egyetlen rokonához, Lady Danburyhoz, az anyai nagyanyjához fordul segítségért. Természetesen Lady D. mindent megtesz kedvenc unokájáért, melynek köszönhetően Gareth, több éven keresztül nyugodtan élvezheti nagyanyja szerető támogatását.
  
Aki nyomon követte a sorozat eddigi részeit az biztosan tudja, hogy Lady D. egy tiszteletre méltó idős matróna, akit szinte mindenki próbált elkerülni egy-egy báli rendezvény alkalmával. Mindennek oka nemcsak a kíméletlenül szúrós és cinikus megjegyzéseiből adódott, - mellyel azokat a személyeket tüntette ki, akiket valamilyen oknál fogva nem kedvelt igazán -, hanem a sétabotjának életveszélyes használata miatt is.:) Úgy emlékeszem, hogy tekintélyt parancsoló személye, szinte mindegyik részben feltűnt már, és mivel a kedvenc szereplőim  közé tartozik e morózus hölgy , így különösen örültem annak, hogy ebben a részben jobban is megismerhettem őt.

Hősnőnk Hyacinth, a legfiatalabb és egyben az utolsó hajadon lánygyermek a Bridgerton családban, akinek férjhez adása igen nagy gondot okoz mindenkinek. Mivelhogy ő egy elég különc, szókimondó, másokat előszeretettel bosszantó, igen akaratos és pimasz teremtés. Mindezzel természetesen maga is tisztában van, amit mi sem bizonyít jobban, mint ez a kis röpke elmélkedése Garethről az első csók után.

„És azon tűnődött, vajon Gareth megcsókolja-e újra… Kétsége sem volt afelől, hogy a férfit még mindig egy kicsit idegesíti. De mindenkit idegesít egy kicsit, ezért úgy vélte, hogy nem érdemes ennek túl nagy jelentőséget tulajdonítani.”
A történetben előkerül egy családi napló, amely Gareth származásával kapcsolatos titkokat rejt magában, olvashatunk egy kis kincsvadászatról, és természetesen egy romantikus szerelemről, mindezt az írónőtől már jól ismert humorral fűszerezve.

Ebben a részben a cselekmény izgalmasabb volt mint az előzőekben, inkább a rejtélyes naplón volt a hangsúly, mintsem a szerelmesek egymás közötti évődésén, és a fő konfliktus is inkább Gareth és az apja között zajlott, mintsem a két főszereplő között. Gareth harca az apjával megható volt ugyan, és persze sajnáltam is őt ez miatt, de mivel már ismert tény, hogy az írónő regényei mind happy and-el végződnek, így nem igazán aggódtam halálra magam miatta. Bevallom az előző részekben, ha szó is volt Hyacinthról a személye nem igazán ragadta meg a figyelmem, de mivel ez a könyv róla szólt, így volt szerencsém őt is jobban megismerni, ami miatt - számomra is meglepő mód - nagy kedvenc lett belőle. 

Én úgy érzem, hogy ez volt az egyik legjobb rész a sorozatból, ha nem a legjobb és mint mindig, most is elcsodálkoztam azon, hogy hogy lehet az, hogy a sorozat minden egyes története ugyanarról szól és mégis mindegyik teljesen más. 

A sorozat részei:
A herceg és én
A vikomt, aki engem szeretett
Tisztességes ajánlat
Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti cím: It's In His Kiss
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 384

2011. aug. 20.

Doreen Cronin – Harry Bliss: Egy kukac naplója

Gyermekkorom kedvenc könyvei közé tartozott - és tartozik még most is, - a Kis kukac könyv…. aminek anno még le tudtam rajzolni minden képét és betéve tudtam minden szavát.:) Ebből adódóan már magától értetődik, hogy  amikor megláttam az Egy kukac naplója című mesekönyvet, rögtön úgy éreztem, hogy nekem ez kell. Aztán kósza ötletként felmerült bennem az is, hogy lehet, hogy ez a kukacos napló, az előbb említett könyv reinkarnációja lenne (?), de aztán később rájöttem, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz, csupán csak annyi, hogy mindkettő a kukacokról szól.

A könyv napló formájában íródott, egy fiatal giliszta szemszögéből. Már önmagában nagyon mulatságosnak tartom azt a tény, hogy egy giliszta naplót vezet, melyben a mindennapi életéről és problémáiról ír. Mint például amikor mélyebbre kellett magukat ásni a családjával, mert elkezdődött a horgászszezon, és az apjuk, mint egy mellékesen megkérdezi őket, hogy hallanak e valamit, furcsa zajt, miközben fölöttük ásnak? Hát ott dőltünk a nevetéstől a gyerekekkel.

"Elkezdődött a horgászszezon.
Mélyebbre ástuk magunkat."
Az illusztrációk nagyon szépek, kellemesek, hosszasan nézegethetők és a mellettük olvasható rövid megjegyzések is nagyon ötletesek és viccesen találóak. Külön tetszett a könyv elején és a végén található pillanatképek, a naplót vezető fiatal kukac életéből, - amik például az "Első nap az iskolában" vagy a "Nyaralunk a Humusz-szigeten" vagy éppen az "Első alagutam" felirattal szerepeltek - ami még hihetőbbé tette mindazt, hogy valóban egy kukac naplóját olvashatjuk.

A könyv nagyon vidám és igazán élvezetes, melyben egyrészről, a giliszták szemszögéből láthatjuk a mi világunkat, másrészről pedig rajtuk keresztül nyerhetünk betekintést az ő életükbe. Ezen felül a könyv, tanító jelleggel is bír, mivelhogy segítségével megismerkedhetünk a giliszták fő jellemzőivel és szokásaival, mindezt nagyon élvezetes és humoros formában. Egyetlen hibájaként csupán csak a rövidségét tudnám felhozni, gyermekeimmel együtt, a szőnyegen hasalva sajnos nagyon rövid idő alatt a végére értünk, de ennek ellenére mindenkinek nyugodt szívvel ajánlom és biztos vagyok abban, hogy senki nem fog benne csalódni.

A könyv írója Doreen Cronin, számos bestseller gyermekkönyv sikeres szerzője. Szeretném remélni, hogy még több mesekönyvével fogunk majd találkozni a könyvesboltokban.

Eredeti cím: Diary of a Worm
Fordította: Dudich Ákos
Oldalszám: 36

2011. aug. 17.

Elizabeth Chandler: Akit egy angyal megcsókolt

Még a megjelenése előtt felfigyeltem erre a könyvre, annyira tetszett, amit a fülszövegében olvastam, hogy ahogy lehetőségem adódott, rögtön be is szereztem és el is olvastam.

A történet két fiatal szerelméről szól, amely tragédiával végződik. Ivy egy kedves lány, aki hisz az angyalokban és fél a víztől, Tristan pedig az iskola legjobb úszója aki nagy érdeklődést mutat a lány iránt. Ivy kezdetben ugyan észre sem veszi a fiút, de egy kis idő után összebarátkoznak és a barátságból szerelem lesz. A lány édesanyjának újbóli férjhez menetele, nemcsak Ivyt, de a kisöccsét is megviseli, ráadásul a mostohatestvérük sem könnyíti meg a dolgukat, hogy minél könnyebben be tudjanak illeszkedni új környezetükbe. De aztán Trisztán halálos balesete után a dolgok megváltoznak.

Nem igazán kedvelem azokat a könyveket, amelyek a történet végével kezdődnek és csak utána olvashatjuk az esemény előzményeit. Jelen esetben pedig az írónő biztosra ment, mert semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy tényleg halállal végződik az a bizonyos baleset Tristan számára. Ha talán nem pont a fiú halálával kezdődött volna minden, ha talán egy kicsit még reménykedhettünk volna abban, hogy minden jóra fog fordul - akár még a regény végéig is - akkor biztos, hogy izgalmasabb is lehetett volna a történet. De itt bizony végig tudtuk, hogy Tistan meg fog halni és talán pont ez volt az oka annak, hogy nem is igazán tudtam vagy akartam (?) megkedvelni Őt. Pedig tényleg egy kedves és aranyos, olyan édesen szerelmes fiú volt, aki nem mellékesen még jóképű, sportos és az iskola menő diákjai közé is tartozott. Egyszóval tökéletes volt. Nem is értettem Ivyt, hogy miért is nem tűnt fel ez neki rögtön. Ivy érdekes volt számomra, igazán nem ismertem meg a gondolatait és ezen keresztül az érzéseit. Amit vele kapcsolatban éreztem és tudtam, hogy egy átlagos középiskolás lány, zűrös családi háttérrel. Hogy mi és hol volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy Ő szerelmes Tistanba, azt nem tudnám megmondani. Nekem nagyon tininek tűnt ez a szerelem. Persze nem rossz értelemben mondom, mert ugye lehet az ember tizenévesen is szerelmes, de még mennyire (!) …….. de az övékéből mégis valami hiányzott. (de az is lehet, hogy én olvasok túl sok romantikus regényt)

Aranyos volt Tristan ahogy igyekezett Ivy figyelmét felkelteni, és minden alkalmat megragadott, hogy a közelébe férkőzhessen vagy a segítségére legyen valamiben, de az uszodás jelenetet, ahol Ivynek az osztálytársaival együtt egy verset kellett elszavalnia az ugródeszkán, azt már túl erőltetettnek éreztem.

Kedvenc karakterem a lány mostohatestvére volt, akinek a jelleme az összes szereplő közül számomra talán a leghihetőbb és a "leg-életszagúbb” volt. Gondolok itt arra, ahogy a gyengéd érzelmeit Ivy iránt, valamint mély lelki sérelmeit, és még ki tudja, hogy mit, - ha nehezen is, - de titkolni próbál a többiek elől.

Összességében egy igen rövid, de kedves és aranyos történet, melyben sajnos túl sok meglepő dolgokat nem olvashattam, mivel a fülszöveg mindent elárult. Az alapötlet szerintem nagyon jó, többet is ki lehetett volna hozni belőle, de úgy gondolom, hogy ez a könyv talán csak a felvezetője a többi résznek, melyben ki tudja, hogy még milyen meglepetések érhetnek bennünket. Nyelvezete egyszerű, olvasása haladós, és a cselekmény sincs túlbonyolítva. Tekintve, hogy a könyv érezhetően a tizenéveseket szólítja meg engem kevésbé ragadott magával, de biztos vagyok benne, hogy sokaknak tetszeni fog ez a sorozat.
Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Kissed by an Angel 
Fordította: Barta Tamás
Oldalszám: 184

2011. aug. 15.

Janet Evanovich: Pimasz alak

Kedvenc írónőim egyike Janet Evanovich, akinek nevével a Stephanie Plum sorozata révén ismerkedtem meg. A Pimasz alak egy korai romantikus könyve, melyben egyértelműen megmutatkozik az írónő stílusa, ami miatt a kedvenceim közé sorolom.

Louisa egy jól öltözött, csinos és szorgalmas sajtótitkár, aki egy nagyon idegesítő alak szomszédságában lakik. Péter, - az idegesítő szomszéd - egy egyedül élő, híres hollywoodi forgatókönyvíró, aki természetesen és nem mellékesen egy tökéletes férfi. Itt jegyezném meg, hogy nem értem, hogy miért kell minden jó pasinak hosszú hajúnak lennie??? Péter nyugalomban él macskájával, minden reggel élvezi a maga által főzött pocsék kávét, miközben a Louisatól „kölcsönvett” újságot olvassa. Néha kihallgatja Louisa telefonbeszélgetéseit, és autójával a lány számára kijelölt parkolóhelyre áll, mindezzel az őrületbe kergetve Louisat. A történetben van egy eltűnt disznó és egy öntelt macska és persze egy kis malackodás is.

A könyv igen rövidke, szinte egy nap alatt elolvasható. A női főszereplő karaktere nagyon hasonlít az írónő későbbi Stephaniejára. Gondolok itt például a hősnő küllemére a rakoncátlan göndör fürtökre, vagy az anyagi problémáira és nyomozói hajlamára. Ha rövid ideig is, de itt is feltűnik egy nagymama, rögtön Mazur nagyi jutott róla az eszembe, valamint ebben a történetben is szerepel egy házi kedvenc, akit emberi ennivalóval etetnek. A könyvben a fő hangsúlyt a romantika kapja, süt a szexuális túlfűtöttség a regény oldalairól.

 A könyv cselekménye nagyon egyszerű, a rejtély időnként számomra ugyan homályos volt, - nem tudtam, hogy most kábítószer kereskedelemről vagy valami másról van e szó - de a végére minden érthetővé vált és utólag már úgy gondolom, hogy ezt sem bonyolította túl az írónő. A történet gyors és szórakoztató, olyan édes romantikus komédia. Könnyen el tudnám képzelni film formájában is, aminek a vége után tíz perccel már azt is elfelejteném, hogy moziban voltam.

Ami miatt igazán tetszett a könyv az a szellemes párbeszédek voltak, de azt ajánlom azoknak, aki még nem olvastak a szerzőtől, hogy ne ezzel a könyvvel kezdjék a vele való ismerkedést.



Kiadó: Planétás 
Eredeti cím: Naughty Neighbor
Fordította: Kapoltsy Anna
Oldalszám: 157

2011. aug. 13.

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis

Az első ismert keresztényüldözés  időszámításunk szerint 64-ben Rómában, Nero császár uralkodása idején történt. Ekkor Nero esztelen túlépítkezési lázában elrendeli Róma felgyújtását, hogy egy szebb és dicsőbb várost építhessen helyette, és nem utolsó sorban, hogy a város pusztulása felett ódákat zengjen. Hogy a gyanút magáról elterelje, a keresztényeket vádolja meg a gyújtogatással, akik közül ezrek halnak meg ez miatt, szörnyű kínzások között. A tűz a Circus Maximusból indult és terjedt tovább a város többi részére. Róma három napon keresztül lángokban állt.

A könyvben a történelem és egy szerelmes pár – egy keresztény lány és egy pogány római - története fonódik össze.  A művet olvasva valóban úgy éreztem, hogy életre kel előttem Róma és a keresztény történelem.

Annak ellenére, hogy Róma volt a legnagyobb birodalom az ókorban a maga dicsőségével és gazdagságával, mégis csak egy barbár hely volt. Az emberi jogok nem léteztek, a törvény pedig kegyetlen, szadista és kiszámíthatatlan volt, mivel Nero hozta őket.
 „Mert Nero idejében az ember olyan, mint a pillangó, a kegy napsütésében él, de az első hűvös fuvallattól elpusztul… akár tetszik neki, akár nem!”
Élvezettel olvastam azokat a részeket, ahol a császárkor napi eseményeibe nyerhettünk bepillantást, a részletes korrajz leírás pedig ámulatba ejtett. Szinte magam előtt láttam Rómát, a rabszolgákat, az orgiákat, a gladiátor játékokat és a küzdelmet néző őrjöngő népet csakúgy, mint a város beszennyező korrupciót és Nero határtalan hatalmát. De el kell mondanom azt is, hogy olvasás közben gyakran a szívem majd kiugrott a helyéről a sok izgalomtól, és gyakran elegem lett a sok fájdalomból, meg a nárcista Nero hülyeségeiből. Bizony volt, hogy le kellett tennem a könyvet és egy kis szüneteket kellett tartanom, annyira elviselhetetlen volt olvasnom Nero kegyetlenségeit, de legfőképp a kötet végén található erőszakos jelenetek hagytak bennem nagyon mély nyomot.

A könyv egy szerelmes, szenvedélyes történetként indul, aztán más irányt vesz, és bár mindvégig megmarad benne az erős szerelmi szál, mégis felmerül a kérdés, hogy ki melyik oldalon áll? Miért vállnak oly sokan keresztényé, még akkor is, amikor eszeveszetten üldözi őket Nero?
„ A mi Istenünk az irgalmasság Istene… Ha megállnál a tenger partján, s köveket hajigálnál a vízbe, be tudnád-e temetni velük a tenger mélységét? Bizony mondom neked, Krisztus irgalmassága, olyan, mint a tenger, az emberek bűnei és vétkei pedig eltűnnek benne, mit a kövek a víz mélyében.”
Számomra a kötet legemlékezetesebb karaktere Petronius, akinek sorsa elkerülhetetlen volt, és én ezt végig éreztem, tudtam és rettentően sajnáltam. Nagyon tetszett Vinicius jellemfejlődése, ahogy felfedezi és megtanulja értékelni a keresztény vallást, amelyben jelentős hangsúlyt kap az emberi lélek, a tisztelet az embertársaink iránt és a megbocsátás, ami talán a legnehezebb erény mind közül.

Nem szeretnék nagy szavakat használni a könyvvel kapcsolatban, mivel egyrészt, ezt mindenkinek el kell olvasnia, hogy tudja miről szól,  másrészt pedig úgysem tudnám tökéletesen átadni azokat az érzelmeket, amelyeket a könyv olvasása közben éreztem.  

A történet teljesen magával ragadt és kifacsart, napokig a hatása alatt voltam, úgyhogy úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerű könyv. Kötelező olvasmánnyá csak azért nem merném tenni, mert akkor sokan - ismerve a fiatalokat - már csak azért sem olvasnák el.

Egyébként a cím Péter apostol életéből származó legendához kapcsolódik, amit a regényben is olvashatunk.

Értékelés: 5/5

A könyv borítója nagyon tetszik, a regényen gondolkodva többször nézegettem.

Kiadó: Lazi Kiadó 
Eredeti cím: Quo Vadis
Fordította: Mészáros István
Oldalszám: 528

2011. aug. 11.

Fülöp Mónika: Röpke – Egy lombtündér igaz története

Egy rádióműsor kapcsán figyeltem fel erre a mesekönyvre, melyben először a tündér, majd a környezetvédelem szavak ragadták meg a figyelmem. Ez a két dolog együtt annyira jól hangzott, hogy muszáj volt a gyermekeimmel együtt közelebbről is megismerkednünk ezzel a kötettel.

A mese Röpkéről egy kis lombtündérről szól, akinek kedvenc időtöltése az emberek orrának a megcsiklandozása, amivel mindenkit tüsszentésre ingerel. Amikor azonban Röpke, egy nagyra nőt férfi orrát vette célba, az tüsszentés közben úgy az orrához kapott, hogy véletlenül egy fa törzséhez lökte őt. Sajnos ezt olyan nagy erővel tette, hogy eltört a tündérke szárnya, ami csak akkor nőhet ki újra, ha egy jócselekedetet visz véghez. Meg kell nyitnia egy ember szívét a természet felé. Bizony nehéz feladata van Röpkének, mert sok olyan emberrel találkozik, akiknek a szívük annyira tüskés és fénytelen, hogy hiába is próbálkozik, nem hallják meg a szavát. De nem adja fel, és addig keres és addig kutat, amíg rá nem talál egy öreg házmesterre, akinél talán felcsillanni látszik némi remény. Küldetésében segítségére van egy angyal és egy természetszerető kislány is, kinek szíve még olyan tiszta, hogy nemcsak hallja, de látja is Röpkét.
Rögtön a szívünkhöz nőt a kis lombtündér, aki maga is még csak egy gyerek. És mégis, ez a pöttöm lélek szólni tud az emberekhez, hogy vegyék észre az őket körülölelő természetet. Mivel Röpke kissé szeleburdi, így rá is vigyázni kell, amely felelősségteljes feladatot egy angyal látja el.

Rendkívül fontosnak tartom a gyerekeknek az állatok és a növények szeretetére való nevelését. Szerintem ezt soha nem késő elkezdeni, de ha már óvodás korukban odafigyelünk arra, hogy megismerjék a környezettudatos életmód alapjait, akkor el tudjuk érni náluk azt, hogy mindez szinte észrevétlenül beépüljön az életükbe, és alkalmazása természetes szokásukká váljon később. Ez a mesekönyv nagyon sok segítséget nyújthat a tanulásban, mivel a gyerekek saját nyelvén szól hozzájuk. Mesél nekik a szeretetről, a tündérek titokzatos életéről és rajtuk keresztül a természetről.

De a mese nemcsak a természet szeretetéről szól, hanem az emberi kapcsolatokról, az egymás felé közeledésről és egymás megismeréséről. Nagyon igaz az a megállapítás miszerint „embertársainkkal sokkal több közös azonosság köt össze bennünket, mint amennyi különbözőség elválaszthat”.

A könyv megjelenése nagyon szép, nem túl nagy és jó kézben tartani. Különösen tetszik benne, hogy minden oldalon található egy gyönyörű illusztráció a történetből, melyek nagyon színesek és bájosak, nem csoda hát, hogy a gyermekeim hosszasan el tudták nézegetni, miközben felolvastam nekik.

A történet olvasása közben egy nagyon aranyos tündéres élményünk is volt a kislányommal. Amikor a második oldalnál tartottam, Nórám eltüsszentette magát. És hát látni kellett volna az arcát, innentől kezdve szentül hitte, hogy a lombtündérek léteznek.:)

A könyv nagyon tetszett és szívesen olvasnánk még több történetet Röpkéről és a barátairól. És nagyon jó lenne még több ilyen, vagy ehhez hasonló könyvvel találkozni, amelyek az emberi értékek és a környezet védelmének a fontosságát hangsúlyozzák! 


Kiadó: Fényház 
Illusztrálta: Egri Mónika
Oldalszám: 68
Ár: 2200.-

2011. aug. 7.

John Green: Katherine a köbön

Miután elolvastam a szerző előző regényét (Alaska nyomában), ami  egyébként meglehetősen tetszett, úgy gondoltam, hogy miért is hagynám porosodni a polcomon a következő könyvét és nagy lendülettel bele is vetettem magam.

A történet főszereplője Colin Singleton, egy anagramma (!) kreátor, ex-csodagyerek. Legnagyobb problémája - azon kívül, hogy a középiskolai évek befejezése után már nem számított csodagyereknek -, hogy nagyon könnyen szerelembe tudott esni. Colin eddigi barátnői, ha különlegesek nem is, de elég érdekesek voltak főleg, hogy mindegyiket Katherinek hívták. A legjobban az utolsó, a 19. érintette meg Colin szívét. A lány szakítása azonban eléggé megviselte a srácot, mely után szánalmasan tehetetlennek és üresnek érezte magát. Ezért a jövőbeni szakítások elkerülése végett, és talán azért, hogy visszaszerezze a 19.-et, Colin megpróbálja a kapcsolatait tudományos alapokra helyezni és megalkotni a Katherine előreláthatósági Elméletet. Szeretné, ha a jövője kiszámítható lenne, és hogy pontosan meg tudja mondani, hogy egy kapcsolatban kiből lesz a Kirúgó és kiből a Kirúgott. Legjobb barátja Hasszán, aki a kedvenc karakterem volt a regényben (!), rábeszéli őt, hogy üljenek autóba és minden cél nélkül vágjanak neki a nagyvilágnak. Egy kisvárosban megállva unaloműzés gyanánt, Ferenc Ferdinánd feltételezett sírjának megtekintését veszik tervbe, melynek apropóján megismerkednek Lindseyvel, az idegenvezetőjükkel és az ő édesanyjával. A náluk töltött idő alatt Colin azt reméli, hogy végre átélheti majd azt a bizonyos „Heuréka” pillanatot. 
  
Azt nem állítom, hogy átéltem Colin érzéseit, mert soha nem voltam csodagyerek, de bele tudtam magam élni a helyzetébe. Az állandó figyelembe, ami mindig körülvette, a vele szemben támasztott követelményeknek való folyamatos megfelelés vágyába, melyek mind mind mély nyomott hagytak az egyéniségében. Gyerekkora óta különlegesnek tekintették, azt várták tőle, hogy változtassa meg a világot vagy ha azt nem tudja, akkor legalább valami nagy dolgot tegyen. A középiskola elvégzése után azonban ezek az elvárások alábhagytak és Colint is "csak" egy átlagon felüli képességű fiatalnak tartották. Lindsey megismerésével - akinek a neve nem Katherine (!) és akinek a „mosolya véget vethetett a háborúknak, és gyógyír lehetett a rákra” –  Colin egyre közelebb kerül Elmélete megalkotásához, miközben rájön arra, hogy néhány igen fontos tényezőt kihagyott a számításaiból. Mi van a véletlenekkel és a szerelem kiszámíthatatlanságával??

Felettébb vicces és érdekes megközelítésnek tartottam, hogy egy kapcsolat kimenetelét, különböző matematikai függvények felállításának a segítségével próbálta meghatározni Colin, annak ellenére, hogy be kell valljam nektek, hogy felettébb utálom a matematikát. Egyébként mindig is utáltam és igen valószínűnek tartom, hogy ez a közeljövőben sem fog megváltozni. De visszatérve a fő csapásvonalra a könyv azonban bővelkedik mindebben, és miközben egyre jobban kezdett csökkenni kezdeti frusztráltságom, csekély matematikai tudásom miatt, úgy vált egyre szórakoztatóbbá és élvezhetőbbé a történet számomra.

A könyv humora fergeteges, néhol már kissé túl obszcén is. A karakterek, még a mellékszereplőké is kidolgozott, a cselekmény pedig rendkívül sok váratlan és vicces helyzetet tartogat az olvasó számára.

John Green történetei nemcsak stílusosak, de rettentő humorosak is. Úgy gondolom, hogy azért, mert a regényei fiatalokról szólnak, nem biztos, hogy csak a fiataloknak szólnak. Nekem mindenesetre nagyon tetszett mindkét könyve, bár ez utóbbi jobban elnyerte a tetszésem, mint az Alaska nyomában!

Értékelés: 5/4.5

Kiadó: Gabo Kiadó
Eredeti cím: An Abundance of Khaterines
Fordította: Rindó Klára, Szabados Tamás
Oldalszám: 248

Sorozatok, amiket olvasok


TÖRTÉNELMI ROMANTIKUSOK
Julia Quinn
19. századi romantika

A herceg és én
A vikomt, aki engem szeretett
Tisztességes ajánlat
Csókja megmondja
Esküvő lesz



Smythe-Smith Quartet-trilógia

Ma éjjel táncolnék
Lent délen, édes...



Brenda Joyce:
Halálos sorozat

Halálos ígéret
Halálos illúzió
Halálos csókok



Jennifer Ashley
Mackenzie fivérek

Lord Cameron bűnei
Hart hitvese
Szabadító szerelem



Fiona Paul
Örök Rózsa titkai

Seregély



Lisa Kleypas
Bow Street sorozat 

Légy az őrangyalom
Lady Sophia szeretője



M. C. Beaton
Az utazó házasságközvettő

Miss Pym és a menekülő menyasszony
Miss Pym és a léhűtő lord
Goest to Brighton
Goest to Dover
Goest to York




JELENKORI ROMANTIKUSOK




Julie James
FBI

About That Night
Love Irresistibly
I Happened One Wedding





PARANORMÁLIS, URBAN FANTASY




Nalini Singh
Egy világ - két faj – állandó küzdelem sorozat

Feloldozás
Szabadulás




Ilona Andrews
Világok peremén sorozat

Mágikus találkozás

Áradó hold




Gena Showalter
Az Alvilág Urai sorozat

Éjsötét vágyak
Éjsötét csók
Éjsötét bosszú



Rachel Vincent
Sikoltók sorozat




Jennifer L. Armentrout
Lux sorozat 

Shadows 
Opal
Origin
Oppositin



Wendy Higgins
Angyali gonosz sorozat 

Angyali gonosz 
Angyali szövetség 
Sweet Reckoning


Chloe Neill
Chicagoland vámpírjai

Hard Bitten
Drink Deep
 Biting Cold
House Rules
Biting Bad
Wild Things
Blood Games 
Dark Debt 
novellák
 High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
Howling For You (Jeff & Fallon Novella)


Novellák




J.R. Johansson
Éjjeljárók

Paranoia
Mania





Mark Frost
A Paladin-prófécia






HÁZASSÁG, KERESZTÉNY IRODALOM




Gray Chapman – Catherine Palmer
A házasság négy évszaka regénysorozat

Télre tavasz




DISZTÓPIA, ROMANTIKA




Kiera Cass 
Párválasztó-trilógia

 



Elizabeth Richards
A sötétség városa 

Wings




Ally Condie
Matched-trilógia 

Rached-Célhoz érve



Veronica Roth
Divergent-trológia 

A hűséges





HORROR



Kendare Blake
Anna

A rémálmok lánya





Világok peremén by Ilona Adrews  Psy Changeling by Nalini Singh Divergent by Veronica Roth FBI / US Attorney by Julie James Deadly Series by Brenda Joyce The Dark Divine by Bree Despain The Bridgertons Series by Julia Quinn The Hunger Games by Suzanne Collins Anna Dressed in Blood by Kendare Blake Matched by Ally Condie Engelsfors Trliogy by Mats Strandberg & Sara B. Elfgren Partials by Dan Wells Soul Screamers by Rachel Vincent Calderon by On Sai Lux by Jennifer L. Armentrout The Selection by Kiera Cass Secrets of the Eternal Rose by Fiona Paul Chicagoland Vampires by Chloe Neill